A hét méretkategóriás rendszerünk illeszkedik az ÁMÖ[2] és az EUME[3] rendszeréhez (1. táblázat). A vizsgált települések a KSH település- és kistérség jelzőszámaival kódoltak. A vizsgálatunk fókuszába helyezett gazdálkodói csoportban (10,1–300 ha közöttiek) találjuk a gazdálkodók több mint 90%-át, ők az összes mg.-i terület több mint 60%-át használják. A mg.-i terület több mint 36%-át a legnagyobb méretkategóriába tartozók használják, arányuk 2008-ban 77%-ra emelkedett. Az uniós csatlakozást követően mind a kormányzat, mind pedig az agrár-közgazdaságtan szakértői körének jelentős része túlzottan optimista véleményének adott hangot, miszerint a mezőgazdaságban egy erőteljes javulás prognosztizálható. A csatlakozás hatásait mérő eredményeink a fent jelzett optimizmust nem tudták alátámasztani. A gazdasági környezet értékelése megmutatta, hogy a megkérdezettek köréből csak a nagy birtoktestekkel rendelkezők érezték, hogy helyzetükön az uniós csatlakozás javított. A válaszok jelentős része a gazdák helyzetének, a gazdálkodási körülmények feltételeinek rosszabbodásáról tájékoztatott. Az okok között legtöbben a támogatásokkal, pályázatokkal, beszűkülő piaci lehetőségekkel kapcsolatos problémákat nevesítették.

A 2012-es mélyinterjúk már változást jeleztek; ezek a problémák a kormányváltás utáni 2011–2012-es években lezajlott változások hatására okafogyottakká váltak.

1. A gazdaságról szerzett információk

A gazdálkodók AKG alá tartozó szántóterületeinek aránya jelentős és folyamatos növekedést mutat. A karcagi kistérség településein a gyengébb termőképességű talajtípusok magasabb aránya miatt az AKG szántók aránya is magasabb a hevesi szántókhoz képest. A szántóterületek birtokkategóriánkénti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a közepes és a nagybirtokok alacsonyabb számuk ellenére a szántóterület több mint 75%-át birtokolják/bérlik. Az állattartó gazdaságoknál nem szakadt meg a leépülési tendencia. Az agrárolló folyamatos nyílása, a minőségi követelmények szigorodása, az erősödő árspekuláció a nyers állati- és növényi alapanyagok felvásárlásánál és a nyomasztó mennyiségű importáru, a dömpingáron árusított bizonytalan minőségű külföldi növényi-, állati eredetű termékek egyre nagyobb feszültséget, értékesítési nehézséget okoznak a gazdálkodóknál. A kis- és középbirtokosi réteg növénytermesztési-, állattenyésztési eredményei stagnáltak, a két ágazat torz aránya konzerválódott, a gazdálkodók egyre kilátástalanabbnak látták helyzetüket, a támogatások körüli anomáliákról, fejlesztési kilátásaik folyamatos erodálásáról számoltak be. A gazdálkodók 57%-a növénytermesztési tevékenységének szinten tartására törekszik, 39% tervezett fejlesztést. A gazdaságok éves költségvetésében a termény- és állati termékek értékesítése mellett a legjelentősebb bevételi forrás a területalapú támogatás, ezért az ismétlődő, kifizetések körüli csúszások a likviditási problémáik miatt komoly működési gondot okoztak 2010-ig. A fejlesztést tervező növénytermesztői körben a kis területtel rendelkezők a fejlesztést földvásárlással tervezik megoldani, ahogy haladunk a nagy méretkategóriák irányában, úgy válik uralkodóvá a földbérlet.

2–3. A gazda-családról szerzett információk

A gazdák nagy része gazdasága kialakítása előtt is a mezőgazdaságban dolgozott, a más termelő ágazatból, saját vállalkozással már rendelkezők magasabb aránya kiemelendő. A közalkalmazotti szférából érkezők vannak a legkevesebben. A családi hagyomány folytatása, a mg.-i szakismeret egyforma súllyal szerepel, a legfontosabb számukra a család megélhetésének biztosítása. Az eltelt évtized alatt egyrészt a vizsgált gazdálkodói körben folyamatosan nőtt a közép- és felsőfokú szakirányú végzettségűek aránya, másrészt a két ágazatban a kényszervállalkozók folyamatosan lemorzsolódtak. A gazdák nagyobb része még mindig túl kevés időt szán szakmai információk szerzésére, ugyanakkor az információgazda sem mindig áll a helyzet magaslatán. Az információközlő (főhatóság, agrárkamara, falugazdászok) szervezeteknek is tovább kell szélesíteniük az általuk eddig használt információs csatornákat. Egyértelmű összefüggés tapasztalható a birtokméret-iskolai végzettség-információszerzéssel töltött idő között. Kivétel nélkül a felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező, nagy területen gazdálkodók azok, akik a legtöbb időt (10–31 óra/hét) fordítanak információszerzésre. A gazdálkodók 80%-a érzi, hogy nélkülözhetetlenek a net biztosította információk. A gazdálkodók az egyre mostohább mikro- és makrogazdasági körülmények ellenére folytatni szeretnék gazdálkodásukat. Azok, akik a gazdálkodás felszámolása mellett döntöttek, kis területen gazdálkodtak, alacsony iskolai végzettségűek és az 55 év feletti kategóriába tartoznak.

4. A multifunkciós mezőgazdálkodás

A multifunkcionalitás, a farmdiverzifikáció szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz, a gazdaságokon belüli tevékenységekre vonatkoznak, mindkettő elősegíti a foglalkoztatást, a jobb megélhetést. A multifunkcionalitás magában foglalja a hagyományos mezőgazdálkodást, a farmdiverzifikáció viszont csak a hagyományostól eltérő tevékenységekre vonatkozik. A 2007. évi GSZÖ szerint 2000–2007 között hazánkban a nem mg.-i tevékenységet is végző gazdaságok aránya 5% körül alakult, miközben számuk 32%-kal csökkent.

Hátrányunk különösen a megújuló energiaforrások, az alvállalkozási munkák és az egyéb nem mg.-i tevékenységek terén mutatkozik meg.

A mezőgazdasági termékek feldolgozását tekintve átlag feletti arányt képviselünk. A vizsgált gazdálkodói körben a makrorégiók átlagát meghaladó (17%!) a nem mg.-i tevékenységeket is folytató gazdaságok aránya. A Fehér féle aggregált diverzifikációs aránymutató[4] a mg-i diverzifikáció esetében gyenge-közepes (5,77), a nem mg.-i diverzifikáció esetében gyenge (3,2) értéket jelez. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált tevékenységek közül viszonylag kevés fordul elő az adott gazdaságokban.

A mutatók értékét a mg.-i tevékenységeknél az alternatív növényfajok termesztése, az ökológiai gazdálkodás, míg a nem mg.-i ágazatoknál a saját termékek értékesítése alakítja jelentősebb mértékben.

5. Foglalkoztatottság alakulása

Magyarországon a mg.-i tevékenységek gépi beruházásait szolgáló kifizetések aránya a nemzeti vidékfejlesztési programokon belül 2004–2006 között a források 13,2%-át kötötte le; 2007–2013 között már 17,7%-ot irányoztak elő erre. A mg.-i üzemeknél a birtokkoncentrációval párhuzamosan erőteljesen csökkent a foglalkoztatás: 2007-ben 122 ezer főállású dolgozónak megfelelő foglalkoztatáscsökkenés következett be 2003-hoz képest. A gazdaságok és az általuk használt szántóterületek kumulált gyakoriságát vizsgálva (Lorentz-görbék) megállapítottuk, hogy egyre távolabb esik a görbe az egyenes vonaltól; ami egyértelműen a birtokkoncentráció erősödését jelzi: a 100 hektárnál nagyobbak 1 ha területre az 50 hektárnál kisebb területű gazdaságokban lekötött munkaerő kevesebb, mint egyhetedét foglalkoztatják! Ezt a foglalkoztatottság szempontjából kedvezőtlen folyamatot a gazdaságok versenyképességének növelését célzó gépberuházási támogatások tovább gerjesztették. A gazdálkodók a géptámogatásokat igénybe vették, a nyertes pályázatok után megnövekedett kapacitásaikat le szerették volna kötni. Erre a többi gazda sem volt vevő, hisz ő is pályázott. Az így kialakuló kihasználatlan gépkapacitások kihatottak a birtokméret-növelésre, a foglalkoztatás csökkentésére. A gazdákat, a társas vállalkozások vezetőit a gazdaság fejlődése és a család jobb megélhetése motiválja a legerősebben. A gazdaság lassú, de biztos fejlődését és a család minél több tagjának a gazdaságból történő megélhetését tették a legtöbben a legelőkelőbb helyekre a rangsorban.

Eredmények, megállapítások

- A gazdálkodók vizsgálatához a saját méretkategória-rendszer alkalmazása javasolható.

- A földhasználat-vizsgálat rávilágított a két megye kistérségeiben zajló birtokkoncentrációs folyamatokra (növekvő földbérlet!)[5].

- Felerősödött a növénytermesztés extenzifikálódása, az állattenyésztők eddig is alacsony száma tovább csökkent.

- A vizsgált alföldi kistérségek ökológiai-ökonómiai adottságait figyelembe véve a jelenlegi viszonyok között az életképes magángazdaságok alsó mérethatára 50–100 hektár közé esik.

- Szükségszerű és életmentő, ha sikerül növelni a növényi- és állati eredetű termékeik minőségét, azok feldolgozottsági fokát.

- A diverzifikáció és a multifunkciós gazdálkodás aránya nagyon alacsony, ezek egy előremenekülési lehetőséget jelenthetnek a jövőben! 

A mg.-i üzemstruktúra szerkezetben tovább erősödött a nagyüzem mellett a vállalkozó típusú magángazdaság. A 12 évet átölelő felméréseink eredményei megerősítették, hogy a kistérségekben kialakult a mg.-i termelésnek egy olyan egyedi arca, amely az elmúlt évtizedek pozitív nagyüzemi tapasztalatait felhasználva, kizárólag magántulajdonra épül.

- Valószínűsíthető, hogy a két megyében a gazdálkodással felhagyók többsége az 50 ha-nál kisebb területtel rendelkező és 55 év felettiek közül kerül majd ki.

- A növénytermelés-állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos eltérések előrevetítik a két ágazat közötti arányok veszélyes továbbtorzulását.

- A gazdálkodás fejlődőképességének záloga a humán tényező minősége, ennek fejlesztése megkerülhetetlen.

- A gazdák alkalmazkodási orientációjában a támogatásokhoz, államigazgatáshoz és a politikához való igazodás még mindig nagyobb szerepet játszik, mint a piachoz való gyors alkalmazkodás.

- A gazdálkodók piaci pozíciójukat, termékeik minőségét, azok feldolgozottsági fokát, tevékenységük gazdaságosságát csak akkor képesek javítani, ha kistérségenként és termékpályánként szövetkeznek.

A termőföld – mint a legfontosabb termelési tényező – szerepe folyamatosan felértékelődik, a termőképesség megőrzése érdekében tett lépések, kutatások szerepe az elmúlt években folyamatosan nőtt. A gazdák számára létfontosságú, hogy az uniós forrásokat teljes mértékben igénybe tudják venni. Az egyik leghosszabb ideje tartó gazdasági világválság súlyosan érintette a mezőgazdaságot, élelmiszeripart, ennek romboló hatásait még fel sem mérték. A recesszióba süllyedt gazdasághoz való gyors alkalmazkodás komoly kihívások elé állította az általunk vizsgált kistérségek gazdálkodóit. A gazdasági prognózisok szerint a recessziós nyomás, annak negatív következményei elhúzódhatnak 2015-ig is, e miatt uniós és nemzeti szinten a mezőgazdaságtól jelentős forráselvonás történhet. A gazdálkodók számára a jelenlegi tervezési időszakban (2007–2013 között) már kiírt és kiírásra kerülő pályázatokra való alapos felkészülés az egyik lehetőség a területalapú támogatások mellett, amely biztosíthatja gazdaságuk szinten tartását, azok fejlesztését.

Dr. Czimbalmos Róbert

tudományos munkatárs

A cikk szerzője: Dr. Czimbalmos Róbert