A jelenlegi meteorológiai viszonyok alapján az idei évben a tarlókon sikeresebb lehet a védekezés, mint az előző két-három évben, mivel lényegesen több csapadék hullott eddig a területekre, amely elengedhetetlen a sikerhez.
Az idei évben még inkább figyelni kell arra, hogy a nyári betakarítások után a tarlóművelés helyes időben és módon történjen. Nem csak azért, mert minden évben fontos kell hogy legyen a tarlóápolás és -kezelés, hanem azért is, mert az előző években a legtöbb helyen nem sikerülhetett a száraz időjárás miatt kellően hatékonynak lenni a gazdálkodóknak a tarlókon (sem).
A tarlóápolás során fontos a talaj nedvességtartalmának minél nagyobb arányú megőrzése. A tarlón végzett talajmunkáknak a talajélet javításában is elengedhetetlen szerepe van. A tarlóápolás során, a táblánkon megjelenő gyomnövények egyedszámán túl, a talajunk gyommagtartalma is csökkenthető. Az el nem végzett vagy rosszul elvégzett tarlóápolás a nyári melegben azt fogja eredményezni, hogy a talaj víztartalma napról napra csökkenni fog, nem tud kellő mértékben csökkenni a gyommagkészlet, nem kerülnek visszaszorításra az évelő gyomnövények, továbbá az őszi talajmunkákat majd csak magasabb energiafelhasználással, és nem kellő minőségben fogjuk tudni elvégezni.
A tarlóhántás célja, növényvédelmi jelentősége
A tarlóhántás alkalmazásával a betakarítást követően a visszamaradt tarló, és a szármaradványok is bedolgozásra kerülnek a talajba. (Törekedni kellene arra, hogy azon gazdálkodóknak, akiknek nincsen állatállománya, azoknál a kellő nagyságra szecskázott szalma is a tarlón maradjon, amit ezáltal be is lehetne forgatni.)
A tarlóhántással a terület gyommentesítését is elvégezzük, a kártevők, kórokozók életterének, számának csökkentésével egyetemben, továbbá a talaj nedvességtartalmának megőrzése is megtörténik, amivel megteremtjük a talaj optimális hőforgalmának az alapját, így a talajban élő mikroorganizmusok is optimális környezetbe kerülnek, ezáltal a szármaradványok feldolgozásában, és a vegetációs időben kijuttatott növényvédő szerek lebomlásában is nagy segítségünkre tudnak lenni. A megfelelő időben és módon elvégzett tarlóhántást követő hónapokban a talaj kellően be tud érni, aminek már az őszi vetés előkészítésében, vagy éppen az őszi szántásnál lesznek pozitív jelei.
A legkedvezőbb hatás elérése érdekében szükség lehet a hántott tarló ápoló művelésére is. Ezt az árvakelés és a gyomok tömeges megjelenése után kell elvégezni, annak érdekében, hogy ezen kicsírázott-kikelt gyomnövényeket el tudjuk pusztítani, mégpedig úgy, hogy a talajnedvesség megőrzését is szem előtt kell tartani. Az ápoló talajmunkát többnyire a hántástól kissé mélyebben végezzük, így biztosítva a talaj kedvező fizikai állapotának megtartását és -őrzését.
A hatékony tarlókezelés azonban nem képzelhető el a vegyszeres védekezés alkalmazása nélkül, ami kiegészítése, kombinációja is kell hogy legyen a mechanikai védekezésnek. A technológiák megfelelő ötvözésével a következő évek gyomirtási és -szabályozási munkáit, illetve annak költségeit is tudjuk csökkenteni. A megfelelő időben elvégzett vegyszeres tarlókezeléssel az évelő gyomnövények ellen tudunk a legolcsóbban és a lehető leghatékonyabban védekezni, továbbá a kikelt magról kelő gyomnövények ellen is tökéletes védelmet nyújt a vegyszeres védekezés. A vegyszeres védekezés elvégzését elsősorban az évelő gyomnövények tömeges kihajtásakor kell elvégezni (ekkor már a magról kelő gyomnövények is nagy számban kicsíráztak a területen). Amennyiben kihajtottak az évelő gyomfajok, úgy a vegyszeres védekezés elvégzésénél a gyomnövény megfelelő fenológiai állapotára kell koncentrálnunk. Tarackbúza, fenyércirok esetében a 20–25 cm nagyság, aprószuláknál a virágzás, mezei acatnál a tőlevélrózsás állapotban van a glifozát-tartalmú gyomirtó szerek kijuttatásának optimális időpontja. Ekkor általánosan elmondható, hogy a magról kelő gyomnövények legnagyobb egyedei már elérik a 15 cm-es nagyságot. A kijuttatandó herbiciddózisánál mindig vegyük figyelembe a területen előforduló gyomnövények összetételét. Az évelő gyomnövények ellen csak úgy tudunk hatékonyak lenni, ha az engedélyezett legmagasabb dózist alkalmazzuk, megfelelő vízmennyiséggel (250–300 l/ha) kerülnek kijuttatásra a készítmények, és a kijuttatást követően legalább négy (!) héten keresztül hagyjuk dolgozni a hatóanyagot. Tehát ezen időszak alatt sem kaszálást, sem talajbolygatást nem végzünk a vegyszerezett területen. Ez az egy hónap szükséges ahhoz, hogy kellő mélységbe és mennyiségben tudjon szállítódni a hatóanyag az évelő gyomnövények szöveteiből a gyökérrendszer irányába, aminek eredménye az lesz, hogy a következő évben-években kevesebb évelő gyomnövény jelenik meg a kultúrnövényben.
Jelenleg glifozát tartalmú készítményből elég jól el van látva a hazai piac, mivel közel ötven (!) készítményből tudnak választani a termelők. A választásnál szempont lehet a gyártó, az ár, de fontos figyelemmel kísérni a hatóanyag-tartalmat is, mivel ebben az esetben a hektárköltség lehet a választásnál szempont.
A tarlóápolás-tarlókezelés témakörében összességében elmondható, hogy mind a mechanikai, mind a vegyszeres védekezés adta lehetőségek megteremtik az alapját a sikeres védekezéseknek. Helyesen kell alkalmazni és ötvözni a lehetőségeket, megfelelő időben és módon kell kivitelezni a technológiákat.
Ha mindezeket még a meteorológiai elemek is segítik, akkor a talajélet megfelelő lesz, az előző hóna
pokban kijuttatott növényvédő szerek hatóanyagai le tudnak bomlani, így nem kell tartani a következő kultúrában fitotoxikus tünetektől. A munkaműveletek után a talajállapotok optimálisak lesznek, az évelő gyomnövények nem tudnak teret nyerni a szántóterületen, illetve a talaj gyommagkészlete is csökkenni fog, ami az elkövetkezendő évek gazdálkodását olcsóbbá, ezáltal hatékonyabbá tudja tenni.
Hornyák Attila
herbológus
Nógrád Megyei Kormányhivatal
Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága
Balassagyarmat
A cikk szerzője: Hornyák Attila
