A vendégeket, előadókat és gazdálkodókat a meghívó kar dékánja, Dr. Gyuricza Csaba köszöntötte, aki rutinos házigazda a tangazdaságban – korábbi vezetőként, s az energianövények témakörének legismertebb szakembereként egyaránt szívesen vesz részt ma is minden, a megújuló energiaforrások növényeihez kapcsolódó rendezvényen.
A téma aktualitásául szolgál, hogy napjainkban egyre fontosabb lesz az egészséges élelmiszer-előállítás, és ezzel egyidejűleg előtérbe kerül a szántóföldi növények energetikai hasznosítása is. Magyarországon az adottságaink kiválóak, hiszen több mint 500 ezer hektár szántóterület nem alkalmas hagyományos élelmiszer vagy takarmány célú növénytermesztésre – ugyanakkor az energiafüggőségünk csökkentése, a vidéki foglalkoztatottság növelése, a klímavédelem szempontjainak való megfelelés további lehetőségeket rejt magában az energianövények termesztése révén az élelmiszerellátás biztonságának veszélyeztetése nélkül.
A VM vidékfejlesztésért felelős államtitkára, V. Németh Zsolt, megnyitójában kiemelte, hogy az élethez megújuló energia kell, s ehhez megújuló gondolkodásra is szükség van. A kormányzati szándék szerint a közvetlen támogatások (biomassza kazánok, brikett-tároló, energiafüvek betakarítására alkalmas berendezések…) az eddigi lehetőségeken felül nagyobb hangsúlyt kapnak a jövőben. A fás- és lágy szárú energianövények termesztésének támogatása mellett a nyersszesz- és nyersolaj üzemek, a biomassza előállítás is szerephez jut, ahogy az állattartás területén a trágyatároló, a biogázüzem, a bio-állattenyésztés, -takarmány-előállítás, -állati termék előállítása, amelyekért többletpontok szerezhetők a pályázás során.
A közvetlen kifizetésekből 30%-ot kell zöldítésre fordítani, amely a klímaváltozás következményeinek kivédéséhez, illetve az ahhoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódik. A mezőgazdaságtól és az erdőgazdaságtól függ az ökoszisztémák védelme, amelyre 25%-ot irányoz elő az Európai Unió. A megemelt hazai 26%-os arány 70 milliárdos forrást tervez az energiahatékonyságra. A célkitűzés az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok elterjesztése, s ennek tervezésében egy önálló munkacsoport működik a kilenc munkacsoport egyikeként.
A szaktárca célja, hogy a vidékfejlesztésen belüli programok illeszkedjenek, és összecsiszoltak legyenek a környezeti energiahatékonysági operatív programokkal is. Ez a nemzeti vidékstratégia meghatározza, hogy a termelőföld alapvetően élelmiszertermelésre való, de az energianövények ültetését, és az ahhoz kapcsolódó technológiák elterjesztését is támogatja. Elsősorban a helyi gazdák közös tulajdonában álló, kisebb kapacitású, a helyi nyersanyagbázisra (mezőgazdasági hulladékokra és melléktermékekre) épülő, helyi igényeket kiszolgáló, kis szállításigényű biomassza erőművek építését, illetve a szervesanyag-utánpótlást biztosító komposzt kazánok elterjesztését kívánják támogatni. Az agráriumon felül azonban szeretnék az autonóm kis helyi energiatermelő rendszereket is segíteni, amely programokban részt vehetnek az önkormányzatok is, hiszen a mezőgazdaságon kívül is keletkezik jelentős biomassza alapanyag. Ehhez rövidesen segítséget nyújt az Európai Unió teljesen új szemlélete, miszerint az egymástól mereven elválasztott rendszerek helyébe a többalapú finanszírozás lép. Így éppen az ilyen energiatermelő rendszereknél lesz lehetőség arra, hogy ezek a beruházások ne csak egy, de akár több uniós alapból is táplálkozzanak. Energia nélkül nincsen élet, gondosan, jó gazda módjára kell tehát bánnunk vele. Ha megtanulunk élni ezzel, akkor nemcsak üzemanyagot, fűtőanyagot, energiát kapunk, de élhető, biztonságos klímát, tervezhető jövőt, és ennek révén gyarapodó vidéket is.
Dr. Hoffman Imre, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a biomassza-előállítás és -hasznosítás közfoglalkoztatás keretében történő megvalósításáról beszélt. A kormány kiemelt célként határozta meg, hogy 2013-ban 300 ezer álláskeresőt kell bevonni a programokba. A közfoglalkoztatás keretein belül az elmúlt időszakban több mezőgazdasági jellegű programot is indítottak – a növénytermesztés, az állattartás, vagy éppen a biomassza kazán munkaprogrammal az állam átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben vannak (végzettségük, életkoruk, vagy bármely más okból). A közfoglalkoztatási programokhoz képzési projektek is tartoznak, a BM így a kezdetek óta kapcsolatban áll a SZIE dékánjával, aki számos oktatási és képzési anyagot készített a számukra.
A BM célkitűzése az értékteremtő közfoglalkoztatás, a helyben lévő szükségletek, és a meglévő szabad munkaerő összehangolása – az önfenntartó településmodellek kialakítása és országos elterjesztése, a közösségi együttműködés valamint a társadalmi szolidaritás fejlesztése.
A belügyminisztérium olyan mintaprogramokat indíthat, amelyben a beruházás, a dologi költségek és a kiadás teljes egészében támogatható. A kistérségi startmunka mintaprogramok főbb kedvezményezettjei elsősorban a települési önkormányzatok. A közfoglalkoztatás nem csak az egyén számára hasznos, de a kistérség, a település lakói részére is, mint értékteremtés.
A munkaerőpiacra történő visszakerülés egyik meghatározó feltétele, hogy a közfoglalkoztatottak képzésben részesüljenek. Ennek értelmében 2013. november és 2014. március 31. között 100 ezer fő képzését tervezik. A programelemek között szerepel belvízelvezetés, mezőgazdasági földutak karbantartása, mezőgazdasági projektek, illegális hulladéklerakók felszámolása, bio- és egyéb megújuló energia felhasználása, belterületi közútjavítás és egyéb értékteremtő mintaprogramok.
A bio- és megújuló energia-felhasználási mintaprogramok 2011-ben indultak: 450 millió forintot biztosítottak 80 település 109 közintézménye fűtési rendszerének átalakítására. Ennek kapcsán 116 kazánt és 24 aprítógépet vásárolhattak meg az önkormányzatok. A támogatás célja a drága gáz kiváltása alternatív fűtési móddal, a fűtőanyag helyi biztosítása, és új biomassza tüzelésű kazánok megvásárlása (itt 100%-os támogatási mértékkel). A program hasznos volt, folyamatosan követhetők a megtérülések, így 2012-ben folytatták azt egy 5 Mrd forint értékű pályázat kiírásával, amelyben a bio- és megújuló energiafelhasználású kazánok beruházása történt.
A közfoglalkoztatás támogatása az üzemeltetés biztosításához az előző programban és ebben a programban is biztosított volt. Kazánokhoz két fő közfoglalkoztatása is párosult, ezzel közel kétezer főt vontak be a közfoglalkoztatás keretébe. A támogatás felhasználásánál legfeljebb 100 kW teljesítményű, kizárólag biomassza kazán beszerzésére volt lehetőség.
Összességében mintegy 700 település vett részt a programban, amelyben 1114 kazán és 223 aprítógép vásárlására volt lehetőség. E két program kapcsán a Belügyminisztérium megbízta Gyuricza dékán urat, hogy az energiafalu vonatkozásában készítsen részükre egy továbbfejlesztési tanulmányt.
Dr. Gyuricza Csaba a tanácskozás címadójául szolgáló, „Az energianövények termesztésének lehetőségei, felhasználási módjai Magyarországon 2020-ig” előadásában kifejtette, hogy bár elsősorban a takarmányozás, azaz az élelmiszer-előállítás kell legyen a mezőgazdaság feladata, másik funkciója az energia alapanyag előállítása. Korábban, akár még tíz évvel ezelőtt is úgy kerültek ki az egyetemekről a mérnökök, hogy ezzel kapcsolatban semmilyen ismerettel nem rendelkeztek. Ma azonban már kizárólag úgy végeznek Gödöllőn is az agrármérnökök, hogy az energetikai célú termesztéssel kapcsolatos ismereteket is megszerzik. Ugyanakkor – és ez az önkormányzatok részéről is visszajelzés – hiányzik az a szakmai háttér és ismeretanyag, amely ezzel kapcsolatban szükséges.
Magyarországon alig egy évtizede indult meg egy viszonylag nagy felfutás, amely nem csak a közgondolkodásban, de a gyakorlatban is tetten érhető változásokat eredményezett – de a 2008-ban világszerte megjelenő gazdasági válság is hatással volt. Különböző módon ugyan, de Közép-Európában, ezen belül hazánkban is a zöldenergia-ipar visszafejlődését és lelassulását eredményezte. Ezzel szemben viszont Nyugat-Európában, így például Németországban éppen ellenkező folyamat zajlott le: a gazdasági válság hatására nemhogy megtorpant a zöldipar, de még nagyobb fejlődésnek indult.
Mi magunk azon dolgozunk, hogy a jelenlegi hazai helyzeten változtassunk, és ehhez igyekszünk a szakmai hátteret biztosítani – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve: abból indulunk ki, és nagyon sokszor elmondjuk mi magunk is, hogy Magyarországon az „energiát vagy élelmiszert?” megfogalmazás mesterséges, nem valós kérdésfeltevés. Magyarország ugyanis kiváló kondíciókkal bír a mezőgazdasági termelésre, az élelmiszer alapanyag- és a takarmány előállításra. Ugyanakkor mindannyian, akik a mezőgazdasággal foglalkozunk, tisztában vagyunk azzal, hogy legalább 600 ezer ha olyan szántóterület van az országban, ahol élelmiszer- vagy takarmány alapanyagot gazdaságosan nem lehet, vagy nem szabad termeszteni. Ezen területek nagy része ma még mindig kihasználatlan: vagy parlagfű borítja, vagy parlagon hever. Éppen e földterületeken lehet a biomassza-hasznosítás olyan alternatív megoldás, amelyet vétek nem kihasználni.
Ezért is rendkívüli jelentőségű a kormányzat közfoglalkoztatási programjának a biomassza hasznosításával kapcsolatos pillére. Ugyanis pont az önkormányzatok területén lévő, eddig kihasználatlan földterületek hasznosítására nyújt lehetőséget. Ezek a területek elsősorban azokban a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben találhatók, ahol nemcsak a munkaerő lekötése, és a területek hasznosítása szempontjából fontos alternatíva ez a program, de új munkahelyek teremtésére, illetve a vidéki foglalkoztatottság növelésére is szolgál.
Olyan vállalások teljesítéséhez is hozzájárul, amelyet az ország meghatározott saját maga számára: 2020-ig 14,6%-os megújuló energia arány elérését tervezve. Ma ezt az arányt 6–7%-ban fogalmazzák meg, azonban joggal feltehető a kérdés: vajon mennyire tekinthető megújuló energiaforrásnak egy nagy erőmű (sokszor nem kifejezetten melléktermékből előállított) energiatermelése? S mennyire nevezhető megújulónak egy erőmű energiaellátása akkor, ha több százezer tonna mennyiségben használja fel a szántóföldről lekerülő melléktermékeket, növényi szármaradványokat?
Ha tehát ténylegesen csak azokat a hasznosításokat tekintjük megújuló energiának, amit tőlünk nyugatabbra vagy északabbra annak tekintenek, akkor jó, hogy ha a 3%-ot elérjük! Vagyis ha ugyanez a tendencia folytatódik, akkor esély sincs arra, hogy 2020-ra nemhogy a 14,6%-ot, de a 10%-ot elérjük. Azaz mindenképpen radikális szemléletváltásra van szükség. Az adottságaink megfelelőek, hiszen ha csak a biomassza ésszerű hasznosítását nézzük, akkor önmagában ebben legalább 15-16% megújuló energiahasznosítás lehetősége rejlik, amit messze nem használunk ki.
Különböző hasznosítási formákról, sokféle szántóföldi melléktermékről lehet szó – de amit csak lehet, a szántóföldön kell hagyni, bűn elvinni, és nem visszadolgozni a talajba. A mértékletesség a lényeg, s az okszerű hasznosítás a fontos. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem megengedhető a szalma- vagy növényi maradvány energetikai hasznosítása, de az iparszerű begyűjtése mindenképpen tiltandó lenne. Magyarországon hiányzik egy kidolgozott, valódi cselekvési tervprogram. Amíg nincs egy ilyen nemzeti stratégia, addig ezen a területen nem lehet ebben a kérdésben nyugvópontra jutni. Nem kerülheti meg a kormányzat a biomassza hasznosítására vonatkozó cselekvési terv elkészítését, amely egyúttal a melléktermékek hasznosítását is rendezné.
Igen fontos kérdés, és eddig ki nem használt lehetőség az energianövények termesztése azokra a területekre korlátozva, ahol egyébként hagyományos élelmiszer- vagy takarmánynövényeket nem tudunk termelni. Az energetikai célú növény nem az élelmiszertermelés ellensége – éppen ellenkezőleg: azt kiszolgáló és segítő tevékenységnek, amely az ország energiafüggőségének csökkentését szolgálja.
Kovács Gergő Péter egyetemi tanársegéd a cukorcirokkal, mint perspektivikus biomassza növénnyel ismertette meg a nagyközönséget. A tanüzem területén közel tíz éve foglalkoznak a fás és lágy szárú energianövények fejlesztésével.
A cukorcirok az 1920-as években főként silócirokként jelent meg hazánkban. A méznádként ismert növényt az állattenyésztésben használták, nevét a cukornád ültetvényhez való hasonlóságának köszönheti, de a kukoricára is emlékeztet. Szára cukordús, 20%-nyi cukorszázalék tartalmú, íze mézédes. Jelenleg Magyarországon bioenergetikai célból mintegy 500 ha cukorcirok van beállítva, főképpen biogázüzemek környékén, mivel posztgenerációs anyagként nagyon jó bekeverni a szerves trágyához.
Felhasználási lehetőségei közé tartozik a biogázüzemekben való alkalmazás (jól gázosodik), de a világban közel 3 millió ha-on termesztik bioetanol előállítás céljából – technológiája megegyezik a brazíliai cukornádéval. Indiában, ahogy az Indonéz szigetvilágban is, jelenleg mintegy 1 millió ha betakarítása és feldolgozása folyik. A technológia egyetlen hátránya Magyarországon (ha bioetanolt készítenénk belőle), hogy a betakarítás után a cukor el kezd erjedni, tehát nem lehet tárolni. Egyetlenegy lehetőség a cukorban dús lé eltárolása lehetne, de az aránytalanul nagy beruházást igényelne, és logisztikai problémákat is felvetne. Másik lehetőség a tüzelés lehet: folyik olyan nemesítési munka, amely célja nagy cellulóztartalmú fajták kialakítása, bálázás után kifejezetten égetés céljára felhasználhatón.
A cukorcirok jól beilleszthető a vetésváltásba, a vetésforgóba. Nem veszélyezteti a hagyományos, konvencionális termesztést. Ezzel tehát egy pluszpillért kaphatnának a gazdák, miután feloldanák azt a jelenlegi vetésszerkezetet, amelyben ipari növények vannak. A kukorica, napraforgó őszi kalászosok és repcenövényeken túl lényegében nem termelnek mást a gazdák, mert nem kapnak rá támogatást. A vetésváltásba viszont a cukorcirkot be lehetne építeni. Hozzá hasonló növény a szemescirok: ugyanolyan fontos növény, hiszen élelmiszert tudunk belőle előállítani. S míg a tanüzem kukoricasora 3-4 tonnát tudott produkálni ebben a száraz időszakban, a cirokfajták 6-7 tonnát tudtak. A szárazságtűrésen kívül fontos jellemzője a növénynek, hogy a belőle készült lisztet a lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Dr. Percze Attila egyetemi docens témájául az energianád hazai termesztésének jelenlegi helyzetét választotta. A miszkantusz új növénynek tekinthető, az utóbbi 6 évben került a köztudatba. Egy 2008-as kutatási konzorciumnak a SZIE is részese volt, amikor elkezdtek a növénnyel kísérletezni, minél többet megtudni róla, s megpróbálták a hazai termesztéstechnológiát kialakítani. Nyilván nem kellett elölről kezdeniük, de minden országban más és más a technológia, már csak az éghajlatból adódó különbségek miatt is.
Az utóbbi öt évben egyre nagyobb az érdeklődés a biomassza és az energianövények iránt, de nincs könnyű helyzetben senki, aki ezekkel a növényekkel akar foglalkozni – akár termesztői, felhasználói vagy feldolgozói oldalon. Most kell kitaposni az ösvényt e témában, de azzal mindenki egyetért, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomasszában van a legnagyobb potenciál, amit ki kell használnunk, ha a direktívákat teljesíteni kívánjuk.
A miszkantusz potenciálját tekintve megfelel biomassza növénynek, alkalmas kis- és nagyerőművi, majd akár lakossági felhasználásra is. Az érdeklődést több dolog is gerjeszti: hatalmas energiakitettség jellemzi az országunkat, egy globális összefogás van a világban a saját környezetünk érdekében, s nem utolsósorban a gazdasági környezet is megváltozott, mert a hagyományos energiahordozók ára robbanásszerűen növekedett, a többszörösére nőtt.
A miszkantusz trópusi-szubtrópusi eredetű, ázsiai származású növény, amely a '80-as évek végén került be Európába. Nagyon sok országban vizsgálták a növényt, a skandináv államoktól egészen Olaszországig. Ez alatt a 20 év alatt a növény alkalmazkodott Magyarország klímájához, C4-es növény, a C3-astól abban tér el, hogy például magasabb hőmérsékleten nagyobb terméspotenciállal rendelkezik. Ehhez persze nyilván a csapadékra is szüksége van, önmagában az, hogy meleg van, és magas a fényintenzitás, nem elégséges.
Az utóbbi években tapasztalt komoly hőségeket, illetve a nyári napsütéses órák számának növekedését tolerálja, így számíthatunk rá, hogy ez a növény ezekhez a körülményekhez is alkalmazkodni fog. A magja steril (nagy félelme volt a környezetvédőknek, hogy mi történik, ha egy idegen növényt elültetünk és utána „megszökik” a területről), tehát a generatív úton történő szaporítása nem lehetséges. Európában minden kutatócsoport megerősítette azt, hogy ha a mag elszóródik is, abból csírázás nem történik. Szaporítása vegetatív úton történik: tehát a föld alatt lévő rizómákból, vagy palánta előállítással.
Hazai körülmények között, ha nem használunk egyáltalán kemikáliát, akkor is 15–25 t/ha körüli termésre képes, 20% körüli nedvességtartalmon mérve. Nyilván a kedvezőtlenebb adottságú területeken, humuszban szegényebb talajon kevesebbet teremhet, jobb talajadottságok mellett többet – de elsősorban a csapadék van erre hatással. Átlagos igénye a kukoricáéval egyező, 5–600 mm, de meghálálja, ha ennél több csapadék esik.
Tapasztalatok szerint az optimális telepítési időpont érdekes kérdés: a biológiai alapok vizsgálata szerint a talajba ültetett rizómák oldalsó rügyei kihajtásából származnak a növények. Ezért egy éves perióduson keresztül vizsgálták a rügyek aktivitását – április elejétől a közepéig, illetve május közepétől június közepéig van egy komoly aktivitási időszak. Tehát az optimális telepítés időpontja erre az időintervallumra tehető. A júniusi melegek miatt nagyobb a kockázata a későbbi telepítéseknek. Tenyészterülete 1x1 méteres, hektáronként tehát tízezer tövet kell kiültetni. A kihajtást követően a növényápolási munkák közül elsősorban a gyomszabályozással van teendő, ugyanis ismert kórokozóval, kártevővel nem kell számolni. A gyomszabályozást az első évben (mivel nagyon ritka a növény) három alkalommal kell elvégezni, vegyszeres vagy mechanikai úton, sorközműveléssel. A második évben két ilyen védekezés ajánlott, a harmadikban pedig általában nem kell vele foglalkozni. Tápanyagellátás tekintetében igen gazdaságos növény, hiszen a nitrogén nagy része mozog a növényben: augusztus–szeptember környékén lefelé mozog, majd tavasszal újra felhasználódik, a rizóma ugyanis tápanyagraktár is egyben.
E tulajdonságának köszönhetően egy 5 tonnás búzatermésre számított műtrágyának nagyjából a felével is lehet ezt a növényt termeszteni. A betakarítása január és április eleje között elvégezhető – fagyott talajon, vagy kissé felszáradt talajfelszínen. A márciusi–április eleji betakarítás előnye, hogy lábon képes a növény leszáradni 20%-os nedvességtartalom alá, így betakarításkor akár a 14–18%-os szárnedvességet is el lehet érni, s ezzel biztonságosan tárolható, de 30% alatti nedvességtartalomnál már bálázható is – a bálákat egymásra rakva, fóliaborítással hosszan tárolható.
Tóvári Péter, a VM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet munkatársa a biomassza-felhasználás műszaki lehetőségeit járta körül előadásában. Az alapvető kérdések, és az azokra adott pontos feleletek vezetnek el a megfelelő válaszhoz – tudnunk kell tehát, hogy milyen alapanyagunk van, mikor és milyen mennyiségben áll rendelkezésre. Legyen szó lágy-, avagy fás szárú növényről, ismernünk kell a minőségét, azt, hogy hol, és meddig jutunk hozzá – és természetesen mennyiért. Mindennek ugyanis a kerékkötője, de egyben kulcsa is a gazdaságosság. Ha valaki a feltett kérdések sokaságát letisztázza magában, a válaszokat átgondolja, akkor biztonsággal tud kalkulálni a szükséges beruházásokkal. Tisztában kell lenni a technológia előnyeivel és a hátrányokkal egyaránt. A fás szárú növények tüzeléstechnikai problémái már ismertek, ugyanakkor megoldottak is. A piacon és az ipar területén szerzett együttes tájékozottság szükséges, hiszen egy mezőgazdasági termelésre alapozható struktúráról van szó.
Egy minőségi termékpályán maga a minőség a kulcskérdés. Akkor van sikerre ítélve, amikor a termelő, feldolgozó, szállító, végfelhasználó négyese együttesen érdekelt az egész rendszerben. Ellenkező esetben azonban csak a tönkrement vállalkozások, és a megbukott projektek száma szaporodik.
A skandináv országok élen járnak a biomassza termelésben, még akkor is, ha csak fából állítják azt elő. Magyarországon tisztában kell lenni azzal, hogy mi az az alapanyag, ami rendelkezésre állhat: körül kell nézni egy nagyjából 20 kilométeres sugarú körben, amelyen belül gazdaságos projektben lehet gondolkodni. Ha a versenyképességhez a korszerűség és a helyi adottságok együtt vannak, akkor működhet gazdaságosan a vállalkozás. Emellett persze elengedhetetlen a kormányzati és hatósági szinten való összefogás. Kiváló példa erre egy nyugat-európai falu, amely közepén egy faház szerkezetű kazánházba gabonatüzelő kazán van beállítva, és a helyi gazdák látják el tüzelőanyaggal annak érdekében, hogy az iskolát, az óvodát és a templomot fűteni tudják.
Molnár István, az Agrár Béta Kft. ügyvezető igazgatója a dombóvári Energiafarm rendszert ismertette az érdeklődő hallgatósággal. Cégüket 2001-ben 32 földtulajdonos hozta létre azzal a céllal, hogy saját földjeikkel közösen gazdálkodjanak. Mindannyian Dombóváron születtek, és egyetértettek abban, hogy a parasztok, és a mezőgazdaság nem lenézendő – így közösen és nem külön-külön álltak neki a föld művelésének. Egy gondjuk volt: akkor még nem nagyon érte meg a sok munka, beruházás és ráfordított idő, mert olykor megvették a terményeiket a multik, máskor pedig nem.
A cég életének mérföldköveit jelzi 2003, amikor a Gödöllői Szent István Egyetemmel kötöttek megállapodásokat, és 2006, amelytől tudatosan kezdték hatékonyabban kezelni a földeket és a terményeket. A Gyuricza Csabával folytatott rendszeres beszélgetések alapján évek alatt kristályosodott ki az a rendszer, amelyet jelenleg is használnak. Biogázüzemük alapjának első kapavágása 2009 augusztusában volt, s 2010. március 26-án megnyílt az első üzemük. A 15 ezer t feldolgozás kapacitású etanolüzem 834 kW villamos energiát, 926 kW hőt állított elő. Másik biogázüzemük szintén 834 kW villamos energiát termel. A termelés megkezdését követően nekiálltak a háttérintézkedések megvalósításához, alaposan körüljárva, mi kell ahhoz, hogy ez az egész rendszer működni tudjon – honnan származik majd az energiafarm energiaszükséglete. A fosszilis energiát felhasználó üzemben gázzal kell előállítani a lepárláshoz szükséges gőzmennyiséget.
Faapríték kazánt terveztettek az energiafarmra, ehhez viszont faaprítékra volt szükségük. Többezer ha föld van Magyarországon, amely nem művelhető. Energiaszükségletük gerincét a 100 ha fölötti energiaültetvények adják, és fás szárú hulladékok megsemmisítését vállalják fel. Erdészektől, irtásokról származó fanyesedéket fogadnak, rönkfát azonban nem. Számukra szemlélet kérdése, hogy a biogázüzem ellátását mire alapozzák. A kommunális szennyvíz egy része náluk landol, de fogadják a környező ipari üzemek azon melléktermékeit is, amelyeket eddig így-úgy megsemmisítettek, és fizettek érte. Ezeket a dombóvári energiafarm fogadja, és villamos áramot állít elő belőlük. Az etanolüzemnél a biogázüzem hulladék hőjét is felhasználják, mintegy 65-66%-ban, részben a fermentorok fűtésére, részben pedig az etanol-
üzem hőmennyiség-szükségletének ellátására. Egyéves ciklusban 13,5 millió kW energiát állítanak elő, ezenkívül 6–6,5 millió l bioetanolt üzemanyagként. Emellett silócirkot ültetnek 86 hektáron, hiszen a baktériumoknak a fermentoron belül szükségük van egy olyan vázra, amelyen el tudnak szaporodni, a megfelelő mikrobio-egészség lehetőségét teremtik meg ezzel.
Etanolüzemük gabonaalapon dolgozik első generációsként, de az üzemet úgy tervezték, hogy bármikor (amikor ez gazdaságilag indokolt, vagyis nyereséget tud produkálni) második generációs bioetanol üzemmé alakíthassák át. Az etanolt üzemanyagként értékesítik, a melléktermék átkerül a biogázüzembe. A 2012. november 26-án indult etanolüzemükben az első egy hét kivételével (a 2012-es év elég toxinos volt) csak toxinnal erősen fertőzött kukoricát dolgoznak fel. Ezzel részben azon gazdákon segítenek, akik a környéken tavaly olyan minőségű terméket tudtak csak előállítani (nem a saját hibájukból, hanem az időjárási körülményekből adódóan), amelyik 50–70 ppm-nyi toxint tartalmazott, és a piacon így értékesíthetetlen. Magyarország sajnos olyan övezet, ahol a toxinprobléma évről évre jelen van vagy búzánál, vagy a kukoricánál. A környéken sok gazda köszönheti annak a túlélését, hogy az energiafarm fel tudja dolgozni a termését. A toxin így nem kerül vissza az élelmiszerláncba. A biogázüzemben a szeszmoslékot is megsemmisítik, s éppen azért építették a második üzemet, hogy azt oda ezt át tudják vinni. Ez az alapanyag alkoholt nem tartalmaz, üzemanyag készül belőle. Jelenleg több mint 9 ezer tonna toxinnal erősen szennyezett és fertőzött mezőgazdasági terméket semmisített meg az üzemük – természetesen a NAV felügyeletével.
Képződnek melléktermékek az energiafarmon is. A rendszer elsődleges kibocsátása maga az energia, a 13,5 millió kW energiakibocsátás mennyisége elegendő lenne például Dombóvár város lakossága áramszolgáltatásának ellátására. A 24 órás üzemben működő két biogázüzemmel az ország alapenergia-szolgáltatásában tud részt venni az Agrár Béta Kft., míg az etanolt az energiapiacon értékesítik. Képződnek melléktermékek náluk is, de mindent, ami nem ebbe a csoportba tartozik, főterméknek tekintenek. A faapríték kazánok fahamuját az energiaültetvényekre viszik vissza és oda szórják ki, ahonnan származik – vagyis visszaadják azt a növénynek. Alapelvük, hogy a szántóterületről szalmát nem visznek el, és mindent visszaforgatnak, még a biogázüzemben képződött erjedt fermentlé híg bázisát is (4% nitrogént, 7% káliumot és 9% foszfort tartalmaz). Mintegy 1600 ha területre így nem kell műtrágyát szórniuk – ezenfelül is bő 8 millió forintnyi műtrágyát kell felhasználniuk.
Az egész farmon nem található fosszilis energia, és nincs bevezetve a földgáz. Saját villamosáram-felhasználásuk 270 kW, emellett nagyjából 1500 kW pozitív mérlegük van. A rendszer alapvetően megváltoztatta az életüket, s közel száz új munkahelyet teremtett kvalifikált és képzetlen emberek számára egyaránt.
-Keresztes-
A cikk szerzője: Keresztes
