Az állattartó telepen a haszonállatokon keletkezett legjellemzőbb, kezelést igénylő sérüléstípusok a következők:

- Horzsolás: főként a nem kielégítő tartási körülmények között, régi, omladozó épületrészek, sérült technológiai elemek, töredezett padozat esetén igen gyakori sérüléstípus.

- Vágás: elsősorban állatorvosi beavatkozások következménye (pl. műtétek után). Jellemzője, hogy intenzívebben vérzik, mint a horzsolás, mivel sérülnek az erek is.

- Szúrt sebek: bár jelentéktelennek tűnhetnek, többnyire elég mélyek is lehetnek, és a seb belsejében uralkodó anaerob viszonyoknak köszönhetően komoly következménnyel járhatnak (pl. tetanusz).

- Harapás, rágás okozta sebek: ennél a sérüléstípusnál jelentős a fertőzésveszély, mert ezekben a sebekben ún. vegyes baktériumflóra található, vagyis számolni kell bennük mind aerob, mind anaerob kórokozók jelenlétével.

Természetesen nemcsak a „nagyüzemi” állattartás, hanem a kisebb volumenű családi gazdaságok esetén is szükség van olyan sebkezelő készítményekre, melyek jelentősen csökkentik az egyes sérülések elfertőződésének kockázatát. Mivel gyakran nagyobb létszámú állatállományt kell kezelni, ezért célszerű a könnyen és biztonságosan alkalmazható szerek használta (pl. spray kiszerelés).

A megfelelő sebkezelő készítménnyel szemben támasztott legfontosabb követelmények a következőkben összegezhetők: mivel a sebbe akár vírusok, baktériumok, gombák is bejuthatnak, ezért érdemes széles antimikrobiális hatással rendelkező terméket választani. Lehetőleg hatékonysági tesztek is igazolják az adott készítmény eredményes alkalmazhatóságát.

Az állatok testfelületére juttatott sebkezelő nem lehet toxikus hatású. Fontos kritérium az is, hogy az alkalmazott hatóanyag gyors lebomlású legyen. Mivel a kezelt haszonállatok rövid időn belül vágóhídra (így a fogyasztók asztalára) is kerülhetnek, lehetőleg gyorsan ürüljön ki a szervezetből. A sebek (pláne elhanyagolt állapotban) fájdalmasak, begyulladnak, így nem árt, ha a használt készítmény sebgyógyító, hámosító hatással is rendelkezik.

A sebekbe por, szilárd törmelék, alom-

anyag, takarmánypor, bélsár stb. is bejuthat, tehát tanácsos a sebet erre alkalmas anyaggal lefedni, így megóvva az esetleges újraszennyeződéstől.  Nyilvánvalóan a nagy létszámban tartott állatoknál sebkötözés szóba sem jöhet, így olyan szer jelenthet megoldást, mely filmszerű védőbevonatot kialakítva lezárja a sebfelszínt. A védőbevonatnak gyorsan meg kell száradnia, és kifelé nem lehet ragacsos. Mindemellett rugalmasnak is kell lennie, mert erős igénybevételnek van kitéve az istállóban. Vízben nem oldódhat, legyen tartós és feltűnő színű, így jól látható a kezelt testfelület, tehát a kezelés megtörténte, így könnyű felismerni, ha később újra szükségessé válik az alkalmazás (pl. mert lekopott).

A sebeket előszeretettel látogatják a legyek is, amelyek szintén sokféle betegség terjesztéséért felelnek, tehát nem árt, ha a sebkezelő szer repellens (rovarriasztó) hatással rendelkezik.

A téli körülmények között számos készítmény nem használható, így kedvező, ha alacsony hőmérsékleten is alkalmazható a kiválasztott sebkezelő. Megfelelő hatástartóssággal rendelkezzen télen is.

További előny, ha a készítmény nem csupán gyógykezelésre, hanem preventív célra is alkalmas. A piacon elérhető olyan sebkezelő, mely keserűanyag-tartalma révén gátolja a fül-és farokrágást sertésállományokban. Természetesen a bőrfelületet nem irritálhatja és taszító hatású sem lehet az állatok számára.

Nyilván előfordulnak olyan esetek is, amikor az állatok lábvégein keletkeznek sérülések (pl. akár szarvasmarhák vagy juhok körmözésekor). Ilyenkor olyan sebkezelő készítmények használata célszerű, melyeket lábfürösztőkben (medencében, szőnyegen stb.) állomány szinten is lehet alkalmazni.

A megfelelő sebkezelés mellett nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy ilyen esetekben nagyobb az állatok immunrendszerére ható nyomás, így körülöttük az általános fertőtlenítésre, a telephigiéniai rendszabályok betartására is nagyobb figyelmet kell fordítani.

Litz Tamás

A cikk szerzője: Litz Tamás