„A magyar mezőgazdaság jelentős részét képezik a mezőgépgyártók” – nyitotta meg a konferenciát Budai Gyula államtitkár. Nem csoda, hiszen az érdeklődés az iparág iránt hatalmas: a jó minőséget biztosító hazai gyártmányokra mindig van igény. Ezek kielégítésére pedig megfelelő típusmennyiség, nagy választék áll rendelkezésünkre. Megtudhattuk, a hazai mezőgépgyártás ipari termelése 2012-ben nőtt az előző évhez képest: 162 milliárd forintot hozott a konyhára, amiből a belföldi értékesítés 30 milliárdot tett ki. Ha ez a trend az idén is folytatódik, év végére az eddig 82 százalékos export akár 85 százalékra is emelkedhet. Hátradőlnünk azonban mégsem szabad – figyelmeztet az államtitkár – hiszen sok elvégzendő feladat vár még a gyártókra, hogy az iparágat fellendítsék.
Lőrincz László, a MEGOSZ elnöke szerint komoly problémákkal kell szembenézniük az ágazatban dolgozóknak. Ugyanis a Magyarországon tevékenykedő cégek több mint fele, 56 százaléka külföldi tulajdonú, mindössze 44 százalékban dolgoznak hazai cégek a szektorban. Igaz, a válság csupán egy-két évvel a gépipari tendenciák után gyűrűzött be a mezőgépgyártásba, a külföldi-magyar arány azonban 2005 óta romlik: akkor még fele-fele arányban osztoztak a piacon a határon innen és túli gyártók. A tulajdonosi tőke tehát szemmel láthatólag a külföldi felé mozdul el: ez a tendencia pedig óhatatlanul is jellemző lesz a technológiára is.
A 2,5 milliárd forint feletti éves árbevétellel dicsekedhető gyártóknak mindössze 13 százaléka magyar, a maradék 87 százalék külföldi tulajdonhoz tartozik. Az ágazatban majd' nyolcezer fő munkálkodik, bruttó átlagkeresetük 205 ezer forint. Igaz, a mezőgépgyártás még mindig sok embernek ad munkát, mégis, kiszámíthatatlan az iparág. Ebből a hektikus tendenciából és a válságból az többek között az export jelenthet kiutat.
Az ágazat problémája többrétű. Az elnök szerint a gondot többek között a tőkeszegénység okozza, ami erre az iparágra különösképpen jellemző. A súlyos likviditási problémák eladósodáshoz vezetnek. Az elhúzódó értékesítések is nehezítik a mezőgépgyártók dolgát, ennek eredményeként pedig megint csak a jövedelmezőség csökken. Ez pedig nem csak megélhetési problémát, de a színvonal esését is jelentheti. Mindemellett az sem segít a helyzeten, hogy felsőfokú, illetve jól képzett szakemberekből is hiányt szenved a gyártmány- és gyártásfejlesztés. Mindezen problémák ellenére szükséges a technikai színvonal további fejlesztése, növelése, hiszen a konkurenciaharc továbbra is meghatározza a mezőgépgyártók mindennapjait.
E problémák megoldása Lőrincz László szerint a magasabb jövedelemben rejlik. Ez nem csak a magánember fennmaradása érdekében fontos, de a vidék megtartó ereje is ezen múlik. Hiszen ha a fiatal, műszaki ismeretekkel rendelkező értelmiség nem tud megélni vidéken, a kisebb településeken, cégeknél – a vidék sorsa is megpecsételődik.
Igaz, a hiányszakmák pótlása még hosszú éveket vehet igénybe, de ha váltanánk az ipari tanulók szakképzéses módszerére, talán az ágazat utánpótlása is biztosítva lenne. Ráadásul jó szakembereknek – olyanoknak, akik az üzem- és gyártmányfejlesztéshez is értenek – adnánk át a stafétát.
Az elnök biztat: még nem késő, megfelelő támogatási rendszerrel még utolérhetjük magunkat, komoly elmozdulást érhetünk el. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő pályázati feltételek kiírása. Ha mindezen feltételek megvalósulnak, újra versenyképes részesei lehetünk az európai gépgyártásnak. De nem feledkezhetünk meg a keleti piacokról sem, ahogy az export mellett a belföldi forgalmazás is jelentő szerepet játszik az ágazat fellendítésében. Az olcsóbb, de kiváló minőségű termékek pedig növelnék a vásárlási kedvet, ami még több, még jobb fejlesztésnek engedne teret.
Hardi Judit
