Ezt a munkát addig ajánlott elvégezni ameddig a rügyek nem pattannak meg, mivel a rügypattanás idején már idôszerûvé válik a téli lemosó permetezés. Azokat a részeket pedig felesleges lepermetezni amelyeket lemetszünk a növényekrôl.

Egyes gyümölcsfajok metszését -kajszi, ôszibarack- gyakran a pirosbimbós állapotban ajánlják elvégezni. Az indokok között elsôsorban az szerepel, hogy így lehetôség van az esetleges kora tavaszi fagyok kárenyhítésére, illetve az, hogy néhány kórokozó nem fertôz olyan intenzíven mint a mélynyugalmi állapotban.

Akinek csak néhány fája de ideje bôven van, nyugodtan várhat a pirosbimbós állapotig. Érdemes viszont azok véleményét is figyelembe venni akik szerint egyrészt a fagy nem differenciál, másrészt a bimbós állapotban végzett metszéskor nagyon sok rügyet letörünk mozgásunkkal, illetve a vesszôk, gallyak kiemelésekor.

A gyümölcsfák metszéséhez pontos, receptszerû leírást nehéz lenne adni, viszont több általánosan használható elv létezik, amelyeket érdemes megfontolni. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a metszés során mindig távolítsuk el a sérült, beteg, fertôzött részeket. A metszés utáni azonnali sebkezelést szintén ide tartozik és még kell sorolhatnánk tovább az elveket.

bogyós gyümölcsûek metszése

Málna

A málna télvégi metszése viszonylag egyszerû. Ha az elmúlt év augusztusában nem végeztük volna el a sarjak ritkítását, akkor most ez a munka is ránk vár.

Amennyiben sövénymûvelésû a málna, úgy méterenként általában 8-12 termôsarjat kell meghagyni. Természetesen a meghagyható sarjak száma függ a fajtától, fejlettségüktôl, egészségi állapotuktól, stb.

A jó termôsarj a következô tulajdonságokkal rendelkezik:

- egészséges, kártevôktôl és kórokozóktól mentes

- tôátmérôje legalább 1cm, hosszúsága meghaladja az 1,5m-t

- kellôen beérett

A felesleges és a letermett /elszáradt/ sarjakat tôbôl kell eltávolítani. A metszés során ügyeljünk arra, hogy a málnasor szélessége ne legyen több 40-45 cm-nél. A meghagyott sarjak végét vissza kell metszeni 1,6-1,7 m-re, illetve a támberendezés legfelsô huzalja felett 5-10 cm-el. A visszametszés azért szükséges mert egyrészt a csúcsi részek rügyei fejletlenek, másrészt pedig kezelhetô legyen a növény. A meghagyott vesszôket a huzalok közé kell igazítani, majd a felsô huzalhoz rögzítjük azokat.

Bokor vagy karós mûvelésnél az elôzôekhez képest nincs lényeges eltérés, a 8-12 termôsarjat egy négyzetméterre számolva kell meghagyni.

Szeder

A szeder metszése teljesen más mint a málnáé. Gyökérsarjakat nem képez, tôsarjai évente 3-4 m-t is nôhetnek rendszerint elágaznak.

Egy-egy tövön 3-5 tôsarjnál többet nem érdemes termônek meghagyni, mert a növény nagyon sûrû lesz, a szürkepenészes rothadásra hajlamosabbá válik. Termôsarjnak a legszebbeket hagyjuk meg, a következô tônél metszük vissza, a többit az elszáradt letermettekkel együtt tôbôl távolítsuk el. Az oldalvesszôk közül az alsókat 40-50 cm magasságig tôbôl távolítsuk el, ezek termése ugyanis lelógna a földre, illetve akadályoznák a talajmûvelést. A többi oldalvesszôt 50-60 cm-re illetve addig ajánlott visszametszeni ahol a vesszô vastagsága a csúcs felôl eléri az 1cm-t. A visszametszésre azért van szükség, mert enélkül a bokor túlságosan elsûrûsödne. A termôsarjakat természetesen a támberendezéshez kell rögzíteni.

Ribiszkék

A piros és feketeribiszke metszése -annak ellenére, hogy termôrészeik más típusúak- nagyon hasonló. Mindkét faj a 2-3 éves részeken adja a legszebb termést, a 4-5 éves gallyak gyakran a földön fekszenek /bokor mûvelésûeknél/, a fürtökben rendszerint aprók és kevesebb a bogyó.

A metszést azzal kezdjük, hogy a földön fekvô vagy késôbb esetleg lehajló idôs gallyakat tôbôl eltávolítjuk, esetleg visszametszük fiatalabb feltörô elágazásra.

Ezután a bokrokat meg kell ritkítani úgy, hogy mindegyik korú bokorelembôl -kivéve a 4-5 éves gallyakat- 3-4 darabot hagyunk. A négyéves gallyakból legfeljebb egy maradhat, így a jól ápolt ribiszkebokor összesen 9-12 bokorrészbôl áll metszés után.

A törzses ribiszkék metszése a bokor formájúaktól annyiban tér el, hogy nem hagyhatunk annyi elemet, a metszés során nem a ritkítást hanem a visszametszést részesítjük elônyben.

Köszméte

A házi kertekben sajnos nagyon gyakran látni -a ribiszkékkel együtt- több éve metszés és növényvédelem nélküli köszméte bokrokat. Az ilyen növények nagyon hamar elöregednek, a termés a korona felületére szorul, nem ritka az erôs pajzstetûfertôzés.

A bokor köszméte metszése megegyezik a ribiszkénél leírtakkal, a törzses formáé egy kicsit más, de nagyon egyszerû. Az idôs gallyakat minden esetben meg kell ritkítani úgy, hogy öklünk a bokor minden részébe kényelmesen beférjen. Ha olyan veszôk vannak amelyek földközelig leérnek /házi kertben nagyon ritka/ akkor ezeket meg kell kurtítani.

a gyümölcsfák metszése

A bogyosókhoz képest a fatermetû gyümölcsfélék metszéséhez általában több szakmai ismeret és gyakorlat kell. A szakkönyvekben részletes útmutatást lehet találni az egyes gyümölcsfajok metszésére, de szinte biztos, hogy gyakorlat és tapasztalat nélkül könyvekbôl nem lehet megtanulni metszeni.

A metszésnél a leglényegesebb tudnivalók közé tartozik a termôrészek és a metszés hatásának ismerete! Ezek birtokában már nem szabad elkövetni a gyakorta látható metszési hibákat. Ezek közül a leggyakorabban elkövetett két rossz szokásra, illetve hibára hívjuk fel az olvasó figyelmét.

Felkopaszítás

Idôsebb ôszibarack, alma, körte, meggy és cseresznye, de egyéb fákon is elôfordul ez a durva metszési hiba. A fák vázágai gyakran 1,5-2 m hosszan is csupaszok, nincs rajtuk termôgally. Ez annak a következménye, hogy a metszô ameddig a keze elér mindent, vagy nagyon sok termôrészt lemetsz a vázágakról. Az ilyen fák messzirôl úgy néznek ki mintha seprûket ültettünk volna a kertbe, mert csak a karnyújtási távolság felett van rendes termôfelület. Azok a jól metszett fák amelyeken a vázágak szinte a törzstôl a csúcsukig termôrészekkel vannak berakódva.

Sûrû korona

Az elôzô “rossz szokás” egyik általános következménye. A másik gyakori hiba: “azért vágtam vissza mindent, mert túl magasra nôtt a fa”. Az eredmény rendszerint nem az amit elképzelt a metszést végzô, mert a visszametszés hatására tôbb és erôsebb hajtás képzôdik. Ezek leárnyékolják a korona alsóbb részeit, fény hiányában pedig nem nagyon keletkeznek új hajtások, termôrészek.

Termôkorú alma, körte, birs, naspolya /almatermésûek/ vesszôit nem ajánlatos visszametszeni erôsen, mert csak hosszú hajtásokat fognak az adott évben fejleszteni és nem rövideket, amelyek a következô (!) évben teremnek.

A túl magasra nôtt fáknál sokkal jobban bevált a vázágak visszakurtítása alsóbb termôgallyakra, vagy akár a sudár részleges, esetleg teljes kivágása. Az így megmetszett fák meglepôen jól felújulnak, a belsô részek is új növekményekkel rakódnak be.

Sipos Béla Zoltán