A rügyterhelés a tőkén valósul meg, de megadható a szőlőültetvény egységnyi területére (rügy/m²) vagy karfolyóméterre.

A tőkék rügyterhelését befolyásoló tényezők:

- A tőkemûvelésmód és a tőkék - ebből is adódó - nagysága, tenyészterülete. A fejmûvelésû tőkék rügyterhelése általában 8-12 rügy; támasztól függően elérheti a 20 rügyet is. Az egyszerû Guyot-mûvelésû tőkéken metszés után 12-16 világos rügy marad. A l00-120 cm-es karhosszúságú kordonmûvelésû tőkék rügyterhelése nagyon változó (8-60 rügy) lehet. Több karú lugasmûvelésû tőkéken, házikertbe, metszés után 100 rügynél is több világos rügy maradhat.

A szőlőültetvény 1 m²-ére jutó rügyterhelés hazai viszonyok között 4-20 rügy, kedvező értéke 6-14 rügy. Ezt az értéket a tenyészterület alapján visszaszámítjuk a tőkére, és a kapott eredményt átlagos értékként alkalmazzuk: a gyengébb tőkéken kevesebb, az erősebb tőkéken több rügyet hagyunk.

- A fajta: A rügyterhelést legjobban a termesztett fajta fürtátlagtömege befolyásolja. Nagyon jelentős a rügy termékenysége (az, hogy a rügyből fejlődött hajtáson van-e fürt, hány fürt van és mekkorák a fürtök).

- Az ültetvény kondícióját mindig figyelembe kell venni. A legyengült ültetvények tőkéit mérsékeltebben terheljük, mint a jó kondíciójú ültetvények tőkéit.

- A rügyek szétosztását is figyelembe kell venni, mivel a hosszabb metszési elemekkel adott rügyterhelés hatékonyabb, mint a rövidcsapokkal adott rügyterhelés.

- A rügyek egészségi állapotát, a fagykár mértékét a téli fagykárok utáni metszésnél tudjuk figyelembe venni. Ezért, ahol fagykár lehetséges, a metszést a rügyeket károsító téli fagyok elmúlta után kezdjük. A rügyek vizsgálatával állapítjuk meg a fagykár mértékét, az elhalt rügyek százalékos arányát, majd ennek megfelelően emeljük meg a tőke rügyterhelését. A fagykár mértékétől függő rügyterhelést úgy számítjuk ki egyszerûen, hogy a tőkénként tervezett rügyterhelést megszorozzuk 100-zal, majd elosztjuk az egészséges rügyek százalékával. Pl., ha a tervezett rügyterhelés 36, ezek 25 %-a károsodott, akkor a tőkék fagykár miatti rügyterhelését 48-ra kell emelni

EGYENLET

- A termesztési célnak megfelelően a termés mennyiségét és minőséét elsődlegesen a rügyterheléssel biztosítjuk, illetve szabályozzuk. Pl. a jelenlegi bortörvény szerint különleges minőségû bor legalább 19 mustfokos mustból készíthető, és legfeljebb 75 hl/ha termésû ültetvényből származhat. Ha különleges minőségû bor készítésére alkalmas szőlőt akarunk termeszteni, a tőkék rügyterhelését az előzőek figyelembevételével kell meghatározni.

Ha pl. Cabernet Sauvignon vörösborszőlő-fajtából különleges minőségû bor termelését tervezzük, a tőkénkénti rügyterhelés kiszámítását a következők szerint végezhetjük el – feltételezve az ültetvény szakszerû ápolását, a hektáronkénti 4.000. ernyőmüvelésû tőkét, jelentéktelen téli fagykárt és legalább közepes évjáratot: 100 kg szőlőből 70-75 liter musttal, 1 ha-on 10 tonna terméssel, 90 g fürtátlagtömeggel (=Fát) és 1,2 rügytermékenységi együtthatóval (Rügy TE = egy világos rügyre jutó fürtszám) számolva. (A fürtátlagtömeg és a rügytermékenységi együttható a saját ültetvényünkben több évben végzett mérések átlagával legyen azonos.) Egyszerûsített számitás szerint:

EGYENLET

ErnyőmÛvelésÛ tőkén a 23 db rügyterhelés 2 db 11-12 rügyes szálvesszővel adható meg.

Ha a helyi mérések szerint a Cabernet Sauvignon E 153 klónjának rügytermékenységi együtthatója 1,3, fürtátlagtömege 120 g. Ezekkel az értékekkel végezve a számítást, a szükséges tőkénkénti rügyterhelés 16; ez átlagosan 2 db 8-rügyes félszálvesszővel adható meg.

Már korábban történt utalás arra, hogy a rügyterhelés mértéke függ a rügyek termékenységétől is. A rügyek termékenységét meghatározza:

- a fajta (a fajta származása),

- a rügyek helyzete (a felsőbb rügyek /5-15./ termékenyebbek, mint az alsók /1-2. rügy/),

- a tőkemûvelésmód (az idős részek térbeli terjedelme; a nagy tőkeformákon lévő vesszők rügyei termékenyebbek, mint a kis tőkék vesszőinek rügyei),

- a vesszők eredete (a csercsapon lévő vesszők - az előző évi csapok rügyéből fejlődött vesszők - rügyei termékenyebbek, mint a rejtett rügyekből képződött fattyúvesszők rügyei, ez különösen kis tőkeformákon érzékelhető),

- a rügydifferenciálódás idején uralkodó hőmérséklet, fény, árnyékoltság, tápanyag- és vízellátottság (hûvös időben, árnyékban, rossz tápanyagellátottság és vízhiány esetén kevesebb fürtkezdemény képződik a rügyekben, mint kedvező viszonyok között,

- egyéb hatások: kórokozók, kártevők stb. is hatnak a rügyek termékenységére.

A tőkék hajtásterhelését a kifakadt rügyekből képződött hajtások száma adja. A rügyek kifakadása és alvamaradása több tényezőtől függően alakul. Ezeket a folyóirat egy későbbi számában, a hajtásválogatással kapcsolatban ismertetem. A tőkék hajtásterhelését rügyfakadás után hajtásválogatással szabályozhatjuk.

A tőkék fürtterhelését a tőkén fejlődő fürtök száma jellemzi. Előfordulhat, hogy a termesztési cél megvalósítása érdekében csökkenteni kell a fürtök számát. A fürtök száma csökkenthető hajtásválogatással, a termőhajtások eltávolításával. Ha szükség van a hajtásra az asszimiláló lombfelület fenntartása érdekében, a háromfürtös hajtásról a harmadik fürtöt, ha indokolt, a második fürtöt, a kétfürtös hajtásról a második fürtöt vágjuk le. A fürtöket elsősorban a gyengébb hajtásokról távolítsuk el. Ha nagyon sok fürt van a tőkén, a fürtök egy részét már virágzás előtt eltávolíthatjuk. Erre főleg a nagy tőkeformák alakításának éveiben lehet szükség. A fürtterhelést lehetőleg a kötődés után mérsékeljük. Az is előfordulhat, hogy a zsendülés előtt végzett termésbecslés szerint annyi termés várható, amennyiből a jelenleji bortörvény szerint nem készithető minőségi vagy különleges minőségû bor (nem a mustfok, hanem a termésmennyiség ellenérzése miatt). Ilyen esetben a zsendülés kezdetén is sor kerülhet a fürtök eltávolítására, a fürtterhelés csökkentésére.

A termőegyensúly helyreállítására. is alkalmazhatjuk a fürtritkítást.

A csemegeszőlő-termesztésben a terméshozamot a fürtszám csökkentése nélkül a bimbós fürtök vagy a már kötődött fürtök csúcsának lecsípésével, fürtrészek levágásával, bogyók eltávolításával, ritkításával mérsékelhetjük. E munkák célja egyenletesebb nagyságú és alakú, nagyobb bogyójú, jól csomagolható csemegeszőlő-fürtök nyerése. Hazánkban ezek a munkák még nem terjedtek el, de a jobb piacosság érdekében ezekkel is érdemes lenre foglalkozni.

A borszőlőtermesztésben hazánkban is terjed a fürtterhelés szabályozása fürteltávolítással (fürtritkítással) a termés mennyiségének és minőségének szabályozására.

A nagy tőkeformák kialakításának éveiben szükség szerint elvégzik a fürtritkítást.

Dr. Sz. Nagy László