Az új kert kialakításakor az esetek többségében gyér, zömében gyatra a természetes növényzet. Ha a meglévő kert birtokbavételekor nem igazán nyeri meg a tetszést a már meglévő növényállomány, a teljesen új kertesítés, illetve a meglévőnek legalább a részleges átalakítása válik szükségessé.
Alapszabály legyen ilyenkor mindig az, amit a neves, de már elhunyt kertszakértőnk, Balog András: A kert mûvészete – Corvina Kiadó, 1971 – kis könyvében úgy fogalmazott meg, hogy bármely “kert akkor fog a kedvünkbe járni, ha mi is a növények kedvébe járunk, a klíma- és a talajadottságoknak legmegfelelőbb növények közül válogatjuk ki a kompozícióhoz a számunkra legkedvezőbbeket és az adott helyhez mérten a legjellemzőbbeket. S tegyük mindezt minden esetben “mértékkel”.
A helyi viszonyok alapos megismerése elsőként a legfontosabb feladat. A talajadottságok feltárása az elsőrendû tennivaló.
A tájoltság, a területi fekvés sem közömbös. Hiszen a déli tájoltság, illetve az ilyen fekvés sokkal több napfényt és egyben meleget biztosíthat, gyakran szárazsággal együtt, mint a keleti és a nyugati tájoltság. A legkevesebb napfényt pedig az északi tájoltságú fekvés biztosítja, ami egyben a legalacsonyabb téli és nyári hőmérséklettel jár együtt.
Alaprajz készítése, és csak egyszerû vonalas kivitelezésben is, mindenképpen célszerû, akár saját felmérés szerint, de legalább többé-kevésbé léptékhelyesen. Ebbe a kerítésvonalakon kívül, be kell rajzolni a már meglévő vagy a jövőben felépülő ház, illetve épület és egyéb állandó jellegû létesítmények, mint a szerszámoskamra, kút vagy vízakna, garázs, árnyékszék és hasonlók helyét.
A már meglévő fák, nagyobb bokrok és évelő vagy más növényfoltok, a pázsit, illetve gyepfelületek is mind kerüljenek megközelítően méretarányosan berajzolva a vázlatos alaprajzra.
Figyelembe kell venni, hogy a már meglévő vagy felépülő, jól elhelyezett ház körüli kertrészek kialakítása akkor kedvező, ha ezek területileg sincsenek felaprózva. Van elegendő mozgástér.
Út vezessen mindig a kaputól a ház, illetve épület bejáratáig. Ez a lehető legrövidebb legyen. A kert különböző részeire vezető utak vonalvezetésében lehetnek már törések. Szegélyezőként, akár rózsatövek közé, vagy amikor füves felületek feltûnő, merev úttal megbontása nemkívánatos, úgynevezett tipegősor is megfelel. Ehhez szintén legmegfelelőbbek a szabálytalan vagy a legalább 30×30 cm-es méretben, szabályosra faragott 4 cm-nél nem vékonyabb, lehetőleg világos árnyalatú és bányanedvességüket már elvesztett, száraz fagyálló terméskőlapok, vagy pedig a különféle előre gyártott mûkőlapok, illetve idomok, akár a gyephézagosak. Ezek lépéstávolságra lerakása akár egyszerû földbe süllyesztésükkel is megfelelő.
Meredekség megszüntetése vagy legalább csökkentése ugyancsak szükséges lehet. Az ezt szolgáló tereprendezéssel újonnan kialakuló kisebb-nagyobb összefüggő síkfelületek lejtése pedig általában már csak mintegy öt százalékos legyen, ami szinte minden igénynek megfelel.
Rézsük vagy támfalak is indokoltak lehetnek éppen a szintkülönbségek áthidalására. Ezek az átlagos szemmagasság alatti, vagyis legfeljebb 80–120 cm-es magassági méretben kedvezőek, füvesítetten, illetve kövekből szárazon rakva, vagy betonozással.
Pihenőhely vagy játszótér is legyen, lehetőleg kertbelsőben és épülethez kapcsolódva vagy ennek a közelében. A legjobb az összmérettől függően, de legalább három-négy nyugágy, pár szék és egy asztal kihelyezése. Ez nemcsak kellemes látványt nyújt, jó pihenő, napozó, esetenként játszóhely, de levegősebbé is teszi az adott ház környékét, illetve az összképet, és ilyen módon is nagyon kedvező hatású. Amennyire előnyös az enyhe napsütéses időszakokban a napozáshoz a napos pihenőhely, éppen olyan fontos forró nyári időben az árnyas. Ez utóbbi mindaddig “várat magára”, amíg fel nem cseperedik az az árnyékot adó fa, aminek lombsátra alá tervezhető az árnyas pihenőhely. Ha szerencsés a helyzet, adódik egy olyan, akár egészen öreg, beteg, korhadt fa, ami még egy ideig ad annyi árnyékot, hogy egy árnyas pihenőhely alatta elfér.
dr. Komiszár Lajos
