Elterjedést az is indokolja, hogy talajban nem válogatós, ahol elegendő nedvességet talál, ott megtelepszik. Baromfiak számára koratavasszal kitûnő zöldség és vitaminpótló élelem. Fagytól védett domboldalakon, fasorokban, egész télen át találkozhatunk vele és a tavaszi felmelegedéssel az elsők között nyílnak virágai.

Elterjedése

A gyomnövény mediterrán eredetértek ellenére kiválóan alkalmazkodott a hidegebb éghajlatú területek körülményeihez. Napjainkra előfordul a világ összes mezőgazdaságilag mûvelt területén. Tipikus kozmopolita gyom. Ahol kedvezőek számára a környezeti feltételek, gyorsan a megtelepszik. Nagyon kedveli az üde, jó vízellátottságú helyeket, így kellő mennyiségû csapadék esetén az év minden szakában jól csirázik.

Hazánkban gyakran találkozhatunk vele szántóföldeken, gyümölcsösökben, kertekben, parkokban, utak, mezsgyék szegélyén, fasorok mentén, titkos erdőkben, réteken, városi körülmények között a romos helyeken, elhanyagolt közterületeken.

Szántóföldi kultúrkörülmények közül legnagyobb egyedsûrûséggel az őszi kalászosokban és az őszi káposztarepcében, ill. az évelő pillangósokban farául elő.

A szárazabb klímájú, keleti országrészben kisebb mértékben gyomosít, ugyanakkor a dombos, hegyes, nyugati és északi területeken nagyobb egyedszánban képviselteti magát.

A legutolsó országos gyomfelmérés adatai alapján szántóföldjeinken a 23. helyen szerepel.

Kártétele

A növény apró termete ellenére nagyon terhes gyommá válhat, mert őszi gabonában, ősszel és kora tavasszal sokkal gyorsabban fejlődhet, mint a kultúrnövény. Amennyiben a vegyszeres gyomirtással késlekedünk, nagy mértékben akadályozhatja a gabona bokrosodását és fejlődését. Szélsőséges esetekben a gyenge búza- és árpavetéseket foltokban kipusztíthatja. Ilyen esetekben a kipusztult foltokban később újabb probléma jelentkezhet: melegebb napokon a tyúkhúr visszaszorul és teret enged más, agresszívebb fajok csirázásának, felszaporodásának.

Őszi káposztarepcében hasonló kártételt okozhat, itt talán kora tavasszal súlyosabb lehet az okozott kár, mivel a téli időszakban legyengült állományt újabb – gyakran visszafordíthatatlan – negatív halas éri.

Az ország nyugati részében, a fiatal karácsonyfatelepekben okozhat nagyon súlyos gondot. Túlnőve a fenyőcsemetéket, nemcsak a fényt és levegőt zárja el a magoncoktól, hanem az egyenes hajtásképződést is gátalja.

Pillangósakban, évelő szántóföldi kultúrákban is okozhat súlyos károkat. A talaj felmelegedésnek akadályozásával késlelteti a kultúrnövények egészséges fejlődését.

Életmódja

A tyúkhúr efemer növény, T1. életforma csoportba tartozik: ősszel kelő, tavasszal magot érlelő, egyéves áttelelő. Az ősszel kelő növények a következő év tavaszán érlelik be magvaikat. A tavasszal és nyáron csírázók még abban az évben magot hoznak. Gyökere: vékony, finom szálú, ennek ellenéhe kézzel a talajból nehezen távolítható el. Szára: felemelkedő vagy lecsepült, az egyik oldalán végighúzódó szőrsávval.

Levelei: tojásdadok, röviden kihegyezettek, az alsók nyelesek, a felsők ülők.

Virágai: hosszú, vékony kocsányon fejlődnek a levelek hónaljában. A virág színe fehér, a virágzás legfőképpen tavasztól őszig tart, azonban kedvező esetben égész évben elhúzódhat. Termése: tok. Hossza akkora, mint a csészelevélé, vagy hosszabb, éréskor lefele csüng és hat foggal nyílik.

Magva: 1,0-1,5 mm átmérőjû, fénytelen színû. A szabálytalan, körkörös sorokban elhelyezett, mirigyszőrû kiemelkedésektől bibircses. A tyúkhúrnak rendkívül magas a magprodukciója. A növényenkénti magszám elérheti a 25000 db-ot is. A magvak csíraképessége 25 évig is eltarthat. A magvak csírázása rendes körülmények között a felső három cm-ben történhet. Száraz körülmények között a csírázás szünetel, viszont nedvesség hatására a mag azonnal csírázni kezd.

Szaporodása ivaros alakban történik elsősorban, de ivartalan úton is képes új egyedeket előállítani, mivel a lekönyöklő szárrészek legyökerezhetnek. Ennek következtében teljes szőnyegszerû növénytömeget alkothat.

Védekezés

A tyúkhúr elleni védekezés vegyszeres úton egyre nehezebb, ezért célszerû agrotechnikai módszereket is alkalmazni ellene. Az agrotechnikai módszerek közül legkézenfekvőbb a vetésváltás. A fertőzött pillangósokat ill. gabonaföldeket kapásnövények váltják, így könnyebben eltávolítható.

Másik megoldásként a gyakori talajmunka jöhet számításba. Tarlóhántással a magvait gyakori csírázásra serkenthetjük, így csökkentve a talaj magkészletét. Az ősszel csírázó egyedeket hatékonyan irthatjuk az őszi szántással is. Ahol lehetséges, az állatok legeltetésével is jó szolgálatot tehetünk pl.: juhok alkalmazásával.

Gabonában vegyszeres úton korábban a hagyományos hormonbázisú vegyszerekkel érhettünk el jó eredményeket, mára azonban ezek a szerek kevésnek bizonyulnak. Önmagukban kipermetezve gyenge hatással számolhatunk, mivel a gyom ellenállósága már többé-kevésbé kialakult. Tehát a fenoxi ecetsavak kijuttatása esetén nem várható el érdemleges gyomirtó hatás. A gyakorlati szempontból is elfogadható mentességet a hagyományos vegyületek kombinációitól várhatjuk. Így preemergens alkalmazási módban az izoproturon + diflufenikan, vagy a pendimetalin, állománykezelés vonatkozásában az izoproturon + karfentrazon, diklorprop.P+MCPA+Mekoprop P, MCPA+MCPP lehet eredményes. Önmagában alkalmazva jó lehet az MCPP, vagy 2,4-DP is, vagy e hatóanyagokat tartalmazó kombinációk.

A legújabb hatóanyagok közül megbízható hatás várható a piraflufen-ethyl+2,4-D, a sulfoszolfuron, a jodoszulfuron, az amidoszulfuron + jodoszulfuron, valamint a florazulam + 2,4-D kombinációtól is.

Dr. Karamán József