Ismert gyógynövény. Gyökere és levele fontos gyógyító anyagokat tartalmaz. Teája étvágygerjesztő, vértisztító, májbajokat gyógyító. Fiatal leveleit salátakészítésre használják. A növény évelő, erős karógyökérrel rendelkezik, a fészkesek rendjébe és a fészkesvirágzatúak családjába tartozik.

A növényt gyakran összetévesztik a Taraxacum kok- saghys-szal, miszerint az 1950- es években szántóföldi termesztésével is próbálkoztak. A kísérletek nem vezettek eredményre, a gumipitypang tejnedve nem vált alkalmassá ipari méretû gumi alapanyag előállítására.

Elterjedt Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak- Amerikában.

Hazánkban nagyon gyakori az egész országban, de a legnagyobb gondot a csapadékosabb Nyugat- Magyarországon okozza.

Kora tavasszal messziről látszanak a szép, sárgán virító virágzatai azokon a területeken, ahol a kitartó gyomtalanítás ellenére sem sikerült kellően védekezni ellene. Ilyen területek a gyümölcsösök, ugarok, parlagterületek, utak szegélye, udvarok, parkok, árokpartok, stb. A telepített gyepek és az évelő takarmánynövények uralkodó gyomfajává válhat.

Szántóföldön – kapásokban, gabonában – átlagos termesztési feltételek mellett – csak szálanként fordul elő.

Ahol megtelepszik, ott nagyon káros gyommá válhat. Veszélyét növeli, hogy magról és erős gyökérrendszeréről is jól szaporodik. Erős tőlevélrózsáival nagy kárt tud okozni gyepekben. Különösen a telepített gyepesítések rettegett ellensége, mert tavasszal együtt kelt a fûmagvakkal. Gyors fejlődése következtében esélyt sem ad a fiatal, hajszálvékony, gyenge növekedésû és fejlődésû, vetett gyepalkotóknak. Eltávolítása esetén pedig jelentős hiányok keletkeznek, amelyeket jó esetben újravetéssel, gyeptéglával pótolhatunk, ám gyakran zsombékossá válhat a gondosan előkészített gyeptelepítésünk.

Lucernásokban, vöröshere telepítésekben hasonlóan kártékonnyá válhat. Egyéb évelőkkel – útifüvek, sóskafélék – szinte lehetetlenné tehetik az eredményes takarmány-termesztést, ill. magfogást.

Gyümölcsösökben káros jelenlétével akadálya lehet a rovarölő szeres beavatkozásoknak is. Tavasszal a virágzása gyakran egybeesik az éppen aktuális inszekticides védekezésekkel, pl.: sodrómolyok elleni permetezések, így nagyban hátráltatva az eljárás szakszerû időzítését, ill. a hasznos élőszervezetek számára előírt védelem betartását.

A hazánkban élő pitypang H3 életforma-csoportba tartozó, tőlevélrózsás gyomnövény.

Gyökere függőleges rhizoma, amely többnyire többfejû, egyenes, kb. 15-20 cm hosszú, 2-3 cm vastag, kissé lefelé keskenyedő.

Levelei tőállók és ennek megfelelően levélrózsát alkotnak, mintegy 15-25 cm hosszúak, 4-5 cm szélesek, lándzsás alakúak. A levélnyél hiányzik, a lemez széle osztott, vagy szeldelt.

A lemez széle többé-kevésbé mélyen, egyenlőtlenül, hegyesen fogazott, kacuros.

Virágzata: fészekvirágzat. A virágzat tőkocsányon helyezkedik el, nyelves virágokból áll, zigomorf. A virágok színe sárga. A növény virágzásának főideje: április közepe, május eleje.

Termése: kaszat, amely 2,5- 4,0 mm nagyságú, hosszúkás, csúcsa felé vastagodó, rajta tüskék találhatók, tetején fehér bóbitával. A termés színe világos szürkésbarna. Magtermése növényenként átlagosan 3000 körüli.

A legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldás a pongyola pitypang ellen az agrotechnikai védekezés. Köztudott, hogy gabonában, kapás kultúrákban gyakorlatilag elhanyagolható mértékben van jelen. A nagyon erősen fertőzött pillangós telepítéseket célszerû mielőbb feltörni és utána őszi vetésû növényeket vetni.

A gyomnövény nem kedveli a gyakori talajmunkát sem. Okszerû, egymás után elvégzett talajmûveléssel, tarlóhántással egyedszáma lényegesen csökkenthető. Sajnos az agrotechnikai védekezést folyamatosan végezni kell, mivel nem akadályozható meg a terület maggal történő újrafertőződése.

Gyepesítésekben, hétvégi kertekben, udvarokban, ahol a füvesítések mérete elfogadható, a legyegyszerûbb megoldás a pitypang egyenkénti eltávolítása. Ennek a módszernek előnye, hogy egyéb hasznos gyepalkotókat sértetlenül hagyunk, ill. környezetbarát, vegyszermentes megoldást választunk. Ugyanakkor nagyon nagy hátránya a fáradságos, sok időt igénylő mechanikai munka.

Vegyszeres úton is történhet gyommentesítés és gyors eredményt is ad, azonban ez a megoldás önmagában alkalmazva drága.

Gabonában, repcében, kapásokban külön nem védekezünk ellene, ott elegendő a kultúrnövények természetes gyomelnyomó képessége. Viszont évelő pillangósokban fel kell készülni a gyommentesítésre.

Lucernában vetés előtt jó eredmény várható a benefin és EPTC hatóanyagot tartalmazó készítményektől. Vetés után, kelés előtt a klortal-metil alkalmazható. Álló lucernában a nyugalmi állapotban jól irthatjuk a pongyola pitypangot cianazin, diuron, imazetapir, klortalmetil, metribuzin és pendimetalin hatóanyagú herbicidekkel.

Állománykezelésre a bentazon, imazetapir, MCPB és a piridat alkalmazása javasolható.

Gyümölcsösökben, ruderális területeken, parlagokon a kikelt gyomnövény ellen elsősorban a glifozát, valamint a glufozinát- ammónium hatóanyagú herbicidek alkalmazása célszerû. Ezek a vegyületek III. forg. kategóriába tartoznak. A glufozinát-ammónium perzselő hatással is rendelkezik, ezért csak magról kelő példányok ellen használható tökéletesen.

A füvesítések, gyeptelepítések vegyszeres gyomirtására elsősorban a hormonbázisú vegyületek kerülhetnek kipermetezésre. Napjainkban nem csak folyékony formában csomagolják ki a gyep gyomirtókat, kapható a granulátumos megoldás is, ahol a kiszerelt készítmény egyéb hatóanyagokat is tartalmazhat.

A gyomnövény biológiájából adódóan a termés szél útján nagy távolságra elkerülhet, ezért az újra és újra történő fertőzés folyamatos.

Ennek következtében az ellene való védekezés is évről évre új feladatot jelent.

Dr. Karamán József