Támogatók:

Lokális dúsulások, lokális problémák, lokális válaszok

A termesztett kultúrák növényvédelmében a gyomirtásnak kulcsfontosságú a jelentősége. A termesztés sikerének az alapja a táblák gyommentességének biztosítása az egész vegetációs időszak folyamán. Ez látszólag könnyű feladatnak tűnik, hiszen sok tapasztalt szakember, több évtizeden keresztül, több millió hektáron végzi sikeresen ezt a tevékenységet. A termelőknek számos hazai és nemzetközi szakirodalom is rendelkezésre áll. Azt is gondolhatnánk, hogy mindenre van megoldás, hiszen a kémiai védekezésre, több mint 70 gyomirtó szer hatóanyag áll a termelők rendelkezésére.

Miért is kell erről mégis beszélnünk? A gyomnövények elleni küzdelmet különböző és folyamatosan változó körülmények között kell megvívnunk. Az ökológiai tényezők (pl. tavaszi időjárás), a gyomnövények biológiája (pl. csírázás, szaporodás, túlélési képesség, tolerancia) és a növénytermesztési rendszer (pl. agrotechnika, talajművelés, gyomirtási gyakorlat) állandóan változva hatnak nem csak egy adott terület gyomviszonyaira, hanem egymásra is.

Az „általános” gyomnövények (pl. disznóparéj és libatop fajok, parlagfű) előfordulása és fertőzöttségének mértéke is évről évre jelentősen változhat, de helyi vagy tájegységi szinten fellépő egyéb gyomok is egyre komolyabb problémát okoznak. A gazdálkodóknak ezeket a helyi, lokális problémákat fel kell ismerni, sőt, meg kell előzni, hiszen előfordulhat egy-egy gyomnövény ellen adott évben nem védekezhetünk sikeresen. Egy-egy „speciális” gyomnövény leküzdése vagy fertőzöttségének minimálisra csökkentése csak többéves összehangolt, jól megtervezett, a különböző védekezési módok szakszerű összehangolásával lehetséges.

A következőkben néhány lokális problémát, ill. annak lehetséges megoldásait ismertetném.

Az elmúlt években jelentősen megnőtt az egyszikű gyomfajok száma őszi kalászosokban. Az általánosan elterjedt nagy széltippan és parlagi ecsetpázsit mellett egyre több régi-új faj (pl. olaszperje, vékony egércsenkesz, rozsnok fajok) okoz jelentős fertőzést helyi vagy tájegységi szinten. Tömeges felszaporodásuknak számos oka lehet, többek között a forgatásos talajművelés elhagyása, helytelen gyomirtási technológia választása. További problémát jelent, hogy ezeket a növényeket a gyomirtó szerre érzékeny fejlettségi állapotukban (1-2 leveles) nehéz megkülönböztetni, ill. beazonosítani. Az már nagyon kevés, ha csak azt mondjuk, hogy „egyszikűs” vagy „füves” a táblám. Fajszinten kell meghatároznunk, hogy melyik növényről van szó. Ebben nagy segítséget jelent, ha ismerjük a tábla előéletét, ill.  korábban egy fejlettebb állapotban meghatároztuk a fertőző egyszikű gyomnövényt.

További problémát jelent, hogy legtöbbször vegyes fertőzéssel kell számítanunk egy adott területen. Felhívom a figyelmet, hogy az egyszikű fajok elleni hatásban mind az ősszel, mind a tavasszal alkalmazható hatóanyagok között lényeges különbség van. Egyik kijuttatási módban sincs olyan hatóanyag, amely az összes gyomfaj ellen hatékony lenne. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy adott gyomirtó hatóanyagra nem érzékeny egyszikű adott területen tömegesen felszaporodik. Egy év magprodukciója több évre elszennyezheti a talajunkat.

Erre jó példa a parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides), mely egyébként régóta az őszi gyomtársulásokat alkotó faj. Az utóbbi években néhány tájegységben erőteljes terjedése figyelhető meg, elsősorban a táblák kötött, mélyfekvésű részein. A fertőzésének mértékét az időjárás jelentős mértékben befolyásolja. Az ősszel alkalmazott készítmények többsége hatékony a nagy széltippanra, a parlagi ecsetpázsitra viszont egyáltalán nem. Ennek következtében, vegyes fertőzéskor a táblán foltokban, elsősorban a mélyfekvésű részeken jelentős mértékben kiszelektálódik (1. ábra).

1. ábra: a mélyfekvésű részeken a parlagi ecsetpásit tömegesen kiszelektálódhat

Az egyre növekvő jelentőségénél fogva mindenképpen részletesebben kell beszámolni a vékony egércsenkeszről (Vulpia myuros) (2. ábra), illetve az ellene való védekezés lehetőségeiről. A táblán való megjelenését a legtöbb gazdálkodó így jelez: „számomra ismeretlen, kiirthatatlan egyszikű gyomfaj jelent meg az őszi vetésű növényeinkben, őszi káposztarepcében és őszi kalászosokban”. Tömeges szántóföldi megjelenése Magyarországon, egyéves kultúrában a 2013. évig nem volt jellemző. Azóta egyre nagyobb területeken tömegesen fertőz őszi vetésű növényekben, nem kis problémát okozva ezzel a gazdáknak.

2. ábra: a kifejlett növény általában 30-70 cm magas

Keskeny, szálas levelű, egyéves, ősszel és kora tavasszal csírázó gyom (T2 életforma). Szaporodása kizárólag generatív úton, magvakkal történik. A magprodukciója jelentős, talajba kerülve életképességüket minimum 3 évig megőrzik. A növény magvai a talaj felszínéről, ill. közvetlen közeléből (0–3 cm) képesek csak csírázni. Fő csírázási ideje szeptembertől márciusig tehető. Csapadékos nyár esetén folyamatosan csírázik a tarlón is. A frissen kihullott magvak 1-2 hónapos magnyugalom után igen magas %-ban csíráznak. Saját vizsgálataink alapján különböző hőmérsékleti hatások (5–35 °C) esetén is igen magas a csírázóképessége (89–94%). A nyár végi talajmunkák után helyenként robbanásszerű csírázása indulhat meg. Csapadékos nyár esetén folyamatosan csírázik a tarlón is. Tömeges virágzása május közepétől június közepéig tart.

A növény fejlődésének kezdetén alig észrevehető jelentéktelen gyomnövénynek tűnik. Azonban a kultúrnövény érésének idejére képes azt túlnőni, nagy számban elbokrosodva adott élőhelyről jelentősen visszaszorítani (3. ábra). A gyomnövény előfordulására savanyú talajokon, ill. forgatásos talajművelésben nem részesített területeken kell elsősorban számítanunk. 

3. ábra: a betakarítás idejére teljesen elnyomhatja a kultúrnövényt

Jelenleg Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas, Veszprém és Zala megyéből jelezték a növény egyéves kultúrákban való tömeges előfordulását. Nagyon nehéz még megbecsülni is, hogy országosan mekkora a fertőzött terület nagysága. A gyomnövény erős fertőzésére elsősorban savanyú talajokon, ill. a fogatásos talajművelésben nem részesített (no-tillage vagy minimum tillage) területeken kell számítanunk.

Tömeges megjelenésére a többéves fűmag-előállítás, valamint évelő pillangós kultúrák termesztése során is számíthatunk. Értéktelen takarmány az állatoknak. Az éles, szúrós termése miatt a legelő állatok száját, orrát és szemét is károsíthatja. A csemetekertekben is jelentős konkurenciát jelent a csírázó fenyőmagoknak. A fűmag-előállítás során jelenléte kizáró tényező. A határérték elit fokú szaporítás esetén 3 buga/100 m2, I. foknál 10 buga/100 m2.

A gyomnövény elleni eredményes védekezést csak az integrált növényvédelem elemeinek maximális kihasználása biztosítja.

A vékony egércsenkesz magjai – T2-es életformája ellenére – kedvező feltételek (csapadékos, mérsékelten meleg) esetén már nyáron a tarlón tömegesen csírázhatnak. Így a tarlóápolással és az őszi vetésű növények vetése előtti talajelőkészítéssel csökkenthető a fertőzés mértéke. Tavaszi kapás növények vetésforgóba történő beiktatásával jelentősen csökkenthető a növény egyedszáma. A fűmagból szinte lehetetlen az eltávolítása, ezért is nagyon fontos a tiszta szaporítóanyag használata. Az egyértelműen látszik, hogy a vékony egércsenkesz előfordulására forgatásos talajművelésben nem részesített területeken kell elsősorban számítanunk. A gyomnövény magja 3 cm-nél mélyebb rétegből már nem képes kicsírázni. A fertőzött vagy a növény által veszélyeztetett táblákon mélyszántás alkalmazása javasolt. Tapasztalataink alapján ezzel a módszerrel nagyon hatékonyan visszaszorítható a gyom.

Legtöbbször a tábla környéki fertőzött árokszélek (4. ábra), ruderális területek, folyótöltések a fő fertőzési források.
A tábla elszennyeződésének megakadályozásában egyik alapvető feladat annak környezetének tisztán tartása. Ez nem mindig egyszerű feladat.

4. ábra: fő fertőzési forrás a tábla környéki ruderális területek

A kémiai vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy kevés a vékony egércsenkesz ellen hatékonyan felhasználható készítmény. Eredményesen csak 1-2 leveles állapotig védekezhetünk, ezért kulcsfontosságú a tábla előző év(ek) gyomviszonyainak ismerete, valamint a növény fiatal korban (1-2 levél) való megismerése.

Őszi kalászosokban – a növény morfológiájából adódóan – a csírázásgátló és talajon keresztül tartamhatással is rendelkező őszi kezelések bizonyultak hatékonynak. Vizsgálatainkban a 90%-nál magasabb gyomirtó hatást pl. diflufenikan + pendimetalin + klórtoluron; klórtuloron + diflufenikán és a diflufenikan + penoxszulam + floraszulam kezelések mutatták. Kétszikű kultúrában (repce, lucerna) a speciális, szelektív egyszikű irtók nem biztosítanak ellene megfelelő hatékonyságot.

Mindenki által jól ismert tény, hogy a keresztes virágzatú gyomnövények eltávolítása a repcéből nem egyszerű feladat. Különösen igaz ez a megállapítás, ha egy olyan kivadult kultúrváltozatú gyomfajról beszélünk, amely nagyon közeli rokonsági viszonyban van a kultúrnövénnyel. A pontos meghatározást az is nehezíti, hogy nagyon gyakran kereszteződnek a vele egy nemzetségbe tartozó fajokkal vagy változatokkal, elvesztve ezzel a határozó bélyegüket/jellemző tulajdonságukat. Az egyik ilyen leglátványosabb keresztes virágú gyom az elsősorban a Nyugat-Dunántúlon megjelenő vad-réparepce (Brassica rapa ssp. sylvestris, syn. B. rapa ssp. campestris vagy B. campestris) (5. ábra).

5. ábra: Az egyik leglátványosabb szántóföldi keresztes gyomunk a vad-réparepce

A T4-es (nyárutói) besorolása ellenére akár már november elején nagy tömegben virágozhat (6. ábra). A 4–6 leveles állapotban télbe menő növények a mostanában jellemző enyhe teleket károsodás nélkül túlélik. A repce vetésterületének növekedésével, a gyomnövény fertőzöttsége is folyamatosan emelkedik. A legjelentősebb kártételt Vas és Zala megye repcetábláin okozza. Jelentős mennyiségű tápanyagot és vizet vesz el a már kelő kultúrnövénytől.

6. ábra: november 2-án már tömegesesen virágzik a vad-réparepce

Időjárástól függően novembertől áprilisig folyamatosan virágozhat a repcében (7. ábra), ezáltal odacsalogatja és táplálékul szolgál a rovarkártevőknek, jelentősen korlátozva ezzel a tavasszal felhasználható inszekticidek körét. Terjedésében a sekély vagy forgatás nélküli talajművelésnek, a beszűkült vetésforgónak és a fertőzött vetőmagnak van jelentős szerepe.

7. ábra: tavasszal korábban virágzik a repcénél, 2018. április 11.

Az ellene való kémiai védekezést szinte lehetetlenné teszi, hogy a vad-réparepce a repcével azonos nemzetségbe tartozik, a kultúrnövénnyel igen közeli rokonságban áll. Tapasztalataink alapján, jelenleg Magyarországon a hagyományos előállítású repcében engedélyezett hatóanyagok nem hatékonyak ellene.

A kukorica gyomösszetételében a legjelentősebb változást az egyszikű gyomnövények felszaporodása jelenti. A muhar és köles fajok robbanásszerű előretörését figyelhetjük meg. Elterjedésükben több tényező is szerepet játszott: alapkezelések hatástalansága, posztemergens technológia aránytalan növekedése, egyszikű fajok eltérő csírázási tulajdonságai, toleranciájuk növekedése stb.

A gyomirtási technológia megválasztását tovább nehezítette, hogy HPPD-gátló hatóanyagokra ellenálló új (vagy csak most megtalált) köles fajok (kései köles, parti köles) jelentek meg az elmúlt években. A korábbi évektől eltérően már nem elég általánosságban köles fajokról beszélnünk, hanem konkrétan meg kell neveznünk azt a köles fajt, ami ellen a védekezés irányul. Többek között az elhúzódó kelése, a többi egyszikű fajtól való eltérő herbicidérzékenyége miatt egyre nagyobb gondot okoz az ország keleti részén terjedő ázsiai gyapjúfű. A posztemergens kezeléseknél még nagyobb hangsúlyt kap a készítmények időzítése: sokkal precízebb és pontosabb kijuttatást igényelnek. A gyomnövények érzékenységének változására, az adott hatóanyagra érzékeny gyomfejlettségi állapot maghatározására még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt években nagyon gyakran találkoztunk a megkésett kezelésekből következő hatáscsökkenéssel. Ez is az egyik „melegágya” a rezisztens biotipusok (pl. fenyércirok, szerbtövis) megjelenésének és egyre nagyobb területen való elterjedésének.

Fentiekből kitűnik, hogy fel kell készülnünk a helyi gyomsajátosságokra, amelyekre helyi megoldások szükségesek. Ahhoz, hogy ebben eredményesek legyünk folyamatosan fejlesztenünk kell tudásunkat a gyomnövények biológiája, diagnosztikája és az új védekezési technológiák területén.

Ughy Péter
növényvédelmi szakügyintéző, gyombiológus
Vas Megyei Kormányhivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály A sorozat a Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaság szakmai támogatásával valósul meg.

A sorozat korábbi cikkei:

• I. rész: Fogalmi tisztánlátások, egynyelvűség
• II. rész: Az identifikáció szerepe a gyomirtásban
• III. rész: Gyomirtószer-rezisztencia – Versenyfutás az idővel
• IV. rész: Gyomnövények az élettereinkben
• V. rész: A gyomnövények szerepe az idővonalon (múlt és jelen)
• VI. rész: Interakciók
• VII. rész: Védett és védettségre érdemes gyomnövények
• VIII. rész: Kiskultúrák gyomproblémái, lehetőségek
• IX. rész: Adventív és inváziós fajok a közelmúltból

A cikk szerzője: Ughy Péter