A koca termelésének ezen időszakában dől el a születendő alom mennyisége, súlya és a koca következő termelési ciklusának eredményessége. Ezen tényezőket a takarmányozással jelentősen lehet befolyásolni (javítani vagy rontani).
Egy kocasüldő felnevelési költségei a későbbi ellések számának növelésével térülnek meg, így érdekünk hogy a kocáink hosszú ideig és nagy produktummal termeljenek.
A koca takarmányozásban ismeretes egy fogalom – a flushing – amely lényege hogy a búgatást megelőző 5-10 napban megnöveljük az energia ellátottság szintjét, ezáltal remélve egy jobb beágyazódást, alacsonyabb méhen belüli mortalitást, és magasabb malaclétszámot. Viszont ami véleményem szerint sokak számára nem ennyire köztudott az az, hogy a kocák vemhesítés utáni bőséges energiaellátása növeli az embrionális elhalálozást. Talán éppen ezért olyan fontos beszélni a vemhes kocák takarmányozásáról, mert véleményem szerint hazánkban jelentősen túltakarmányozzuk a vemhes állatainkat.
Az amerikai tapasztalatom merőben más, ott a vemhes kocák takarmányozását testsúly, életkor és kondíció alapján végzik külön optimalizáló programokkal, és a termelőknek az „ideális” vemhes koca képét sulykoló kiadványokkal (ezt teszem én is). Ez azért fontos mert egy ideális kondícióban lévő és „éheztetett” vemhes koca a gazda szemében egy sovány és lezsarolt állat képzeletét kelti, amelyet akarva akaratlanul meg akar szüntetni (a vemhesség nagy részében az állatokat létfenntartó takarmányadagon tartjuk).
A másik fogalom ami a vemhes állatok takarmányozása kapcsán elő szokott kerülni a vemhességi anabolizmus. Ez a gazda részére megnyilvánul egyrészt a koca megnövekedett étvágyában, másrészt a jobb takarmány hasznosulásban (ez utóbbi a fehérje és energiatartalékok képzésére irányul, és nem jobb fehérje emészthetőséget, hanem inkább a felszívódott aminosavak jobb hasznosulását jelenti).
A vemhes koca életfenntartó energiaszükségletét a vehemépítés csak a vemhesség utolsó két hetében növeli meg mintegy 50%-al. Ezen időszakban a bőséges takarmányozás igazoltan növeli a születendő alomsúlyt, viszont azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy egy előrehaladott vemhességi stádiumban lévő koca az életfenntartó takarmányadagjának akár a háromszorosát is el tudja fogyasztani. Tehát a vemhesség teljes időtartama alatt kerüljük az ad libitum takarmányozást (hacsak nincs a koca lezsarolt kondícióban).
Most nézzük a konkrét tényeket. A vemhes kocák takarmányozását a gyakorlatban célszerû két részre bontani, a vemhesség 85–90. napjáig tartó szakasz, és a 85–90. naptól az ellésig tartó szakaszt.
A vemhesség 85-90. napjáig: Az első szakaszban fogjuk vissza a kocák takarmányozását a kondíció függvényében. A napi adag ne csökkenjen 1,6 kg/nap alá, de semmiképp se emelkedjen 2,4 kg/nap fölé. Egy 13%-os nyersfehérje és megfelelő aminosav garnitúrával (0,65% lizin, 0,22% metionin) rendelkező vemhes kocatápból a napi adag optimális kondíció esetén 1,8 kg, míg ennél gyengébb beltartalmú tápból értelemszerûen több.
Az energiaszintet próbáljuk meg alacsonyan tartani (a cél 12 MJ/kg MEsertés lenne), de ez a hazai takarmányozási viszonyok és felhasználható alapanyagtörzs mellett lehetetlennek tûnő próbálkozás. A kisebb telepeken és háztájiban bevett szokás, hogy a vemhes kocák ballasztigényét valamilyen egyéb takarmánnyal vagy melléktermékkel megnövelik (pl. zöldlucerna), vagy almos tartásmód mellett egyszerûen a kocára bízzák a szükséges szárazanyagigény kielégítését az alomszalmából.
A vemhesség alatti magas nyersrosttartalomra a klasszikus felfogás szerint azért van szükség, hogy az ellés után bekövetkező bélsárpangással kezdődő MMA szindróma kialakulását megelőzzük.
85-90. naptól az ellésig: Ebben az időszakban meg kell emelnünk a napi takarmányadagot egyrészt a kondíció (lásd táblázat), másrészt az életkor szerint (kocasüldőknek mindig ajánlatosabb magasabb fejadagokat adni, mivel a szervezetük még nem érte el a maximális fejlettséget, tehát a vehemépítés mellett saját testtömegüket is növelniük kell).
A táp összetételén nem szükséges változtatnunk, viszont ügyeljünk a helyes vitaminszintekre (A vitamin: minimum 8000 NE/kg, D vitamin: minimum 1000 NE/kg, E vitamin: minimum 40 mg/kg)!
Azért ennyire nem szörnyû a helyzet a vemhes koca takarmányozásban, csak ügyeljünk arra hogy azt a néhány alapszabályt betartsuk ezzel kapcsolatban, és akkor nem kell szembesülnünk a hiányos vagy túltakarmányozásból eredő gazdasági kiesésekkel és veszteségekkel.
Muzsek András melléklet
Címlapkép: Getty Images
