A hír kapcsán szeretnénk egy rövid hazai történeti visszatekintést nyújtani.

Magyarországon az Országos Törzskönyvelő Bizottság 1927. január 1-jén hozta létre az elit törzskönyvet. A felvétel alapja szimentáli fajta esetén 305 nap alatt 4000 kg tejtermelés, a magyartarka fajtánál 4500 kg tej és 140 kg tejzsírtermelés volt. Létezett az ún. tejelő elit törzskönyv is, amelybe a bekerülés feltételei legalább 6000 kg tejtermelés és 210 kg tejzsírtermelés volt, valamint feltétel volt 14 hónapon belül életképes borjú világra hozatala is.

A Köztelek címû lapban a következőket írta Wellmann Oszkár 1934-ben az elit törzskönyvről: "A szarvasmarha-tenyésztésnek nagy hasznára van, a jó takarmányozásnak tejhozamfokozó hatására hívja fel a gazdák figyelmét, és lehetővé válik a legjobb egyedek kiválasztása. Az egyedi okszerû takarmányozás segítségével sikerül kifürkészni a különleges tejelőképességgel bíró teheneket, és evvel olyan rekordteljesítményeket érhetünk el, amelyek egyedülállóak az egész világon."

10 év alatt 3530 tehenet vettek fel az elit törzskönyvbe. Ezek közül 10 tehén termelt 50000 kg felett, 48 tehén 40-50000 kg között, 103 pedig 30000 kg felett-derült ki az 1936-os statisztikákból.

A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének és a tartós termelés biztosításának a feltétele a tehenek tenyészértékének és élettartamának növelése. Ennek jelentőségét felismerve létrehozták az országos szarvasmarha elittörzskönyvben a tartós teljesítményû elit tehenek csoportját. Ebbe azok az elit törzskönyvben szereplő tehenek kerülhettek, amelyek 5 egymást követő év alatt legalább 4 borjút ellettek, és ez idő alatt 700 kg tejzsírt termeltek.

Ennek az eszmének a fokozott mértékben történő megvalósulása érdekében létesítette az Országos Törzskönyvelő Bizottság 1938. október 30-án az országos szarvasmarha aranytörzskönyvet, amelyben az elit törzskönyvbe már felvett, de annak kívánalmait is lényegesen meghaladó eredményeket felmutató, legnagyobb értékû tenyészteheneket és bikákat tartották nyilván.

Az „aranytörzskönyv”-be kerültek azok a tenyészbikák, amelyeknek legalább 10 fajta elit tehén utóda szerepelt az elit törzskönyvbe, továbbá azok a rendkívül értékes hosszúéletû fajta elit tehenek, amelyek 10 évnél idősebb korba kerültek ki a tenyésztésből, legalább 6 életképes borjút ellettek, életteljesítményük a 25000 kg tej-, valamint a 900 kg tejzsírhozamot meghaladta. (Wellmann Oszkár, 1940)

1940-ig 33 olyan tehén volt, amelynek életteljesítménye 50000 kg tejet és 1550 kg tejzsírt meghaladta. 1940-ben a kimutatás élén a "527 Szekfû" nevû telivér szimentáli tehén állt, amely 9 és fél év alatt 6 borjút nevelt, 69742 kg tejet és 2609 kg tejzsírt termelt. Kimagasló tejtermelést produkált a „230 Emma” is, 12 év alatt 10 borjú, 65249 kg tej és 2560 kg tejzsír. Említésre méltó még a következő két kiváló tehén is „160 Basa”, 7 év és három hónap alatt 7 borjút ellett és 63440 kg tejet termelt 2222 kg tejzsírral, és a „293 Schmicki”, 9 és fél év alatt 7 borjút produkált, termelése 61832 kg tej és 2199 kg tejzsír.

A szarvasmarha-tenyésztés eredménye és jövedelmezősége szemszögéből előnyös, ha a jó teheneket minél tovább vesszük igénybe a tenyésztés és a termelés céljaira. Az öreg tehén tenyészhatása a magasabb borjúszám révén jobban érvényesül, mint a túlságosan korán selejtezésre kerülőké. A tartós termelést többre kell értékelni, mint a rövididejû rekordtermelést, írta Wellmann Oszkár 1940-ben, megállapításai ma is érvényesek.

Dr. Báder Ernő -Kertészné Györffy Eszter Ph.D hallgató