Ezért a jövedelmező húshasznú marhatartás csak a következő feltételek mellett valósítható meg:

• Megfelelő fajtaválasztással nagy borjúszaporulatot és magas felnevelési százalékot lehet elérni. Célszerû a könnyen termékenyülő és ellő, jól legelő fajták – pl. magyar tarka, hereford, angus – anyai vonalként, és húsminőségük és húsformájuk iránt legnagyobb kereslettel rendelkező fajták – pl. charolais, limousin – apai vonalként történő alkalmazása. Ezeknél a fajtáknál a vemhesülési százalék, a borjúelhullás, a két ellés közötti idő és az értékesítési ár is a követelményeknek megfelelő.
• Alapja az olcsó takarmányozás és a megfelelő nagyságú gyepterület.
• Alacsony az élőmunka szükséglete.
• Minimális épülettel és felszereléssel ellátható nyári és téli tartásmód.
• Nyár: legelőn tarthatók az állatok, a legelőt célszerû szakaszokra osztani úgy, hogy egy-egy szakasz 7-10 napos legeltetést tegyen lehetővé.
• Tél: nyitott, mélyalmos, külső etetőteres, betonozott kifutó résszel ellátott olcsó épületrészt és minden állatcsoport részére azonos épülettípust indokolt létesíteni.

A termelési érték növelése a hozam vagy az értékesítési ár, illetve mindkettő növelésével érhető el. A húshasznú marhatartás árbevételét a bika- és a selejt üszőborjak adják, valamint a selejtezésre kerülő tehenek. A hozamnövelés itt a borjúszaporulat növelésével és az elhullási százalék csökkentésével valósítható meg. Az évenkénti egy borjúszaporulat csak erős selejtezéssel érthető el. A többször visszaivarzó teheneket könyörtelenül selejtezni kell. Mivel a húshasznú tehén egyedüli terméke a borjú, ennek hiányában a tehén tartása kidobott pénz. A borjúszaporulatot, a felnevelési százalék értékét elsősorban a jó fajtaválasztással lehet befolyásolni, de a tartási és takarmányozási körülmények is jelentősen befolyásolják.

Az értékesítési ár nagysága függ az értékesítési helytől és időtől (piac), de a minőség (amely testtömeg kategóriához, húsminőséghez kötött) nagy mértékben befolyásolja.

Jelentős lehet még az exporttámogatás vagy -elvonás súlya is az értékesítési árban.

A húsminőséget elsősorban a fajta, a tartási és takarmányozási körülmények befolyásolják. Az, hogy az állatokat milyen súlyban értékesítik (a vágóállat élő testtömege) a piac igényeitől és a tartás költségeitől függ. Az értékesítési átlagtömeget úgy kell meghatározni, hogy az egy hízóállaton elérhető nyereség maximális legyen. A jövedelmet a marhahízlalásban a termelő elsősorban a költségek minimalizálásával tudja növelni.

Európában egyre keresettebbek a márkajelzésekkel ellátott marhahús termékek.

Magyarországon is történtek már kísérletek a márkázott hús elterjesztésére és bevezetésére, elsősorban a sertéshús piacán. A piaci prognózisok szerint a marhahús fogyasztása hazánkban is növekedni fog, aránya az élelmiszer-fogyasztásban egyre nagyobb jelentőséggel bír.

Az Európai Unióban eredetvizsgálatra és regisztrációra épül, a piac megdolgozása, a saját eredetû, kellően ellenőrzött, a nemzeti érzelmeket is mozgósító márkázott termékek kínálatának bevezetésére.

A márkázott marhahús-program a termelőtől, a hús eladásáig kell terjedjen, ezen belül jól elhatárolt feladatokkal és felelősökkel és megbízható, ellenőrzött regisztrációval.

A márkázott hús kereteit az érvényben lévő, említett jogszabályok, különösen az állategészségügyi, az állatvédelmi, az állattenyésztési, valamint az élelmiszer törvények adják. Ezen belül szigorú előírásokat kell betartani, meg kell felelni az előírt, deklarált követelményeknek.

A legfőbb különbség a nem márkázott húshoz képest az ellenőrzés gyakoriságában és mélységében van. A hús előállításának folyamatában minden lépést ellenőrizni és dokumentálni kell. A jogszabályok is meghatároznak bizonyos előírásokat, amelyeknek meg kell felelni. A nem engedélyezett gyógyszerek egyébként sem használhatóak, de a márkázott húsnál nem fordulhat elő, hogy a várakozási időt nem tartják be a szigorú ellenőrzés és az egyedenkénti dokumentálás miatt.

A márkázott húsprogramon belül mindegy, hogy milyen módszerekkel (HACCP, ISO) biztosítják a csatlakozó cégek az előírt követelményeket, a lényeg az, hogy a végeredmény legyen egészséges.

A technikai, technológiai rendszerek, az ISO- és a HACCP- rendszerek tehát nem kötelezőek a Márkázott Hús Programhoz való csatlakozáshoz. Ezek a rendszerek csak megkönnyítik, segítik a követelmények, előírások betartását, a keletkezett dokumentumok kezelését, az információ összefoglalását, feldolgozását, áttekinthetőbbé teszik a Márkás Hús Programot.

• Az ISO-rendszer a márkázott hús információ kezelését könnyíti meg (minden lépés ellenőrzése és dokumentálása).
• A HACCP-rendszer a termékbiztonságot (élelmiszerbiztonságot) növeli.
• Ha az ISO-rendszerhez HACCP-rendszer is társul, akkor teljesen lefedi azt, ami a márkázott húsnál megvan. Ezek egymást segítő, kiegészítő rendszerek.

Tóth Tamás- Dr. Villányi László
Szent István Egyetem, Gödöllő Agrár- és Regionális Gazdaságtani Intézet