Ezzel a bélféreggel történő fertőződésnek több útja lehetséges. Ezek közül a legnagyobb jelentőségû és leggyakoribb a vemhes szukában a magzat méhen keresztül történő fertőződése. A vemhesség során végbemenő hormonális változások hatására a szuka szöveteiben lévő féreglárvák mobilizálódnak és a vérárammal a méhen keresztül bejutnak a magzatba. Az egyszer már fertőződött szukák többnyire egész életük során fertőzött kölyköket ellenek!
A Toxocara canis a kutyák világszerte elterjedt bélférge. Hazai felmérések szerint a 6 hónaposnál fiatalabb kutyák kb. 30%-a fertőzött ezekkel a férgekkel. Az élet első hónapjában felvett petékből a lárvák a kutya vékonybelében kikelnek és a nyirok-vérárammal a májba, a tüdőbe, onnan a légcsövön és a garaton keresztül a bélbe kerülnek, ahol ivaréretté válnak. Idősebb (kb. 4 hónapos kortól) többnyire a lárvák a tüdőből a nagyvérkörön keresztül az egész testben szétszóródnak, vándorolnak, majd különféle szervekben megtelepednek, ezért van nagy jelentősége a korai féregtelenítésnek.
Gyógykezelés
A kölyköket 2-3 hetes korban szükséges először féregteleníteni. A Toxocara-lárvák a kölyökkutya szervezetében az ellés után tejjel is bejuthatnak, így ismételt kezelés szükséges (2-3 hét múlva), az újabb férgek kifejlődésének megakadályozására.
A szoptató szukák a kölykök nyalogatása során is fertőződhetnek, tanácsos a szoptatás ideje alatt az anyaállatot, a kölyökkel egyidőben kezelni. Az első két féregtelenítést már a kutyatenyészetekben kell elvégezni, de sajnos többnyire csak 6-8 hetes korban viszik a kölyköket állatorvoshoz, így az első vakcinázás előtt vagy azzal egy időben történik meg a kölykök első féregtelenítése, mely azzal jár, hogy a kölyökállatok ürülékével több százezer féregpete is a környezetbe jut, veszélyeztetve az embert is.
A gyerekek és a kutyakölykök között általában szoros kapcsolat alakul ki, ezért gyakorisága miatt ez a féregfaj különös jelentőséggel bír. Az ember a következőképpen fertőződhet: fertőző stádiumú lárvát tartalmazó Toxocara-pete lenyelésével, szennyezett kézről, élelmiszerekkel valamint földevés révén. Az állatok simogatása során történő fertőződésre 10%-nál kisebb az esély, mivel a petéknek érési időre van szükségük a környezetben, ezért a környezetet pl.: kennel, járda, park, játszótér homokozója, kert stb. tekinthetjük az elsődleges veszélyforrásnak.
Kampósférgek
Szintén a fonálférgekhez tartoznak a kampósférgek (Ancylostoma caninum, Uncinaria stenocephala) 0,5-1,8 cm hosszúak, inkább a zsúfolt, rossz higiéniai körülmények között (nedves, bélsárral szennyezett talajon) tartott, mindenféle korú kutyában fordulhatnak elő. A vékonybélben élő férgek által a külvilágra ürített petékből kikelő lárvák képesek akár sértetlen bőrön (rendszerint a végtagon) keresztül is behatolni az állat szervezetébe. A behatolás helyén körülírt területen vagy esetleg diffúzan bőrgyulladást idézhetnek elő. A bélben lévő kifejlett férgek mivel hámfalók és vérszívók vérszegénységet és vérömléses bélgyulladást okozhatnak. A tej megindulásakor a szukában megbúvó lárvák aktiválódhatnak és a tejmirigybe jutva a kölykök megfertőződhetnek.
Ezeknek a férgeknek a lárvái az ember bőrébe is be tudnak jutni. A lárvák a bőr felületi rétege alatt vándorolva bőrpírt, kiütést, viszketést okozhatnak.
Ostorférgek
A kutyában előforduló fonálférgek közül hazánkban a leggyakoribbnak mondható a vastagbélben élősködő, sárgásfehér színû, 2-8 cm hosszú ostorféreg (Trichuris vulpis) A bélsárral ürülő peték általi környezetszennyezés és így újabb állatok fertőződésének lehetősége miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen korábbi hazai vizsgálatok szerint a kutyák kb. 50%-a fertőződött ezzel a féreggel. Ez a féreg azokban a városi kutyákban is gyakori, melyeket mindig ugyanazon parkokba visznek sétálni. Az újrafertőződésre, a rendkívül ellenálló petéknek a talajról történő ismételt felvételére számtalan lehetőség van. E fonálféreg okozta fertőzöttség rendszerint tünetmentes, de hosszabb ideig fennálló illetve súlyos fertőzöttség következményei (véres hasmenés, anaemia, lesoványodás, ritkán elhullás) már jelentősek lehetnek. A bélsárral ürülő peték általi környezetszennyezés (zsúfolt kennel, kutyasétáltató-futtató helyek) és így újabb állatok fertőződésének lehetősége miatt figyelemre méltó parazitának kell tekinteni. Szerencsére az emberre nem veszélyes.
Galandférgek
Szintén a vékonybélében élősködnek a lapos, néhány mm széles, esetenként 1-2 méter hosszú, ízekből álló galandférgek, melyek fejlődéséhez a kutyán mint végleges gazdán kívül köztigazdára van szükség. Legtöbbször tünetmentes ez a fertőzöttség, gyakran csak a bélsárral kiürülő féregízek hívják fel a figyelmet a kutya fertőzöttségére. Általában a tünetek enyhék vagy nem jellemzőek: jó étvágy melletti rossz kondíció, fénytelen szőrzet, esetleg hasmenés, időnként nyugtalanság. Fiatal állatoknál, sok féreg esetén a tünetek súlyosabbak lehetnek. A galandférgek közül a leggyakrabban előforduló féregfaj (Dipylidium caninum) fejlődéséhez szükséges köztigazda bolhák „természetes társai” a kutyáknak (macskáknak is!). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó rizsszemszerû féregízeket a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek, a fertőző lárva felvételétől számítva kb. 3 hét alatt alakul ki a vékonybélben ez a galandféreg. A szőrzet nyalogatása, a bolhászkodás még nem jellemző az 1-2 hónapos állatokra, így ez a fertőzöttség meglehetősen ritka ilyen korban. Az ember is fertőződhet, mégpedig úgy, hogy a kutya simogatása közben annak szőrzetén lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai az ember kezére (kézmosás elmulasztása) és onnan a szájba kerülnek. Elsősorban a gyermekek veszélyeztetettek.
Ezek a férgek az emberben is kifejlődhetnek és gyomor-bél panaszokat, mérgező termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhatnak. A galandféreg-fertőzöttség megszüntetésére a féreghajtással egyidőben a bolhák elleni kezelést is el kell végezni. Vannak olyan galandféregfajok, amelyekkel a kutya (pásztor-, vadászebek) a galandféreglárvákkal fertőzött nyers, elsősorban juh, kecske, nyúl, sertés belsőségek fogyasztása révén fertőződhet.
A legjelentősebb galandféreg állat- és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretû (2,5-6 mm.-es) ún. háromtagú férge. Ez egyrészt a fertőzött köztigazdák (hazánkban főleg a sertés) belső szerveinek, elsősorban a máj vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregízeket, petéket ürítő kutyával kontaktusba kerülő ember májában, tüdejében kialakuló gombostûfejnyi, tojás, sőt nagyobb méretû hólyagok keletkezésével együtt járó zoonózis miatt is jelentős parazita. Szerencsére ez a fertőzöttség nálunk, emberben ritkán fordul elő.
Megelőzés
Korai (2 hetes korban) majd ismételt féregtelenítés kölyökállatoknál 2-3 hetente, felnőtt állatoknál negyedévente-félévente egyszer.
Fontos tanácsok
1. Az alomból kikerülő kiskutyák lemosása (a szőrzetre, főleg a végbél környékére tapadt féregpeték eltávolítása), esetleg bolhaellens samponnal legalább az új tulajdonosnál történjen meg, még mielőtt a gyerekek a kutyához nyúlnának.
2. A kölyökkutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása, a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Nagyon fontos a féregtelenítés után néhány napig szintén hasonlóan eljárni.
3. Nem szabad főként nyers sertés, nyúl, juh, kecske belsőségeket (máj, lép) adni a kutyának
4. A kutyák bolhák elleni rendszeres kezelése, illetve a lehetőségek szerinti megelőzés.
5. Az állatokkal foglalkozó embereknél a gyakori kézmosás feltétlenül ajánlott, azonban mindenkire vonatkozó íratlan szabály, hogy mosatlan, talajról felszedett gyümölcsöt, zöldséget nem szabad fogyasztani.
Dr. Révész Bálint
állatorvos
Címlapkép: Getty Images
