Az 1. táblázatban összefoglaltuk hasznosítási módjaikat, a legalkalmasabb vetési időszakokat és a várható hozamokat. A kielégítő termések eléréséhez betartandó legfontosabb termesztéstechnológiai paraméterek röviden a következők.

Tápanyag visszapótlás: az elővetemény lekerülése után azonnali mûtrágyakiszórás, a tervezett termés, a talaj tápanyagszolgáltató képességétől és az öntözési lehetőségtől függő N50-70, P2O5 25-30, K2O40-70 kg/ha adaggal.

Talajelőkészítés: sekélyen 16-18 cm mélységben tárcsás eszközzel forgassuk le a mûtrágyát, tarlómaradványokat, a kelő gyomokat. A sekély forgatást azonnal kövesse a hengerezés. A vetőágyat 6-10 cm mélységben 1-2 –szeri kombinátorozással készítsük (kétszeri kombinátorozás többnyire csak az apró magvú fajoknál szükséges, a kölesnél, moharnál, hibrid szudánifûnél). A vetést is mindig hengerrel zárjuk, a talaj típusától függően használjunk sima, vagy gyûrûshengert még akkor is, ha a vetőgépünk sorhengerrel ellátott.

Vetés: a 2. táblázatban megadott csíraszámok tájékoztató jellegûek. Minél korábbi a vetés, annál nagyobb csíraszámmal dolgozhatunk. A tőszám növelés viszont nem alkalmas agronómiai hibák korrigálására (trágyázás elhagyása, rossz minőségû vetőágy, stb.). Itt említjük meg, hogy a másodvetésû növény, illetve társítás megválasztását befolyásolhatja az előveteménynél alkalmazott herbicid esetleges maradványa, erre fokozott figyelmet fordítsunk. Fajta megválasztás: a csalamádé féleségeknél ún. utántermesztett vetőmag is elfogadható, ha a használati értéke kielégítő. Magnak, ill. szilázs készítésre termesztett fajoknál viszont fémzárolt vetőmagot használjunk. Kukorica esetében száraz szemes terméshez FAO 200-300-as éréscsoportból, míg silókukoricánál FAO 300-400 érésidejû TC, vagy MTC hibridekből válogathatunk. Silónapraforgónál a levelesebb, nagyobbra növő ún. étkezési fajtákat keressük.

Ápolási tennivalók: másodvetéseink sikerét két tényező veszélyezteti alapvetően, a szárazság és a termést károsító élőszervezetek. A nyári, aszályos időben az öntözés a siker záloga. Legalább két öntözési fordulót tervezzünk. Az elsőt az ún. kelesztő öntözés képezi. Vízadagja 10-20 mm/h értékben adható meg. Ezzel elkerülhetjük a felszín eliszapolódását, olyan talajkéreg képződést, amelyet a csírázó növények nem képesek áttörni. A második öntözési fordulóra a növények ún. mértékadó vízigényes időszakát megelőzően kerüljön sor. Ekkor nagyobb, 50-70 mm-es vízadag javasolható és a kijuttatás intenzitásának csak a talaj víznyelő képessége szab határt. Az elmondottakból egyértelmû, hogy a kivételes esetektől eltekintve az esőszerû öntözési mód ajánlható.

A termést korlátozó élőszervezetek között a gyomok sokrétû károkozása közismert. Másodvetéseknél akkor van könnyebb dolgunk, ha a főnövényt sikerül gyommentesen tartani és a másodtermény kezdeti fejlődése gyors (kielégítő tápanyag, jó vetőágy és vetőmag, kelesztő öntözés, ha szükséges). Ez esetben a 12-36 cm-es sortávolságra vetett növényeknél a kémiai gyomszabályozás elmaradhat az esetek túlnyomó részében. A kapás sortávolságra vetett takarmányféleségeknél kedvező esetben 1-2 sorköz-kultivátorozással kordába tarthatjuk a gyomokat. Herbicidekhez csak kivételes esetekben nyúljunk (kukorica, mohar, köles magtermesztés). A herbicid használat másodvetésekben kockázatosabb (kelesztő öntözés, utóvetemény, másodvetésû takarmánytársításokban lévő növények eltérő herbicid tûrése a problémák forrása).

A másodvetések gyomirtása: A másodvetések gyomvegetációját majdnem teljes egészében a melegkedvelő, nyárutói egyéves un. T4 életformacsoport tagjai alkotják, amelyeknél az optimumtól eltérő, késői csírázás révén törpenövés jön létre. A nyár közepén kicsírázott gyomnövények a fajra alig jellemző alacsony méretük következtében gyenge kompeticiós képességgel rendelkeznek. Másrészről a zöld takarmányoknak etett másodvetésekben kikelő gyomok – amennyiben nem kifejezetten mérgezőek – valamennyi takarmány értékkel is rendelkeznek, tehát nem feltétlenül irtandók. A másodvetések vegyszeres gyomirtása helyett agrotechnikai módszerek javasolhatók, melyek közül ki kell emelni a másodvetések előtti kifogástalan minőségû talajelőkészítést a gyors és egyenletes csírázás érdekében, a tőszámot és a jó minőségû vetőmagot. A talaj jó tápanyag szolgáltató képessége is segíti a kultúrnövényt a gyomnövények elleni küzdelemben.

Ha mégis valamilyen oknál fogva, pl. hosszantartó szárazság miatt kiritkul a vetésünk, célszerûbb talán a másodvetést felszámolni, mintsem magas költségekkel vegyszeres gyomirtásban részesíteni. Egyes esetekben, pl. a speciálisan egyszikû gyomokat irtó herbicid csoportnál, a hosszú – 40-50 napos – élelmezésegészségügyi várakozási idő is amellett szól, hogy ne használjuk azokat a másodvetések gyomirtására.

Elgyomosodott másodvetések esetén ügyeljünk arra, hogy a betakarítás lehetőség szerint a gyomnövények magérlelése előtt történjen. Ezzel megakadályozható a terület gyommagvakkal való visszafertőződése.

A másodvetésben termesztett növények energiaforrást jelentenek a kárt okozó kórokozóknak és kártevőknek. A tápnövények károsodásának mértékét a termésveszteség fejezi ki, ami alapvetően attól függ, hogy az adott ökológiai helyzet melyik faj elszaporodásának kedvez. Ettől függően változik a károsító egyedszám és vele összefüggésben a termésveszteség nagyságrendje. A kórokozók járványt, vagy a kártevők gradációs méreteket kiváltó felszaporodása a másodvetések megsemmisülését is eredményezheti. Ilyen eset bekövetkezésére azonban jól szervezett mezőgazdasági tevékenység nem ad lehetőséget.

Az elővetemények termesztése során eredményesen alkalmazott integrált növényvédelem következtében várhatóan a kórokozó és kártevő egyedszám a veszélyességi szint alatt marad.

Az agrotechnikai kívánalmakat kielégítő talajelőkészítés mellett ajánlatos a vetőmag csávázás, ami védelmet nyújt a magvakon megtelepedett, vagy a magvakban lévő kórokozókkal (üszöggombák, fuzáriumok) szemben. A talajlakó kártevők (drótférgek, pajorok) ellen hatékony az inszekticiddel csávázott vetőmag, vagy a vetéssel egy menetben, külön sorban adagolt inszekticid granulátum. Erre azonban csak akkor van szükség, ha több éve nem volt talajfertőtlenítés, csapadékos időjárás uralkodik, vagy öntözéses körülmények között termesztünk. Ellenkező esetben a kártevők a talaj mélyebb rétegeibe vonulnak a kiszáradás elől menekülve (június –július – augusztus).

A kikelt növények állományt alkotva – fenológiai állapottól függően - sajátos növényállomány klímát hoznak létre. A nyári meleg és csapadékszegény időjárás nem kedvez a kórokozók és a lágybőrû kártevők (levéltetvek) szaporodásának. Ez az állapot azonban kedvező fordulatot vehet öntözött és zárt növényállományokban. Ilyen esetekben a helyszínen kell dönteni a az állománykezelésekről, figyelemmel a gazdaságosságra és az alkalmazásra kerülő készítmények élelmezésegészségügyi várakozási idejének betarthatóságára. A másodvetésben termesztett növények rövid tenyészideje miatt elsősorban a csírafertőző kórokozókat kell csávázással blokkolni és annak sikere esetén nem valószínû a tenyészidő során járvány kialakulás. A polifág kártevők között vannak fajok (mezei pocok, vetési bagolylepke, levéltetvek), amelyek a növények kelése után telepszenek be a területre. Ilyen esetben dönteni kell a kémiai védekezésről vagy ha lehetséges, a fenológiai állapottól függő korábbi hasznosításról.

A kártevők között több olyan faj van, amelynek fejlődésmenete szinkronban van a tápnövény fenológiai állapotával (kukorica barkó, kukorica-moly, napraforgó-moly). Ezek a fajok a másodvetéseknél már nem okoznak kárt a rovar és a növény fejlődéséből adódó aszinkron miatt. Figyelemmel a terjedelmi okokra, részletkérdések tárgyalására nincs lehetőségünk. Az érdeklődőknek szíves tájékoztatást adunk megválaszolásra váró kérdéseikre.

A betakarítás irányelvei főbb vonalakban ugyanazok, mint amikor főterményként termesztjük ezeket a kultúrákat. A kevés kivételt az időjárás kedvezőtlen alakulása jelentheti. A korai fagyok károsíthatják pl. a kukoricát. A zölden megfagyott levelek jelzik, hogy már nincs tápanyag beépülés a szemekbe, ilyenkor meg kell elégednünk a silónak való hasznosítással. Vagy pl. a magnak termesztett köles nem érik be, jobb szenázsnak, silónak betakarítani, mint szeptember végén renden történő szénaszárítással próbálkozni.

Jelentősebb másodvetésû takarmánynövények és társításaik, a hasznosítási mód, a tenyészidő és a várható termés feltüntetésével

1.táblázat

Jelentősebb másodvetésû takarmánynövények vetési paraméterei 2. táblázat