Termékenység azt jelenti, hogy a bika folyamatosan termékenyítőképes spermiumokat termel, az üsző és a tehén rendszeresen fogamzásra képes, és utódokat hoz világra. A termékenységet sokféle mutatóval lehet kifejezni, a gyakorlat számára elsősorban a tenyésztés szempontjából, a tenyésztői munkát kifejező mutatókat használunk illetve számolunk a termékenység elemzésére, vizsgálatára. A termékenységi mutatókat számolhatjuk egy tehénre, 100 tehénre, vagy populáció, állomány szinten. Vemhesülési százalék az fejezi ki, hogy 100 termékenyített tehénből egy adott időszakban hány lett vemhes. Számolhatjuk csak első termékenyítésre, (ez a jobb mutató), vagy nem vesszük figyelembe, hogy az adott tehénnél a termékenyítés hányadik volt. Az első termékenyítés után számolva hazai átlag 50-55 % teheneknél, üszőknél 60-65%. Ellési százalék azt mutatja meg, hogy 100 tehénből egy év alatt hány ellik meg. Kétféle ellési %-ot használhatunk, egyiknél induló létszámra ( január elsejei létszám), a másiknál az összes ellések számát éves átlaglétszámra vetítjük. Az induló létszámra vetített ellési % fejezi ki jobban az állomány termékenységét, mert az ellések számában nincsenek bent az üszőellések. Pontosan azt fejezi ki, hogy a január elsején bent álló tehenekből az adott évben hány ellik meg. 80% felett az eredmény már jónak mondható, de kiváló a 90% feletti eredmény. Az átlaglétszámra számolt ellési % lehet 100 feletti is, mert attól függ, hogy mennyi volt az üszőellés, illetve hány % volt a selejtezés. Termékenyítési index azt fejezi ki, hogy egy eredményes vemhesítéshez hány termékenyítés szükséges. Egyedi szinten minden tehénnél ki kell számolni az átlagot. Kívánatos, hogy minél több tehén egy vagy két termékenyítésre legyen. Miután az igen kiváló tenyészbikák spermája igen drága, nem mindegy, hogy mennyi az index. Meg kell határoznia a tenyésztőnek azt a maximális termékenyítési számot, mely felett a tehenet ha lehet kiselejtezi. Igen értékes tehenek esetében lehet csak kivételt tenni. Állomány szinten tehenek esetében jó eredmény a 2,0-2,5 közötti átlag, üszők esetében 1,5-1,8.
Szervizperiódus (service period) azt mutatja meg, hogy az elléstől az eredményes vemhesítésig mennyi idő telt el. A mutató szintén egyedre és állományra egyaránt számolható. 60 nap alatt igen jó, 60-90 nap között jó, 90-120 nap között megfelelő. 120 nap feletti már kedvezőtlen. Állomány szinten törekedni kell, hogy a szervizperiódus 120 nap alatt legyen, 80-90 napos állomány átlag igen jónak mondható.
Két ellés közti idő azt fejezi ki, hogy hány nap telt el két egymást követő ellés között. 400 nap alatti eredmény egyedi és állomány szinten jó eredménynek számit. A szervizperiódus és a vemhességi napok összege is megadja a két ellés közti időt.
Két olyan mutató van még, amely igen jól mutatja az állomány termékenységét, sajnos a gyakorlatban nem mindenhol használják és vizsgálják. A két mutató a következő:
Első termékenyítés ideje. Azt mutatja meg, hogy az elléstől az első termékenyítésig hány nap telik el. Egyedenként és állomány szinten vizsgálható. A tehén involúciója két szakaszból áll. A morfológiai szakasz 20-25 napra, a funkcionális szakasz pedig átlagban 45 napra befejeződik, de ez nem jelenti azt, hogy ezen időszakon belül nem lehet ivarzás, illetve 45 napon belül nem termékenyíthető tehén, ha minden rendben van.
Hazai vizsgálatok szerint az ellést követő első ovuláció időpontja a 21. nap, az első ivarzások átlagosan a 28. napra esnek. Az ivarzás csak az esetek kb. 20%-ban előzi meg az ovulációt, kb. 22%-ban együtt fordul elő a kettő. Mintegy 38 %-ban előbb ovulálnak az állatok, mintsem az ivarzás tünet jelentkezne náluk, kb. az egyedek 20%-nál pedig nem dönthető el az ovuláció lezajlása. Irodalmi adatok többsége az egészséges tehenek első ovulációját, ami többnyire ivarzás nélkül megy végbe, a 15. nap körüli időre teszi. Ezt követően a második ovuláció 35. nap tájára esik, amelyet általában ivarzás is kísér, így már észlelhető. Azt, hogy korán termékenyíthető e a tehén vagy sem azt mindig egyedileg kell eldönteni. Azt is tudni kell, hogy a túl korai fogamzások esetében azonban a korai magzatelhalások aránya nagy.
Az elv az, hogy az első termékenyítés az ellést követő 60 napon belül megtörténjen. Ez azért is fontos, mert főleg a nagy tejtermelésû tehénnek a laktáció első szakaszában éppen azokra az anyagokra (energia, táplálóanyag)van szüksége a nagy tejtermeléshez, amelyek a vemhesítéshez is szükségesesek. A nagy tejtermelés miatt a tehén a saját szervezetéből is elvonja a tápanyagokat, mert nem tudunk neki annyit adni, mint amire szüksége van, ezért fontos, hogy akkor termékenyítsünk, amikor még a tehén rendelkezik ezekkel a tápanyagokkal. A minél későbbi termékenyítés egyre problematikusabb lesz.
Egymást követő termékenyítések között eltelt idő. A szabályos ivarzási ciklusok átlagban 21 naponként követik egymást. Ha valamilyen okból (nem tudunk a tehén ivarzásáról) elmarad az ivarzási ciklusban a termékenyítés, ez plusz 21 nappal növeli meg majd a szervizperiódus hosszát. Nagy létszámú vizsgálataim alapján azt tapasztaltam, hogy átlagban két termékenyítés között 42 nap telik el, azaz átlagban egy ciklus marad ki termékenyítés nélkül. A megállapítás nem csak az első két termékenyítésre vonatkozik hanem mindegyikre. Három termékenyítés esetében ez már 2 ciklus azaz plusz 42 nap, és így tovább. Javasolható a gyakorlat számára ennek a mutatónak a rendszeres vizsgálata, mert ezáltal lényegesen javíthatók a termékenységi eredmények.
Olyan esetekben, amikor rendszeres vemhességvizsgálatokat nem végeznek, a NR (Non return) indexet használják az állomány termékenységének kifejezésére, ami azt fejezi ki, hogy a termékenyített állomány hány százaléka nem ivarzott vissza.
A tenyészbikák laboratóriumi spermavizsgálatát a mesterséges termékenyítő állomásokon elvégzik. A gyakorlatban viszont célszerû a bikák fertilitását megnézni. A bikák fertilitása azt jelenti, hogy az adott bika 100 első termékenyítéséből hány százalék lett vemhes. Vizsgálata azért fontos, mert időben tájékoztat arról, hogy a bika termékenysége jó e vagy sem, rossz eredmény esetén azonnal lehet intézkedni. A fertilitás kiváló 60% felett, 50-60% között jó, 40-50% között megfelelő. A szaporaság kapcsán meg kell említeni a nehéz ellést és az ikerellést. A nehéz ellés a szarvasmarhánál gyakrabban fordul elő, mint más gazdasági állatfajoknál. A nehéz ellés függ a fajtától, az anyától, az apától, az egyedtől és a takarmányozástól, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A nehéz ellés nagyban befolyásolja s szaporaságot. Az ikerellés gyakorisága a szarvasmarha esetében 3-4 % tehető, ami csak kismértékben növeli a szaporaságot. A húsmarha állományok esetében van nagyobb jelentősége, mert a tejelő állományok esetében a vegyes ivarú ikrek tenyészállatként nem használhatók fel. Legújabb amerikai kutatások olyan vonalakról számolnak be, ahol az ikerellések aránya 20-30%, ez elsősorban a marhahús-termelés volumenét és hatékonyságát növelheti gyors ütemben. A szaporaság az újabb biotechnológiai (mesterséges termékenyítés, embrió-átültetés, spermium és embrió szexálás, embriófelezés stb.) módszerekkel lényegesen növelhető.
A termékenység rosszul öröklődő tulajdonság (h2 .0,1) ami azt jelenti, hogy a külső környezeti tényezők nagymértékben befolyásolják, melyek a következők: takarmányozás, tartási mód és a humán tényezők.
A szarvasmarha életében a takarmányoz szempontjából a reprodukciót érintő kritikus időszakok a következők: ivarérés előtti és alatti, tenyészérettség, a termékenyítés és az ellés körüli időszak. A következő táplálóanyag hiányok vannak hatással a termékenységre: energia, fehérje, vitamin, ásványi anyag (kalcium, foszfor, jód, szelén). A tartási mód is nagyban befolyásolja a termékenységet. Kötetlen tartási rendszerben lényegesen jobbak a fent felsorolt mutatók, mert az ivarzók könnyebben felismerhetők, jobban mutatják az ivarzás jeleit, mint kötöttben (állandó istállózás, mozgás hiány) A humán tényezők közé tartozik az ivarzó tehenek fel nem ismerése, (ivarzási ciklusban nem lesz termékenyítés) az ivarzási cikluson belül a nem megfelelő időben történő termékenyítés, az inszeminátor munkájának minősége. A magas tejtermelés és a termékenység között enyhe negatív összefüggésről számolnak be az irodalomban, de ha az előbb említett befolyásoló tényezőket kiküszöböljük, igen magas tejtermelésû állományokban is igen jó termékenységi mutatók érhetők el.
A termékenységi mutatók javítása nem kíván költséges beruházásokat, csak nagyobb odafigyelést. A számítástechnika alkalmazása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy naponta pontos és gyors információkat szolgáltasson a tenyésztőknek. A termékenységi mutatók javításához is csapatmunka (tenyésztő, állatorvos, inszeminátor) szükséges.
Dr. habil. Báder Ernő
Címlapkép: Getty Images
