Az őszi káposztarepce, legyen az hagyományos vagy új termesztési körzetbe vetve, a fenti kártevő fajoknak állandóan kitett, mivel más kultúrnövényeken (káposztafélék, mustár, tarlórépa stb.) is kiváló táplálékra lelnek. A keresztes virágú gyomokról nem is beszélve, melyek állandó kártevőforrásnak számítanak. Az utóbbi jelentőségét napjainkban fel kell értékelni, mivel a parlagterületek nagyságát százezer hektárban kell mérni. Bárhová kerül vetésre a repce, kártevő nyomásnak mindenütt kitett. A problémakört csak súlyosbítja, ha a vetőmag rosszul elmunkált talajba került, ráadásul egyenetlen mélységbe, a kelő növény küzd az elővetemény maradványokkal, szárazsággal, tápanyaghiánnyal. Ilyen esetekben csak idő és a repce kondíciójának függvénye, hogy oda a kártevő mikor és milyen mértékben telepszik be, majd ebből következik a kártétel nagysága.
Mindezek függvényében, jó ha tudjuk, nagy repcebolha kártételre ott számítsunk, ahol a környezetben az előző évben jelentős betelepedés-fellépés volt, vagy a betakarítás időszakában nagyszámú imágót észleltünk. A földibolhák támadása független az előző évi fertőzöttségtől. Az állandó magas számú jelenlétük (fûféléken, gyomokon, répaféléken) arra figyelmeztet különösen száraz környezetben, hogy a növényünk fokozott veszélynek kitett a kelési időszakban. A repcedarázs meglepetésszerû lombkártételére akkor van kilátásunk, ha a II-ik nemzedékének bábozódása idején 10 mm feletti csapadék hullott (2001-ben ez a feltétel már teljesült) vagy az állomány sûrû, de gyenge kondíciójú. A repcegyökér-gubacsormányos fertőzésének kedvez az előző évi repcetábla közelsége, a növény rövid időn belüli (1-2 év) ismételt vetése, de a rossz talajszerkezet, a keresztes virágú gyomok jelenléte is. Alkalomszerû a repceszár-ormányos őszi törzsének és a vetési bagolylepke vagy más Noctuidae-faj kártételének bekövetkezése.
A vetőmagcsávázás lehetőségéről: Amikor a kora őszi határszemléinken (repcénél is tegyük meg naponta) arról döntünk, hogy aktuális a bolhakártevők vagy repcedarázs álhernyója elleni védekezés, akkor gyakorta, megkésve, már valamilyen mértékû káresemény bekövetkezését vesszük tudomásul. Az előrejelzési lehetőségeink e kártevőkre vonatkozóan behatároltak, csak szignalizációról beszélhetünk. A várható kártételt és a védekezés időpontját legfeljebb néhány nap választja el egymástól. Kérdés ekkor is: időben szereztük-e meg az információnkat vagy elkéstünk? Van-e még lehetőségünk a (további) kár elhárítására? Mennyi időnk – kapacitásunk – anyagi eszközünk van a kezelés optimális idejû elvégzésére? A bizonytalanság kiküszöbölésére kínál lehetőséget az inszekticides vetőmagcsávázás. Az eljárás alapját az adja, hogy mindkét kártevő évről-évre a kártételi küszöbértéket meghaladó mértékben veszélyezteti repcetábláinkat. A preventív módon ható vetőmag felületére rávitt inszekticid hatásaként, minimális környezetszennyezéssel elejét vehetjük a jelentősebb kártétel bekövetkezésének. Hazai körökben, repcében az 1950-s évek óta folytatnak csávázószeres vizsgálatokat. A sok készítmény közül csak 1976-ra került engedélyezésre, megfelelő biológiai hatással is rendelkező peszticid a Hostathion 40 EC(triazofosz). 1999-től a kloronikotinil csoportból a Mospilan 70 WP (acetamiprid) majd a Chinook 200 FS (imidakloprid + bétaciflutrin) került engedélyezésre. Valamennyi peszticid szisztematikus, és jelentős tartamhatással rendelkezik. Mit jelent a termelő számára az inszekticid csávázó szerek használata?
Mindenekelőtt 6-8-12 hétig tartó védelmet a bolha-félék, repcedarázs álhernyója, a repcegyökér gubacsormányos, a repceszár ormányos, a talajlakó kártevők (drótférgek, bagolylepkék) ellen. Hatásukra javul a nagy repcebolha, a repceszár ormányos lárvája, a repcegyökér gubacsormányos okozta télállóság (nincs vagy csak elenyésző a kártétel). A talajnedvességtől függetlenül elegendő hatóanyag kerül a szik- és fiatal lomblevelekbe. Állománykezelő beavatkozásra elvétve lehet szükség, legfeljebb táblaszéleken, ahol közismerten nagy a fertőzési nyomása a bolha-fajoknak. A csávázó-szerrel kezelt magból fejlődött növény nem lesz, nem lehet abszolút kártételmentes. Kisebb rágásnyomok elsősorban a bolha alkatúak miatt előfordulnak, de azok nem kiterjedtek, a növény közvetlen létét nem veszélyeztetik. Az elenyésző kártétel (jóval a veszélyességi szint alatt) abból adódik, hogy a száraz nyárvégi időszakban a kártevők nagy egyedszámban telepszenek be a repcetáblákra, néhány harapás után azonban elpusztulnak. Újak jönnek helyükre, ezek is hasonló sorsra jutnak, végül elfogy – kimerül a bolha populáció.
Szórványos repcedarázs kártétel ott fordul elő, ahol egyes magvak nem kaptak vagy nem jutottak elegendő, a teljes felületüket bevonó csávázó anyaghoz. Bármely készítményről legyen is szó, a tavaszi kártevőkkel szemben érdemleges hatást nem mutatnak. A csávázás mûvelete házilag vagy korszerû eszközháttérrel rendelkező vetőmagüzemben egyaránt elvégezhető (kivéve a Chinook 200 FS). Időpontját tekintve, jó ha minél közelebb van a vetéshez. Törekedni kell a magfelület teljes bevonására, a magvak csomós összetapadásának (vetési nehézséget okoz precíziós gépeknél) megakadályozására. Erre a talkum 50 g/100 kg mag dózisa kiválóan alkalmas, a csávázással egy menetben is elvégezhető.
táblázat Tóth Béla
Baranya Megyei NTSz, Pécs