Új szemléletet kényszerít ki a mezőgazdaságban tevékenykedők részéről az utóbbi évek szélsőséges időjárása, amely hatására a terméshozamok régiónként akár 50%-os kiesést okoztak, ugyanakkor a piaci viszonyok miatt ennek ellenére jelentősen csökkentek a terményárak. Lépni kell tehát, ha a gazdálkodó talpon akar maradni, s ennek hosszútávon egyetlen módja csak az önköltség csökkentése lehet – mégpedig oly módon, hogy a termésátlag kiegyensúlyozott legyen. Ez pedig a precíziós gazdálkodással érhető el, amelyet különböző szintű adaptálással kell beépíteni a gazdaságokba.
Dr. Kukorelli Gábor a családi gazdálkodásukban folyó precíziós termesztést mutatta be. (Bővebben: Precíziós gazdálkodás a gyakorlatban – II. A.N. 2013/8. szám, 75. oldal – szerk.) Győr mellett 400 ha-on foglalkoznak szántóföldi növénytermesztéssel, az átlagos magyar vetésszerkezetnek megfelelően búza, kukorica, napraforgó, repce növényeket termesztenek. A precíziós gazdálkodás kiépítését 2009-ben kezdték azzal, hogy hozamtérképet szereltek a kombájnjukba. Megfogalmazták, hogy a következő 3–5 évben mit szeretnének elérni: elsődleges szempontjuk a költségcsökkentés, a hatékonyabb és jövedelmezőbb termelés volt.
A tervekben persze a hozamnövekedés is szerepelt, de tudomásul kell venni, hogy ott nem lehet csodát tenni. Ami azonban elsődleges szempont, az okszerű input anyag felhasználás. Azt szeretnék elérni, hogy csak oda, és csak annyit tudjanak kijuttatni, ami az adott helyre szükséges. Ezért fontos az éveken keresztül történő folyamatos adatgyűjtés. Az adatok birtokában fokozatosan értek el a jelenlegi gazdálkodási szintjükre, a precíziós agrotechnikai rendszerre – a kormányzás, a betakarítás, a vetés és a permetezés szintjén is alkalmazva azt.
PC szoftverrel történik az adatfeldolgozás, amely alapján a kijuttatási terv készül. A precíziós gazdálkodási terv alapja a terület pontos felmérése volt (hozamtérkép, szemnedvesség térkép).
Fendt 927 traktoruk 20–30 cm-es kormányzás visszatalálási mértékkel képes dolgozni, 413-as erőgépükön pedig már egy robotpilótát építettek ki: a hidraulikus szabályozó egység be van kötve a kormány hidraulikus rendszerébe, és ezzel valamint RTK korrekcióval 2 cm-es pontosság érhető el.
A fiatal gazdálkodó részletesen ismertette a folyamatos és gördülékeny munkavégzés érdekében beállított rendszereket és a kapcsolódó megoldásokat, illetve a kezelőfelületen követhető, információhoz igazítható korrekciós lehetőségeket.
A kapás kultúrákban Monosem vetőgéppel dolgoznak, amelyen kiépítették az automatikus sorelzárási funkciót. Minden egyes vetőelem GPS alapján leszabályozott, így mintegy 200 ha-t el tud úgy vetni, hogy nincs egy feleslegesen vetett szem sem! A sorközművelést robotpilótával végzik, amely egyenletes, nagy sebességű sorközművelést tesz lehetővé. A permetezés során alkalmazott szakaszvezérlésnél a GPS alapján történő nyitás/zárásnak köszönhetően a szegélypermetezés minimális átfedéssel oldható meg. Ez az egyik legfontosabb elem a precíziós gazdálkodás során a gazdaságosság tekintetében. Permetezőjüket is továbbfejlesztették: két tömény vegyszer tárolására alkalmas tartályt építettek rá, illetve feltettek még két szivattyút – a monitoron látható adatok alapján, a kijuttatási terv szerint meghatározható a gyomirtás egy táblán belüli eltérő szükségességének igénye is. A tápanyag utánpótlás többéves adatok feldolgozása alapján kijuttatási tervvel történik. A táblázatokban szerepel növényanalízis is a növényállomány nitrogén igényének meghatározására a tápanyag ellátottság optimalizálása, és a dózis változtathatósága érdekében. A hozamszámítás kísérlet alapján a differenciált kezelés jelentős megtakarítást eredményezett.
Gábor azt javasolja fiatal gazdatársainak, hogy aki ki akar építeni egy ilyen rendszert a gazdaságában, az a fokozatosság elvét betartva fogjon hozzá. Ha az alapok megfelelőek, onnan már könnyebb jól fejleszteni. Az alapvető funkciók kezelhetősége egyébként egyszerű és felhasználóbarát. A gépészeti fejlesztések mára jelentősen leelőzték a természettudományi alapokon álló kutatási eredményeket – mondja – ma nincs olyan a precíziós termesztésben, amit gépi szinten ne lehetne megoldani, jószerivel mindenre van lehetőség. Ezért is elengedhetetlen a folyamatos tanulás, a képzés, és a tapasztalatcsere.
Kocsmárik János GPS specialista nyolc éve dolgozik az Axiálnál GPS technológia alkalmazásával és gyakorlati bevezetésével. Előadásában kiemelte, hogy a mezőgazdaságban a növénytermesztés költségének közel a felét az input anyagok költsége teszi ki. Ha ezekkel az anyagokkal tudunk takarékoskodni, akkor jelentős megtakarítás érhető el. Évről évre növekszenek a műtrágya, a vegyszer és a vetőmag árak, s ha ezek költségét szeretnénk csökkenteni, akkor olyan technológiát kell alkalmazni, amely megtakarítást eredményez.
A hagyományos permetezéssel keletkezett átfedések és kezelések (akár előforduló kihagyás) 10–15%-os többletköltséget jelenthetnek, s itt komoly megtakarítást lehet elérni. Az egyik legnagyobb lehetőség a GPS, illetve GSSN rendszernek köszönhető sokkal pontosabb helymeghatározás, gyorsabb használat, illetve hogy olyan területen is (dimbes-dombos) lehet dolgozni, ahol eddig nem, mert takarásban esetleg kevésbé jó vételi lehetőséggel bírt. A Magyarországon is használt díjmentes korrekció az EGNOS: csatlakozási pontossága 15–20 cm, de ez akár 2 cm-re is csökkenthető, attól függően, milyen munkára szeretné használni a gazda az eszközeit. A15–20 cm-nél nagyobb pontosság igényhez korrekciós előfizetés szükséges, amely lehet műholdas nemzetközi, vagy földi bázisállomás. A hálózati bázisállomás rendszerben, állomások központi szerverére internetes hálózaton keresztül futnak be az adatok, azokat a szerver feldolgozza, és az eredményt mobiltelefonos hálózaton keresztül juttatja el a felhasználóhoz.
Ha valaki bele akar vágni a precíziós gazdálkodásba, ahhoz alapok szükségesek, amelyek egyike lehet a területek digitális térképe (letölthetők!). Ha rendelkezésre állnak, akkor ezeket feltöltve a gépkezelő is látja, hogy milyen műveletet hol kell elvégeznie, hol kell kihagynia a táblakezelést – sokkal egyszerűbbé válik tehát az ő munkája is. A mai hazai gazdaságra jellemző a géppark sokfélesége – a traktoroktól a betakarító gépekig több márka képviselteti magát, ezért érdemes itthon olyan eszközöket alkalmazni a gyakorlatban, amely minden gépre applikálható. Több ilyen eszköz is van a piacon – a lényeg, hogy a vetéstől a betakarításig minden egyes műveletet figyelemmel tudjunk kísérni. A különböző rendszerek közötti adatcserében szoftver segíthet pl az Ag Leader SMS programja.
Újdonság az idei hannoveri Agritechnika kiállításon bemutatott AgFiniti: vezeték nélküli adatkommunikáció a gépek és az iroda, továbbá a gépek között egyaránt. Így ha egy nagy táblában dolgozik pl. három betakarítógép, akkor megosztható és látható mindegyik számára, hogy a másik milyen területet takarított be.
De vannak olyan vízgazdálkodásra használt eszközök is, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a dimbes-dombos területek is jó vízelosztással rendelkezzenek. A földbe helyezett munkaeszközön egy két GPS antennát alkalmazó robotpilóta rendszer valóban cm-pontossággal, magasság koordinátákat is figyelembe véve vezérli a gépet, dréncsövezést hajt végre a föld alatt, s ezáltal javul a talaj vízelvezető képessége. Az előadó megemlítette az Isobus rendszereket is, mint a gép- és munkagépgyártók közös csatlakozási felületét, melyen a különböző típusú és márkájú gépek kommunikálnak egymással.
Dr. Szabó István a SZIE Gépészmérnök Karának tanára, a számítógépes helymeghatározásról tartott előadásában elmondta, hogy az elmúlt száz évben három generációja jött létre a mezőgépeknek. Az első ugrás jellemzően a mechanikai technológiában realizálódott (járószerkezet, hidraulika, könnyebben kezelhető kormányszerkezet stb.). A mostani váltás már egészen másról szól: a gépek mechanikai rendszereit tekintve alig van különbség – a különbözőséget a mérhető intelligencia jelenti. A harmadik generációs mezőgazdasági technika tehát az intelligens gépek generációja – a háttérben egy nagyon komoly informatikai rendszerrel. A mai erő- és munkagépek jellemzően tehát az informatika világának berendezéseivé váltak – vagyis olyan intelligens gépek, amelyek működésének jelentős hányadát számítógép vezérli, (még akkor is, ha egyébként a vezető beavatkozik és a folyamatokat a háttérből felügyeli vagy irányítja). Az intelligens mezőgépek egészen más típusú munkavégzést tesznek lehetővé: nem csak egyszerűen az erőgép-munkagép egységre szereltek, de intenzív kommuniót is folytatnak, hálózatba illeszthetők. Segítségükkel adatokat tudunk gyűjteni a tábláról (tápanyagellátottság, víztartalom stb.), hozamokat tudunk mérni, a tábla alakját tudjuk regisztrálni – és mindez egy zárt informatikai rendszerré képes összeállni. A sok adat lehetővé teszi a megfelelő döntések előkészítését és meghozatalát. A rendszer két fontos eleme a pontos helymeghatározás lehetősége, illetve a több munkagép és szenzor közötti kommunikáció. Az igazán fontos áttörést az jelenti manapság, hogy ezek a rendszerek összekapcsolhatók. A kompatibilitást az ISOBUS fedélzeti alaphálózat jelenti és ez összeköttetsében állhat a farmközponttal, az oda beérkező különböző adatokat egyben kezelve lehet döntéseket hozni.
A műholdas helymeghatározás alapja valójában rendkívül egyszerű: a távolságokat kell tudni nagyon pontosan megmérni. Maga a GPS (pontosabban GSNN – vagyis műhöldas helymeghatározó rendszer - hiszen ma már nem csak az amerikai, hanem az orosz GLONASS is rendelkezésre áll ) működési elve nem bonyolult. Ha ismerjük a műholdak helyét, akkor a speciálisan kódolt jelekből meghatározhatjuk a műholdról érkező „üzenet” utazásának időtartamát és ezzel megközelítőleg a távolságunkat is a szatellittől. Négy műhold már egészen pontos helymeghatározást tesz lehetővé, de gyakran ezt a precizitást különböző korrekciós adatokkal ( például un. RTK alkalmazásával) akár 2 cm-ig is fokozhatjuk. Rendelkezni kell tehát egy vevőkészülékkel és ha ez a berendezés az erőgép-munkagép kommunikációs rendszeréhez kapcsolódik akkor készen van az intelligens gép működésének az alapja. Maga az ISOBUS egy klasszkius négyvezetékes hálózat CAN technológiával, amely lehetővé teszi a rendszer elemeinek együttműködését, összekapcsolhatóságát, egységes vezetői terminál alkalmazását.. A rendszer szabványosításával sok pozitív dolog válik elérhetővé: elég egy terminál, és egységessé lehet tenni a csatlakozó felületet, vagyis a hálózatok innen kezdve praktikusan összeköthetők, a különböző gyártók gépei egymással kapcsolatba hozhatók. A jövő ezen a területen is eltolódik az irodai munka irányába, és teljesen átalakul az ember–gép kapcsolat. Az oktatás szerepe ennek megfelelően rendkívül fontos, hiszen mindezt meg kell tanulni. Tudnunk kell pontosan, hogy mit csinálunk – mert ha a funkciókat nem tudjuk kihasználni, felesleges azokat beépíteni!
Heicz Péter, a Syngenta szakértője Intenzív, fenntartható és jövedelemtermelő gazdálkodás – komplex megoldások a növénytermesztésben címmel tartott előadást. Kihangsúlyozta, hogy napjainkban és a jövőben is az időjárás szélsőségei jelentik majd a legnagyobb kihívásokat amellett hogy a termelőknek számos más kérdéssel is kell szembesülniük, amikor igyekeznek versenyképesen helytállni az agráriumban: hogyan stabilizálható a terméshozam ilyen időjárási szélsőségek mellett, van-e elég pénz a működés finanszírozásához, miként lehet a legtöbbet kihozni az új földalapú támogatásokból, melyek a legjobb technológiai megoldások és milyen módon csökkenthető a termelési kockázat, mikor kerüljön sor a termény értékesítésére ahhoz, hogy a legmagasabb áron lehessen eladni, megfelel-e majd a gazda az új uniós követelményrendszernek, hogyan tud többet termelni költséghatékony módon és milyen gazdaságot hagy az utódaira. Ezekre az összetett kérdésekre csakis olyan szemléletmód és technológiai irány adhat választ, amelyek hosszútávon is fenntartható de magas jövedelmhez juttatja a termelőket. Ehhez pedig költségoptimalizálás, árbevétel növekedés, termelési kockázat csökkentés szükséges – ezek együtt alkotják a jövedelmezőséget.
Szakmai szempontból három egymással szorosan összefüggő pillérre helyezte a hangsúlyt. Az első a talaj védelme, ahol a szerkezetének és termőképességének javítása (kímélő talajművelés, szervesanyag- talajélet és tápanyag-ellátottság növelés, vízmegőrzés) a cél. A második pillér a növény, amelyet segíteni kell (megfelelő fajtaválasztás, okszerű növényvédelem) hogy a genetikai potenciáljából a lehető legtöbbet elérje. A harmadik pedig maga az ember aki a szaktudást birtokolja, döntéseivel, szemléletével és hosszútávú stratégiájával megadja az alapot egy üzem sikeres működéséhez.
Erre a stabil alapra épül a Syngenta Contivo™ elnevezésű szakmai programja ahol a fenntartható de mégis intenzív és jövedelemtermelő növénytermesztés a cél az üzem működésének, ügyviteli rendszerének támogatása mellett. A növénytermesztési szaktanácsadási program elemei között szerepelnek a kímélő és klímakárcsökkentő talajművelési eljárások, az okszerű tápanyagutánpótlás és a területre adaptált genetikai és növényvédelmi ajánlat. A kiegészítő ajánlatok sorában szerepelnek az üzemi működést támogató elemek: a gazdaság hatékony és átlátható működésének adminisztratív alapját biztosító, döntéstámogató ügyviteli rendszer; a Contivo™ programhoz kapcsolt kiemelt, előnyben részesített beruházási finanszírozási ajánlatok, továbbá a programban résztvevők kiemelt teljeskörű vagyon és termény biztosítása.
A Syngenta ezzel a piacon egyedülálló szakmai kezdeményezéssel kívánja támogatni a hazai gazdálokodókat. A rendszeres, magas szintű szakmai szervízt és konzultációt egy széles tapasztalattal bíró szaktanácsadói csapat biztosítja majd jövő év elejétől.
Dr. Árendás Tamás Martonvásárról, az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjából érkezett szakértőként tartott előadást a tápanyaggazdálkodásról, hangsúlyozva, hogy innovatív szemlélettel kell megközelíteni és megkezdeni a gazdálkodást, nyitottnak kell lenni, ugyanakkor kellőképpen kell tudni szűrni is az információkat. Az intézményükben kifejlesztett költség- illetve környezetkímélő növénytáplálási szaktanácsadó rendszerük és szofverük a tápanyaggazdálkodás prioritásán alapul. A hazai földhasználat markánsan átalakult az elmúlt fél évszázad során, az ezredfordulóra a szántóterületek részaránya jelentősen csökkent. Magyarország az elmúlt két évtizedben jó minőségű földeket veszített, s ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a csökkenő földterületeken jóval intenzívebb és okszerűbb gazdálkodással fenntartható használatra van szükség. Ha a csökkenő területen meg akar felelni a kihívásoknak a hazai mezőgazdaság, akkor komoly feladat hárul az okszerű tápanyaggazdálkodásra. A legmarkánsabb tényező itt a trágyázás: ha a tápanyagok egy részét műtrágyával pótoljuk, az ugyancsak húsba vágó kérdés. A hazai műtrágya felhasználás is jelentősen csökkent a '80-as–'90-es évek adataihoz képest, és az állatlétszám csökkenése is jelentős.
Újfajta, szakmailag megalapozott szaktanácsadási rendszerre volt tehát szükség, amelynek kifejlesztése a '90-es évek közepétől indult. Az új tápanyagellátási rendszer alapvetően nem a talaj feltöltésére koncentrál, hanem a talaj közepes tápanyagellátottsági szintjének elérésére. Ennek a fejlesztésnek az eredménye az a környezetkímélő trágyázási rendszer, ahol a gazdaságos termésszintre való törekvés, a növény(!) trágyázása a cél. A téma kiemelt jelentőségét jelzi, hogy a 2007. évi innovációs nagydíjat ez az MTA Talajtani és Agrokémiai, valamint Mezőgazdasági Kutatóintézeteiben kidolgozott környezet- és költségkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer nyerte el. A NO-BLE Ideas projekt fő célkitűzésként fogalmazta meg, hogy segítséget nyújtson a fiatal innovátoroknak kutatási eredményeik elérésében, valamint elősegítse az alkalmazott kutatás, és az agrár-élelmiszeripari ágazat találkozóját a fenntartható növekedés érdekében. A projekt végcélja egy a feltalálókat és felhasználókat összekapcsoló hálózat (NO-BLE Ideas Network) létrehozása az agrár-élelmiszeripari ágazatban, ahol projekt partnerként kutatási központok, vállalkozások, és kormányzati hivatalok vesznek részt.
Dr. Birkás Márta, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának tanszékvezető tanára a kímélő és klímakár csökkentő talajművelésről tartott előadásában mindenekelőtt definiálta a kímélő talajművelést, miszerint a termesztendő növény igényeinek teljesítése során újabb kár nem éri a talajt, a környezetet. A környezet és gazdálkodás minőség javulás alapkövetelménye a talajállapot javítása. Hangsúlyozta, hogy a fenntartható talajművelés a növénytermesztés és a környezetvédelem harmóniájához igazodó talajállapot megőrzés és javítás, amelynek feltételei vannak. Így az alkalmazkodás (ésszerű igazodás a termőhelyi, /beleértve a klímát/ és az ökonómiai feltételekhez, a kármegelőzés és -kezelés (a fizikai, biológiai, kémiai terhelés, a klímaérzékenység csökkentése) illetve a talajminőség javítás (a növénytermesztés és környezet minőség fenntarthatósága érdekében). Részletesen beszélt a művelési és gazdálkodási hatásokról, és a talajkímélő programok szükségességéről, ahol súlyos következményeket okozhat a hiányos talajállapot ismeret, a szervesanyag- és vízvesztés, a szervesanyag reciklikáció „elnapolása”, az átgondolatlan tarlómaradvány gazdálkodás, a hiányos tarlógondozás, a talajállapothoz alkalmatlan „művelés” a tarlótól a vetésig (rosszkor vagy rosszul végzett szántás, a hagyományos tárcsa túlbecsülése, a hosszú lazítási forduló) valamint a technológiai hiányosságok (elgyomosítás, ad-hoc trágyázás, növényi sorrend lehetetlenségek, illetve a talajhoz, a körülményekhez alkalmatlan gépválasztás.
A termőtalaj védelmének legismertebb hazai elkötelezettje ezúttal is felsorolta a teendőket, amelyeket a talajokért meg kell tenni, s amelyek betartása elengedhetetlen. Ezek sorában szerepel a pontos talajállapot ismeret, a talajállapot kímélés és javítás, a talajnedvesség védelem, a szervesanyag kímélés és -gyarapítás, a talajszerkezet védelem, a talajélet fenntartás, a klímakár csökkentés, a környezet- és tájvédelem, az okszerű költségfelhasználás és a folyamatos tanulás illetve tanítás. Gyökeres szemléletváltásra van szükség a talajokhoz való hozzáállásban, döntést pedig csak a talajállapot ismerete alapján lehet hozni. Az új gazda-generáció talaj-, nedvesség- és szervesanyag kímélő művelést tanul az egyetemeken és a szántóföldeken, és ők már a jó példát adják tovább az utánuk jövőknek.
Keresztes Júlia
A cikk szerzője: Keresztes Júlia
