A toxoplazmózis ma a legelterjedtebb zoonózis, és a népesség fertőzöttsége több országban 7-80% között mozog. Hazánkban az utóbbi 5 évben mintegy 200 megbetegedést észleltek évente. 1967 és 1996 között 3429 toxoplazmás megbetegedést jelentettek be, közülük 35 beteg (27 csecsemő) halt meg. Az esetek száma a jobb diagnosztikai lehetőségek miatt a 80-as évek második felétől megduplázódott.
Az állatorvosok macskákkal és sertésekkel kapcsolatos munkájuk miatt különösen veszélyeztetettek. Ausztriában végzett vizsgálatok során 137 állatorvos közül 54,7% volt szeropozitív.
Sertések Németországban végzett szerológiai vizsgálatánál 1997-ben a 6 hónapos süldők 44,3%-a, 10-12 hónapos hízók 51%-a, és a 2-3 éves kocák 66,5%-a és a vágóhídi dolgozók 22,2%-ának vérsavója mutatott pozitív eredményt. A kártékony rágcsálók irtása miatt Kr.e. 3000-2000 között Egyiptomban háziasított macska, és vele együtt a toxoplazmózis viszonylag későn (Közép-Európában csak a 14. században) terjedt el. Egy adott időpontban a macskák kb. 1%-ürít oocystákat. A macskák ürítése viszonylag rövid ideig - legfeljebb 20 napig - tart, az egy alkalommal ürülő több kb. 10 millió oocysta emberre, állatra egyaránt komoly veszélyt jelent.
A toxoplasmák életciklusa
A toxoplasmák életciklusa két részből áll. Az egyik a köztigazdák szervezetében osztódással történő ivartalan szaporodási fázis, melynek eredményeként szöveti cysták alakulnak ki. A másik a macskák vékonybelében lezajló fázis, amelyben az ivartalan szaporodás ivaros szaporodásban folytatódik, és ennek eredményeként un. oocysták keletkeznek és ürülnek. A külvilágban az oocysták 20 oC-on kb. 4 nap alatt sporulálódnak, és bennük 2 sporocystában 4-4 sporozoita alakul ki. A köztigazdák rendszerint a sporulált oocysták felvételével fertőződnek.
Élelmiszerhigiéniai jelentősége
Az ember számára a nyers, szöveti cisztákat tartalmazó sertéshús fogyasztása jelenti az egyik legnagyobb veszélyt. A toxoplazmózist az állati testek és szervek megtekintésére alapozott húsvizsgálattal nem lehet felismerni. Az emberi megbetegedések száma 1989-ig a csecsemők között volt a legnagyobb, ezt a 15-19 éveseké követte. 1990-től a terhességi szûrővizsgálatok miatt a csecsemőkori megbetegedések száma csökkent, és a leginkább érintett korcsoport a 10 – 19 éveseké lett. A serdûlők és fiatal felnőttek fertőződéséért főleg a macskát teszik felelőssé. A betegek több mint a fele nő volt. Az emberi fertőzés az anyától a magzatba transplacentariásan kerülő toxopasmákkal és a táplálkozás révén, szöveti cystákat tartalmazó, nem kellően hőkezelt juh- és sertéshússal, macskaürülékkel fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség (eper, saláta, stb.) elfogyasztásával alakul ki.
A lakosság mintegy 30–80%-a fertőződik toxoplasmákkal, de a fertőzés ép immunrendszerû egyének esetén többnyire tünetmentes, vagy enyhe lefolyású, viszont súlyos következményekkel járhat immunhiányosoknál és a terhes nők magzatai között.
A terhes nők ezért csak jól megsütött-főzött húsételeket fogyasszanak. A nyers húsok konyhai feldolgozásakor kerüljék a szájnyálkahártya, ill. a kötőhártya érintését, alaposan mossanak kezet, és a konyhai eszközöket is gondosan tisztítsák meg. A fogyasztandó gyümölcsöket, zöldségeket szintén alaposan mossák meg. Kerülni kell a kontaktust a macskával, főleg annak ürülékével, és a kerti munkákat is célszerû kesztyûben végezni.
Az ember számára további veszélyforrás lehet a szervátültetés, a vérátömlesztés és a labororatóriumi fertőzés.
Az ember toxoplazmózisa
Normális immunitású szervezetben a fertőződést követő 1-3 hét múlva heveny toxoplasmósis léphet fel, ami a mononucleosis infectiosa nevû lázzal, torokgyulladással, nyirokcsomó duzzanattal járó vírusos fertőző betegségre emlékeztető tüneteket mutat. A szemben ér- és ideghártyagyulladással (chorioretinitis) járó folyamat alakulhat ki. Gyakran az ismeretlen eredetû lázak hátterében is toxoplasma-fertőzés áll. A szem toxoplasmosisa többnyire veleszületett fertőzés következtében keletkezik, tünetei a homályos látás, látótér kiesés (scotoma), fájdalom, fénykerülés, és könnycsorgás. Veleszületett toxoplasmosisnál a halálozás 10-15%-os, a betegség késői következményei súlyos idegrendszeri tünetekkel járhatnak. Az idegrendszeri formában chorioretinitis, vízfej, és az agyvelő gócos elmeszedése figyelhető meg. A toxoplasmosis generalizált formája máj- és lépduzzanattal, sárgasággal, lázzal, nyirokcsomó-duzzanattal, tüdőgyulladással, bőrkíütésekkel, chorioretinitissel járhat.
AIDS-es betegeknél a korábbi lappangó toxoplasma-fertőzés reaktiválódik, és gyakran végzetes lefolyású agyvelőgyulladást és agytályogot okoz.
Százados Imre dr.