Az istállók vagy tároló csarnokok tartószerkezetei különböző anyagú vázak. A keretállások mérete leggyakrabban 3,00 ill. 6,00 m. Ezek között szelemenek hidalják át a keretállás-távolságot. Az épületek szélessége a keretek fesztávolságától függ, az épület hosszát a kerettávolságok többszöröse adja. Bármilyen vázas szerkezet alkalmazásánál azonban ügyelnünk kell arra, hogy a szerkezet hossz- és keresztirányú merevségét már az építés során biztosítsuk. Átalakításoknál ha merevítő falakat (szerkezeteket) szükséges elbontanunk, akkor kiváltásukat meg kell oldanunk.
A hosszanti irányú merevséget általában elég egy-egy szélső keretállásban megadni átlós irányú („andráskereszt”) támasszal, vagy merev falszakasszal.
A tartóváz lehet: - vasbetonváz,
- fémváz,
- faszerkezet.
A tartóváz és a szelemenek anyaga lehet előregyártott vasbeton. Ekkor a pilléreket, a rájuk kerülő szaruzatot és szelemenrendszert az építkezés színhelyén csavarozással szerelik össze. A szarupárok szétcsúszását acél vonórúd akadályozza meg.
A melegen hengerelt szabványos I-acélgerendák közvetlenül tartószerkezeti célra való alkalmazása is előfordul.
A gerendák hosszanti fokozatos elvágásával és magasított formában való összehegesztésével a tartók inerciája megnő, „takaréküreges” (hatszöges) kivágással többletanyag-felhasználás nélkül. Az I-tartók kedvezően nagy falvastagsága megmarad, ami a korrózióveszély szempontjából előnyös. A pillérek, gerendák változó szélességét a statikai stabilitás indokolja.
A tartószerkezet anyaga lehet lombos fa (pl. akácfa deszka). A tartókereteket a helyszínen csavarozzák össze, a 2,0-3,0 m hosszú 3/12 cm keresztmetszetû anyagból laposacél kapcsoló elemekkel rögzítve. A hézagosan egymás mellé sorolt deszkaelemek rétegszáma a fesztávval nő.
A lombos fa fûrészáru hulladékméretû deszkaanyaga is felhasználható a faváz készítéséhez. Az akác deszkákból H-alakú elemeket alkotva ragasztással és szegezéssel készülnek a 2 vagy 3 csuklós váz tartókeretei, azokat pedig a helyszínen szerelik össze. Az íves szerkezet igen kedvező tartószerkezeti erőjátékot eredményez, így az olcsó, a hulladékjellegû anyagfelhasználás pedig kicsi.
Az előregyártott vázszerkezetek előnye, hogy a helyszínen viszonylag gyorsan felépíthetők, de különösen a vasbeton és fém anyagú szerkezetek hátránya, hogy szállításuk nehézkes és költséges, kivitelezésükhöz speciális építőgépekre van szükség.
Vázszerkezetû épületek természetesen készülhetnek egyedi szerkezeti tervek alapján, egyedi kivitelezéssel is. A hagyományos jellegû fa pillérvázas szerkezetek különösen alkalmasak állattartás céljára.
Az igénytelen, egyszerû, rövid elemekből álló akác szerfás szerkezet alacsony költségû és csekély megmunkálással készül, kis energia- és élőmunka-felhasználással. A szelemenek nyárfából készülnek, mely könnyebben alakítható sima felületûre, ahol a hullámlemez fedés felfekszik.
A vázas szerkezetek mellett, az állattartásban is használatos az ún. hosszfalas építési rendszer. A hosszfalas rendszer azt jelenti, hogy az épület terheit általában a két hosszirányú fal hordja. Hosszfalas rendszert akkor érdemes használni, ha jó hőszigetelő és jó hőtartó képességû falakra van szükség. Az ilyen falazat leggyakrabban a téglafalazatok, amelyek kisebb fesztáv esetén 25 cm, nagyobb fesztáv (6,00-8,00 m) esetén 38 cm vastagságban építve, egyszintes épületeknél még teherhordásra megfelelhetnek.
Az egyes állattartó épületeknél a funkcionális, a speciális hőgazdálkodási igények miatt használható a hosszfalas és a vázas építési mód, építési rendszer együttesen. A hosszfalas építési rendszer építése esetén ügyelnünk kell arra, hogy a hosszfalakba milyen méretû és mennyi nyílást vágunk. A sûrûn egymás mellett elhelyezett ablakok, ajtók esetén előfordulhat, hogy a nyílások fölött elhelyezett kiváltók csak téglapilléreken nyugszanak, így az épület tartószerkezeti jellege megváltozik: hosszfalas rendszer helyett tulajdonképpen vázas rendszer épült. Természetesen épülhet téglapilléres épület is, csak akkor e pilléreket pillérként kell méreteznünk és megépítenünk.
Az állattartó épületek elhelyezését a következő szempontok befolyásolják:
- az egyedszám,
- az állatok tartásmódja,
- a közlekedési, szállítási feltételek,
- az egészségügyi szempontok (humán és állategészségügy),
- domborzat,
- talaj,
- mikroklíma,
- víznyerés – vízelvezetés lehetősége.
Megjegyezzük, hogy az optimális feltételeket az állattartó telepek beruházásakor nehéz teljesíteni. A beruházási akaratot befolyásolja, hogy a gazdálkodó egyénnek vagy szervezetnek hol van tulajdona? A tulajdon nagysága, minősége, helye meghatározhatja, hogy az adott helyen mit érdemes, mit szabad tartani, milyen technológiával, milyen nagyságrendben. Amennyiben a telek nem megfelelő a kívánt gazdálkodási funkcióra, akkor vagy a funkciót kell a meglévő „birtok” adottságokhoz igazítani (más technológiát választani, állatlétszámot csökkenteni stb.) vagy a funkciónak megfelelő új területet kell venni.
(Dr. Bak János)
FVM Mûszaki Intézet, Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
