Beindult a vírusmentesítés, a klónokból, a biológiailag hasznos egyedeket emelték ki, azokat vírusmentesítették. Most tartunk ott, hogy az országban több, mint 200-220 hektár vírusmentes alanyültetvény lesz, ami már 20 millió leoltást jelent.
Ha a szükséges igényeket nézzük, még nagyon kevés, mert a 20 millióból lesz max. 10 millió sikeres oltvány. Ez évi 1500-2000 hektár telepítésére elegendő. Magyarországon az elméleti statisztikák szerint 130000 hektár szőlő van, a szakemberek ezt a számot 80000-re becsülik. (Az összeírás után pontosan megtudjuk). Ha azt nézzük, hogy 100000 hektárunk van, és évente 1500 hektárnyit telepítünk, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy 70-80 évente tudjuk lecserélni szőlőnket. Ahhoz, hogy a szintet tartsuk, 4000-5000 hektárt kellene újratelepíteni. Ennyi oltvány előállítása jelen pillanatban nem lehetséges.
Ezek azonban elméleti számok, mert 50-60 %-os állami támogatás mellett sem települ be az utóbbi egy-két évben 1000 hektárnyi mennyiségnél több (2 éve 700-800 hektárt telepítettünk).
Hiába támogatja az állam az újratelepítést, ha a szőlő-bor ágazatban nincs annyi eredmény, (a sztárborászokon kívül) a gazdák még ilyen mértékû támogatás mellett sem tudják megfelelő nyereségtartalommal eladni az árut. Egyik oldalról azt mondják, hogy a hazai oltványtermesztők keveset tudnak előállítani, másik oldalról ezt a „keveset” sem könnyû eladni.
Probléma van a támogatások, pályázatok meghirdetésével, ami mindig utólagos. Szaporítóanyagról lévén szó, logikus lenne, hogy már most lehetne pályázni a jövő évi, sőt a két év múlva történő telepítésre. A leoltások megtörténnek januártól-márciusig, de mire a pályázatokat kiírják március vége, április közepe. Így nem mindig egyezik a fajtaösszetétel az igényekkel.
Milyen érvek szólnak a hazai oltványtermesztők mellett? Jónéhány nagyüzemben külföldi érdekeltségû befektetők jelentek meg. Részben ez az oka, hogy megpróbálnak egyre több oltványt behozni külföldről, másrészt a borászok, a magyarországi szőlőtermesztő családok közt is van egy olyan téves elképzelés, hogy a külföldi más és jobb. Több probléma is felmerül a külföldről behozott szaporítóanyag kapcsán. A magyar jogszabályok a külföldről behozott fajtákat csak kísérleti telepítésre engedélyezik. Nagyon kockázatos pl. egy bordeauxi környéki, vagy bárhol nagyon jól bevált klónt, amit az ottani kutatóintézet az adott körülmények között egy adott helyszínre szelektált, itt telepíteni. Nálunk a klimatikus viszonyok mások, a hûvös éjszakák, a hajnali pára egészen más mikroklímát alakít ki. Fontos, hogy hozzunk be, kísérletezzünk, de csak valóban a kísérleti telepítés előírásainak megfelelően. A jogszabályok kimondják, hogy mindenki behozhat a termőterület 5 %-ának erejéig, de mellé kell tenni egy magyar kontrollfajtát, tehát összehasonlító termesztési kísérletet kell folytatni. Ha egy külföldi klón, egy új fajta Magyarországon is megállja a helyét, és produkál az itteni klimatikus viszonyok között, akkor az eredményes kísérletek után be kell jelenteni és magyar állami elismerésben kell részesíteni, ezután indulhat meg a szaporítás.
Probléma továbbá, hogy az alany hatását nem veszik figyelembe. Külföldről sok különleges alanyt hoznak be, viszont az itteni klimatikus körülmények között az alanynak döntő hatása van az ültetvényre. Divatos mostanában az alacsony tőketerhelés melletti hektáronkénti nagyon magas tőszám. A nálunk kialakult klasszikus 3000-4500 tő/ha-ral ellentétben sokan felmennek 7-9000 tő/ha-ra. Azt mondjuk, hogy egy tőkén minél kevesebb fürt legyen, és az egy kilónál ne legyen több. Ezt a szuper gyenge növekedésû alanyokkal, magas tőszámmal próbálják elérni. Ezek a gyenge növekedésû alanyok ezt a klímát, az aszályt nem bírják. Tavalyi példa erre, hogy a gyönyörû ültetvények az aszály következtében 50-60 %-ban tönkrementek. Fontos továbbá a szabvány kérdése. Nagy az eltérés a magyar, illetve az európai szabvány között. Nálunk az oltványok 35-43 cm közötti, míg a külföldi 25-30 cm. Nagyon rövid oltványokat állítanak elő, s ez a mi viszonyaink között nem szerencsés. Ennek több oka van. A gyökér nem kerül elég mélyre, s ezt az erő
s aszály, a hideg, kemény tél tönkre tudja tenni. Az ültetvények jelentős része hegyvidéki, domboldali telepítésû. Ha egy domboldalban rövid törzsû oltványt telepítünk, a kialakult mikroterasz alján kilátszik, s ki van téve az időjárás viszontagságának. Járható út véleményünk szerint, hogy külföldről behozzuk az oltórügyeket, itt elkészítjük az oltványt magyar szabvány szerinti méretben, s ezt javasoljuk kísérleti telepítésre. A Magyarországi Oltványtermesztők Szövetségének tagjai szívügyként kezelik a hazai oltványtermesztés helyzetét. Az általuk előállított oltványok termesztése magas technológiai színvonalon valósul meg, amihez magas szakmai tudás és tapasztalat párosul. Fontosnak tartják az állandó megújulást, fejlődést, a termelőkkel, a hatóságokkal, a kutatóintézetekkel való állandó kapcsolattartást, a külföldi tanulmányutak szervezését. A jövő útját jelenti, hogy egyre nagyobb arányban állítanak elő vírusmentes oltványokat, melyek erőteljesebb, vitálisabb, előbb termőre forduló, egységesebb ültetvényt produkálnak. Nagyobb anyagi befektetést igényel, de a telepítőnek többszörösen visszatérül.
Dr. Kismányoki Tamás, egyetemi tanár
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar
Címlapkép: Getty Images
