Kocasüldõk kiválasztásáról, felnevelésérõl, vásárlásáról…

Agro Napló
A tenyészkocák termelési szintje alapvetõen határozza meg a telep termelési szintjét. Minden egyéb már csak következmény. 1. Fajta, genotípus megválasztása Az áru-elõállító telepek túlnyomó többsége – teljesen érthetõen és indokoltan – a NF x L F1 konstrukciót használja. Bár a szaporasági és felnevelési teljesítményt nem az örökletes alap determinálja, mindenképpen kiindulási alap, melyen a környezet – leginkább (és csakis) negatív irányba – csak módosít.
Kivételek természetesen vannak, melyek leginkább a durok anyai oldalra való bedolgozását jelentik két, vagy akár három fajta keresztezésével (L x D; L x D F1 x NF), mely – gondolom én – a szervezeti szilárdság javítását célozza.
A NF x L x F1 kocák anyai tulajdonságokban meghaladják a fajtatiszta, kifejezetten szaporaságra szelektált kocák teljesítményét is. Ennek okai között az F1 szélesebb tûrési – adaptációs – zónája, valamint az ivadékok jobb vitalitása szerepel. Hogy a NF, illetve a L fajták közül melyeket javasoljuk, alapvetően a takarmányozási, tartási, illetve a menedzsment színvonala dönt. Vágóérték vonatkozásában inkább csak egy minimum szintet határozunk meg, bár nincs olyan NF populáció, mely jó takarmányozás mellett fajtatisztán ne tudná elérni az 51-52 % színhúsarányt, ennél többet anyai oldalról nem érdemes várni. A döntő az lesz, hogy melyik populációból milyen egyedet választunk. A fajták között kisebb a különbség, mint egy fajtán belül az egyedek között.

2. Kocasüldő beállítás mértéke, ütemezése

Évente a kocalétszám 35-50 %-a kerül pótlásra. Az egy időben beállított létszám a kocacsoportok létszámánál 10-15 %-al legyen nagyobb, a beállítás gyakorisága igazodik a kocacsoportok követési távolságához (22 nap), annak 3 illetve 4-szerese. Az ötletszerû – néha kényszerû – beállítások mindig kapacitáskihasználási (zsúfoltság, ill. létszámhiány) gondokhoz vezetnek.
A kocasüldők származhatnak vásárlásból vagy vásárlásból és saját előállításból. Vásárlásra mindenképpen szükség van, tenyésztéssel nem foglalkozhat mindenki. Nem alapvetően a kétségkívül magasabb szakmai felkészültség igénye, hanem a nagyobb invesztíció igény miatt, aminek a tenyészállat forgalmazásban kellene megtérülnie, a forgalom azonban adott.

A tenyésztés a genetikai képesség célzott javítása generációról generációra, amely nem nélkülözheti a saját teljesítmény vizsgálati, ivadékvizsgálati hátteret, ennek (országos) kapacitása szintén adott.
A genetikai szintet, a tenyésztéssel elért eredményeket meg kell vásárolni; az már más kérdés, hogy a teljes genetikát F1 formájában vesszük-e meg, vagy csak az anyai nagyszülőket és annak utánpótlását, míg az áru-előállító - F1- kocákat saját szaporításból fedezzük. Általánosságban – kivéve a nagyon kis létszámú állományokat – az utóbbit javaslom.

3. Kocasüldők vásárlása

Ismerni kell a kiválasztott genotípust tenyésztők körét. Ebben segít a sertéstenyésztés eredményeit összefoglaló évkönyv, de fordulhatunk az OMMI-hoz is. Állandó partnert fogunk választani, ezért a populáció (törzstenyészet) kiválasztása mindenképpen alapos körültekintést és mély meggondolást igényel. Az állandó partneri állapot kölcsönös előnyökön nyugszik. Mint állandó vevőt tájékoztat tenyészállat vásárlásairól, az újabb ivadékvizsgálati eredményeiről, figyelembe veszi az ütemezésünket, az ÜSTV után első válogatási jogot biztosít, változatlan állategészségügyi helyzet mellett új kórokozók vagy törzsek behurcolásától nem kell tartani.

- Hasonlítsuk össze az adott genotípust tenyésztők általános genetikai színvonalát a közölt eredmények alapján.

- A törzstenyészetek állategészségügyi státusza kötelezően négyes mentes, esetleg a stresszrezisztenciát is produkálni tudják. Ez legyen nekünk kevés, mindenképpen érdeklődni kell azok iránt a betegségek iránt, melyekkel mi magunk nem „rendelkezünk” (pl. haemophilus, torzító orrgyulladás, vagy dizentéria). Új állomány indításához különösen fontos az ez irányú tájékozódás.

- A fentiek alapján kiválasztott populáció(ka)t előzetes megbeszélés alapján látogassuk meg, tekintsük meg a tartási viszonyokat, a különböző korcsoportok fejlettségét, a kocasüldők tartási körülményeit, különösen a fiaztatóban lévő viszonyokat. Előfordul, hogy elzárkóznak a teleplátogatástól. Ezt tudomásul kell vennünk, ugyanakkor természetesen nem vásárolunk innen semmilyen süldőt semmikor. Az ok általában az állomány állategészségügyi védelme, bár nyilvánvaló, hogy megfelelő személyi fertőtlenítés és egyebek (nem munkaruhában jöttünk) mellett kevesebb veszélyt jelentünk az állományra, mint a telep felett elszálló gólya. Ezt természetesen mindenki tudja, mint ahogy azt is, hogy az igazi indok az, hogy éppen „helyzet” van akár rend, akár egyéb (termelés, állategészségügyi) vonatkozásban.

Az egyedek kiválasztása

a., Az ÜSTV vizsgálat időpontjáról, a vizsgált egyedszámról tájékozódjunk. A süldők kora ne haladja meg a 200 napot.

b., A helyszínen:

- Intakt, le nem színelt falkából válasszunk
- Válogatásunk alapja az ÜSTV lista. A gyenge színhúsarányú, vagy alacsony tömeggyarapodású egyedeket szûrjük ki. Az 500 g/nap alatti egyed nyilvánvalóan csökött, a 600 g feletti laza lehet.
- A fennmaradó egyedek anyjának nyilvántartását vizsgáljuk meg (koca egyedi lapja). A kiegyenlített, közepesen magas, több ellésen keresztül vizsgálható anyai háttér kívánatos. Ne válasszon első ellésből. Vizsgálható az anya fialási %-a, hányszor búgott vissza. Nem kívánatos az sem, hogy nagyon magas alomból származzon. Először Nelson és Robinson írta le, később Horn P. (1981.) megerősítette, hogy a nagy almokból származó kocák szisztematikusan alacsonyabb almokat szülnek, mint kisebb almokból származó társaik. Az okokat a rossz alomkörnyezeti hatásokban keresik, miszerint az élet első hónapjának viszonyai az egész életteljesítményre kihatnak, mi több: egy koca szaporasága sokkal inkább hasonlít a nagyanyjáéra, mint az anyjáéra. Jó, ha a kocának ITV eredménye van, kiemelt jelentőségû a fajlagos takarmány-felhasználás. Elemezzük a süldő apjának ITV-jét is.
- A nyilvántartások alapján mínusz variánsnak bizonyult egyedek kiszûrése után tekintsük meg a falkát. Jobb érzésû tenyésztő nyilván nem mutat be sánta, beteg egyedet, ha valami mégis elkerülte a figyelmét, beszéljük meg.

Vizsgálódásunk két témakör köré csoportosuljon:
a., anyai jelleg: az édesanyát keressük az állatban. Legyen érdeklődő, a környezetére figyelő, nyugodt (nem flegma), élénk (nem hisztérikusan ideges).
Csecsek száma fontos, még inkább azok elhelyezkedése, minősége (hibás csecsalakulás – pl. kráter, túl apró, rendezetlen elhelyezkedésû kizáró ok lehet). A péra alakja, mérete kornak megfelelő legyen.

b., konstitúcióra utaló jelek: a konstitúció tulajdonképpen a környezet színvonalával szembeni toleranciát jelenti, másként fogalmazva arról ad tájékoztatást, hogy az optimálistól eltérő feltételekre milyen mértékû termeléscsökkenéssel reagál. Nem könnyû a megítélése, korábban az életteljesítménnyel jellemezték, csakhogy itt prognosztizálni kell és nem utólagos megállapításokat tenni.

Figyeljük meg: - a járást, mozgást, lábszerkezetet, körmöket
- mozgatás után a bőr színét, színének elváltozását, a légzésszám változását, a légzés módját. A normális életfunkciók alapja a szív és tüdő fejlettsége és mûködése. A mellkas ezért legyen mély és dongás. Üres szívtájék, fûzött, felhúzott mellkas legyen kizáró ok.
- figyeljük meg a testarányokat.

Az egész küllemi vizsgálódásunk legyen funkcionális jellegû, pigmentes folt vagy köröm érdektelen.
A konstitúció nem a nagy életteljesítmény miatt fontos, hanem a termelés ingadozás kiküszöbölése miatt. Legyen felkészülve – felkészítve a nyári hőstressz elviselésére, egy – reményeim szerint – állatbarát tartástechnológia között magas szintû termelésre.

A kiválasztott süldőkről kérjünk (kérhetünk) vérvételt, annak megérkezését követően kíméletes szállítás után karanténba szokás elhelyezni a vásárolt állatokat. A kocasüldők ára általában hízóár + 40 %, melyet az esetleges állami támogatás csökkent.

4. Kocasüldők saját szaporításból

A fenti módon vásárolt kocasüldők képezik az anyai nagyanya alpopulációt. Számuk az összkocalétszám 18-20 %-a legyen, melyek közül a tényleges termelésük alapján választjuk ki a 8-10 % kocasüldőnevelő törzskocát. A törzskocák létszámának „karbantartásáról” folyamatosan gondoskodjunk.
A törzskocákat lapály kannal termékenyítjük, ennek kiválasztása ugyanolyan megfontolásokat igényel, mint a kocasüldőké. Ha módunk van rá, a kan szaporítóképességéről, esetleg leányainak termeléséről, a kan csecsszámáról (örökíti) is szerezzünk információt.

A célpárosításból született malacokat egyedi csipkével jelöljük. 80-90 kg testtömeg eléréséig végtermék társaikhoz hasonló módon tartjuk, ezt követően végezhetünk egy bruttó testtömeg gyarapodás házi vizsgálatot. Kora ekkor nem haladja meg a 160 napot.

Küllemi bírálatot követően:

- adagolt takarmányozásra térünk át
- változtatunk a takarmány összetételén
- megnöveljük az életteret (1,5 – 2 négyzetméter/db), kívánatos lenne az ugyanakkora kifutó
- regisztráljuk az ivarzását
- 220-230 napos korban értékeljük a tenyészérettséget (120 kg testtömeg, 2 megfigyelt és regisztrált ivarzás).

Az áruelőállító kocák termelése alapján értékeljük a törzskocák teljesítményét, ennek alapján növelhető vagy csökkenthető az adott kocától választott kocasüldők száma.

Dr.Gács Pál
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Megújuló agrárium, megújuló vidék

Megújuló agrárium, megújuló vidék

Tisztes eredményt tudhat maga mögött a magyar agrárium; az elmúlt években tapasztalt termelékenység és hatékonyság növekedés, a megtermelt javak minős...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?