Jelentős veszteséget okozhatnak azok az élősködők is, amelyek az állat testének felületén telepednek meg (külső élősködők). Nyáron a legelőn élő teheneket és borjakat a legyek nyugtalanítják a legjobban, amelyek különböző kórokozókat is terjeszthetnek, pl. a kötőhártya gyulladás kórokozóját. A legyekkel szemben légyirtó szereket tartalmazó porzózsákok kihelyezésével védekezhetünk.
A parazitózisok kártételének csökkentésében a megelőzés az elsődleges. Legelőre hajtás előtt az állatokat parazitáktól mentesíteni kell. Súlyos fokú fertőzöttség esetén a parazitaellenes szerekkel történő kezelést ajánlatos kétszer, az őszi hónapokban és közvetlenül a legelőre való hajtás előtt elvégezni. Egy-egy állomány, vagy legelő fertőzöttségének mértékét rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizhetjük.
A húshasznú tehénállomány csoportosan, legnagyobbrészt legelőn tartása csak idült fertőző betegségektől (gümőkór, brucellózis, leptospirózis) mentes állománnyal valósítható meg. A fertőző betegségekkel szemben a legnagyobb biztonságot a zárt telepek kialakítása jelenti. Mivel a különböző helyről vásárolt állatok a legkülönbözőbb vírusok hordozói lehetnek, fontos azok állategészségügyi előéletének ismerete.
A vemhes állatok megbetegedései közül nagy jelentőségûek azok, amelyek a magzatot károsítják, és vetéléshez vezetnek. A vetélések mintegy 25-40 %-a fertőző okokra (baktériumok, gombák, vírusok) vezethető vissza. Ezeknek egy része nem idéz elő feltétlenül vetélést, viszont felelős lehet borjúban vagy felnőtt állatban más kórképek kialakításáért.
A szarvasmarhák vírusos hasmenése (VD) talán a legnagyobb jelentőségû hazánkban a vírusos megbetegedések között. A vírus már méhen belüli életben károsíthatja a magzatot, majd az állat egész életében látványos emésztőszervi tünetek (hasmenés) mellett légzőszervi és idegrendszeri tüneteket okoz. A fertőzötten született borjú egész életében üríti a kórokozót, és váladékokkal (bélsár, nyál) folyamatosan fertőzve a környezetet. A betegség elleni védekezésben a legfontosabb a vírus behurcolásának megakadályozása, mentes állományok kialakítása, a mentesség megőrzése. A mentesség kialakításának feltétele a fertőzött állatok laboratóriumi vizsgálatokkal történő kiszûrése és eltávolítása. Ha a mentességet nem lehet kialakítani, akkor az állományt vakcinázni kell.
A különböző fertőző eredetû betegségekkel szembeni védekezés, megelőzés közös lehetősége az immunbiológiai szempontból homogén állatállomány kialakítása, az állomány állatforgalmi és állategészségügyi zártságának megőrzése. A vásárolt, más helyről szállított állatokat karanténozni kell, a karanténozásra vonatkozó általános járványvédelmi szabályok betartásával. Vemhes állatokat a vemhesség első felében állítsuk be az állományba, hogy az ellés idejére áthangolódjanak a fogadóhelyen lévő vírusokkal szemben. A beteg állatokat el kell különíteni. Vannak olyan nagy járványt okozó betegségek, amelyek esetében az országos mentesség a követelmény, ilyen pl. a ragadós száj- és körömfájás, a keleti marhavész.
Különös figyelmet kell fordítani azokra a betegségekre, amelyek emberre is átterjedhetnek, így az ember egészségét veszélyeztetik. Ezek a húsmarhatartással kapcsolatosan a következők: a BSE, a veszettség, a brucellózis, a gümőkór, a lépfene és a tarlósömör.
A nem fertőző megbetegedések egyik nagy csoportját az anyagforgalmi betegségek adják. Ezek hátterében általában a nem megfelelő takarmányozás áll, egyes anyagok hiánya, vagy túlsúlya, a táplálóanyagok arányának megváltozása, vagy toxikus anyagok jelenléte. Enyhébb esetben klinikai tüneteket nem okoznak, de jelentős gazdasági kárt jelenthet, pl. a fejlődésben, növekedésben való visszamaradás, vagy a tejtermelés csökkenése.
A legelőre alapozott húshasznú tehéntartás során előfordulhat tejsavmérgezés, ha az állat hirtelen nagy mennyiségû, könnyen erjedő szénhidrát tartalmú takarmányhoz jut (pl. tarlólegeltetés, tejes és viaszérésben levő silókukorica felvétele).
Tavasszal, a legelőre való hajtást követően 2-3 héttel kialakulhat az ún. legeltetési (fû-) tetánia. Magnézium hiány okozza, izomgörcsök jelentkeznek, amelyeket az időjárás hirtelen változása, őszi esőzés, zordabb idő súlyosbíthat. Oka a legelő füvének alacsony magnézium tartalma, ami hirtelen váltást jelent az istállózás alatti magasabb magnézium ellátást követően. A kórkép megelőzhető a folyamatos, kiegyensúlyozott magnézium ellátással, magnézium tartalmú nyalósó kihelyezésével.
Címlapkép: Getty Images
