Az ezredfordulón Magyarországon is a rezisztens gyombiotípusok elterjedése jelenti az egyik legsúlyosabb gyomirtási problémát, ugyanúgy, mint a világ más, intenzív növénytermesztéssel rendelkező országában. Mi lehet az oka ennek? Semmi esetre sem a rossz gyomirtószer ellátottság, hiszen ma hazánkban csak kukorica gyomirtószerből lényegesen többet forgalmaznak (több mint 100-at), mint negyed évszázaddal ezelőtt az össz gyomirtó-szer választék volt (69 herbicid). Az ok egyszerû. A rezisztencia megjelenésének okát minden esetben az azonos típusú gyomirtószerek tartós, több éven át történő alkalmazásában és az integrált védekezés teljes figyelmen kívül hagyásában kell keresni.
1960-75 között a koncentrált és specializált nagyüzemi mezőgazdasági termelés („oversizing” = mamutüzemek, gigantikus táblák) a „monokultúra-monoherbicid” elvû kukorica gyomirtás, valamint az ültetvények és az ipari területek nagy részének azonos típusú perzisztens gyomirtó szerekkel (klóramino triazinok) éveken, sőt évtizedeken keresztül történő kezelése rezisztens gyombiotípusok felszaporodásához vezetett. A szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), karcsú disznóparéj (Amaranthus clorostachis), henye disznóparéj (Amaranthus blitoides), fehér libatop (Chenopodium album) atrazin rezisztens biotípusainak tömeges felszaporodása szinte „ostromállapotot” teremtett a kukoricatermesztésben a 70-es évek közepén és ez kihatott az egész növénytermesztésre. Az ültetvényekben és egyéb állókultúrákban (pl. lucerna), valamint az ipari területeken a Conyza (Erigeron) canadensis, vagyis a betyárkóró okozott nevéhez méltóan hasonló gondot 1979-től.
Napjainkig a rezisztens gyombiotípusok köre bővült, és hogy csak a leglényegesebbeket említsük a parlagfû (Ambrosia elatior), közönséges aggófû (Senecio vulgaris) az atrazinnal szemben alakított ki rezisztenciát. Az előbbi mindenütt, az utóbbi szőlőültetvényekben, gyümölcsösökben, faiskolákban teszi próbára a szakemberek, gazdák szakmai intelligenciáját (a parlagfû ezen kívül az emberek immunrendszerét is bombázza pollenallergiát kiváltó tulajdonsága miatt).
A 70-es évek monokultúrás kukoricatermesztése, az azonos típusú gyomirtó szerek programszerû alkalmazása a természet teremtő rendjébe történő durva, drasztikus beavatkozásnak tekinthető, pedig már azokban az időkben is közismert volt az a szakmai alaptétel, hogy az erős és ismétlődő szelektáló tényezők hatására a gyompopuláció megfelelő izoláltsága mellett rezisztens gyombiotípusok alakulhatnak ki.
Magyarországon a monokultúra hegemóniája már 20 évvel ezelőtt megszûnt, pozitívan befolyásolva a gyomflóra diverzitását, sokszínûségét, erőteljesen mérsékelve az atrazin rezisztens gyomok gyakorisági %-át.
Napjainkban újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. A mezőgazdaság újabb strukturális átalakulása (a ló másik oldala: „downsizing” = törpegazdaságok, nadrágszíj-parcellák), a technológia polarizációja, tőkeszegénység, tapasztalathiány, parlagterületek, az imidazolinon és szulfonil-urea típusú gyomirtó szerek kiterjedt alkalmazása (ezek azonos típusú herbicidek, és ráadásul sok közülük több kultúrában alkalmazható), mind-mind ezek újabb és újabb gyomirtási kihívásokat is jelentenek.
Ilyen többek között a mezei acat (Cirsium arvense) nagy területeken való felszaporodása, amely részben rezisztens biotípusainak megjelenése (szulfonil-ureák, 2,4-D és MCPA hatóanyagokkal szembeni rezisztencia), másrészt a sekély talajmunka következménye.
A mezőgazdaság sok problémájának ellenére az elmúlt 10 évben a gyomirtást érintő pozitív hatások is érezhetők voltak (lehet, hogy kényszerből), ilyen pl. az eltolódás az integrált gyomirtás felé. Az integrált növénytermesztés, ezen belül az integrált gyomirtás nem egy misztikus elméleti „kitalálmány”, hanem az egyetlen járható út, amellyel túlkemizált világunkban meg tudjuk óvni növénytermesztésünket a gyomnövények további egyoldalú fölszaporodásától. Az integrált védekezés nem más, mint a gyomok irtására alkalmas összes lehetőség és módszer összehangolt alkalmazása, valamint az adott gazdaság egészére kiterjedő gyomirtási stratégia megvalósítása, nem a táblaszinten megrekedt gondolkodás. Az integrált védekezés alapjai: az ésszerû vetésváltás, fajtamegválasztás, az ésszerû talajerő-gazdálkodás, a korszerû mechanikai védekezés és az okszerû kémiai védekezés. A globalizálódó világunkban, a kémiai és biológiai input összefonódása révén kifejlesztett módosított génkészletû kultúrnövények egyes gyomirtó szerekkel szemben rezisztens kultúrnövények is beleférnek az integrált védekezés fogalomkörébe, de csak ha szavatolják a teremtés és az ember méltóságát, és az ember biztonságát.
A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Növényvédelmi és Agrár-környezetgazdálkodási Főosztályának irányításával 1992 óta szervezett formában az ország egész területére kiterjedő gyomrezisztencia monitoring vizsgálatokat végzünk a megyei NTSZ-k közremûködésével és új védekezési stratégiákat dolgozunk ki a rezisztens gyombiotípusok ellen.
A rezisztens biotípusok időben történő felismerése és megfelelő gyomirtási technológiák kidolgozása mérhetetlen károktól óvhatja meg a mezőgazdaságot!!!


Hartmann Ferenc
Növényvédelmi herbológus