- az alaptakarmányozás szintjétől,
- az egyed tejtermelésétől, kondíciójától, laktációs állapotától.
Állomány szinten nagyobb jelentőségû az egyedi abrakolás, ha:
- nagyobb az állomány tejtermelési szintje,
- az egyedek genetikai tejtermelő képessége igen eltérő,
- a tehenészet kicsi, vagy közepes tehénlétszámú.
Állomány szinten kisebb jelentőségû az egyedi abrakolás, ha:
- kisebb az állomány tejtermelési szintje,
- az egyedek genetikai termelőképessége közel azonos,
- a teljes állomány közel azonos laktációs fázisban van,
- a tehenészet minél nagyobb méretû (csoportosítási lehetőség).
Adott időpontban az állomány döntő többsége azonosan takarmányozható, ha a termékenyítés ideje egy viszonylag szûk időtartamra korlátozódik és az állomány egyedeinek genetikai termelőképessége közel azonos.
Ha az egyedek napi tejtermelése között igen nagy az eltérés, a takarmányozási szintet a tejtermelési átlagértékhez határozzuk meg, akkor a kisebb tejtermelésû egyedeket túltakarmányozzuk, a nagyobb tejhozamokat pedig korlátozzuk a tejtermelésben azáltal, hogy nem biztosítunk részükre megfelelő mennyiségû, ill. összetételû takarmányt.
Kisebb, szórt tejtermelési szintû állományoknál, valamint nagyméretû tehenészetekben, ha a tömegtakarmányra rétegesen kiosztott abraketetés van, a komputerizált abraketetés bevezetésével a következő gazdasági és élettani előnyökkel lehet számolni:
- nincs abraktúletetés,
- kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb állatok,
- növekvő tejtermelés (azonos takarmányfelhasználás mellett),
- kiegyenlítettebb bendő pH-értékek,
- csökkenő fajlagos abrakfelhasználás.
Gödöllő, 2001. január
Dr. Bak János
Címlapkép: Getty Images
