A CSÜLÖK ELVÁLTOZÁSAI
A csülökszaru folyamatosan termelődik, a szarufal hossza, havonta 6–10 mm-t növekszik. A szilárd és száraz talajon szabadon mozgó állatokon a szaru növekedése és kopása körülbelül azonos mértékû. Ilyen egyedeken a hegyfali és sarokfali szaru is egyformán kopik, ezért a szarutok alakja szabályos marad. A mélyalmos istállóban tartott állatokon a szaru alig, vagy szinte egyáltalán nem kopik, így aránytalanság jön létre a hegyfali és a sarokfali szaru hosszúsága között. Egyik rész jobban növekszik a másiknál. Ez következik be a lekötött teheneken, illetve a szûk helyen tartott és nem jártatott szarvasmarhákon. Ezeken az állatokon a csülökszaru túlnő, és az egész szarutok eldeformálódik. A rendellenességek a következők lehetnek:
- istállócsülök: a hegyfal kismértékû túlnövekedése;
- papucscsülök: a hegyfal nagyobb mértékû túlnövekedése és felhajlása;
- ollós csülök: a két csülök túlnőtt szarujának kereszteződése;
- görbe csülök: amikor a csülök oldal- és sarokfala erősen domború, s áthajlik a talpi felületre is, a belső oldalfal pedig erősen homorú lesz, ezáltal a csülök dugóhúzószerûen elgörbül.
A csülök eldeformálódása megváltoztatja a végtag terhelési viszonyait, ami a csülök egész struktúrájában jelentős károsodásokat okoz. A terhelési irányok megváltoztatásával a csülök irhájában vérkeringési és tápanyagellátási zavarok, nyomási atrófiák, heveny és idült gyulladásos folyamatok keletkezhetnek.
A szabálytalan terhelés miatt nem csak az irhában, hanem az ujjízületekben, sőt a csülökcsontban is kóros elváltozások jönnek létre: az ízületekben torzító ízületgyulladás, a csülökcsont hegyében pedig sorvadás figyelhető meg. Az előrehaladott elváltozások súlyos sántaságot okozhatnak.
A CSÜLÖKBETEGSÉGEK ÉS OKAI
A sántaság a tejtermelő gazdaságok egyik legfontosabb egészségügyi problémája a tőgygyulladás és a reprodukciós zavarok mellett. A csülökproblémák előfordulása folyamatosan emelkedik az elmúlt 20 évben, és néhány szarvasmarhatartó telepen az állatok felét évente legalább egyszer érinti a probléma.
A kiváltó tényezők lehetnek:
- a tehenek elhelyezése kemény, nedves, érdes felületen;
- az állatok számára nem megfelelően kialakított pihenő tér;
- a csülkök folyamatos érintkezése nedves trágyával;
- csúszós padozat;
- nem megfelelő, bendőacidózist okozó takarmányozás;
- a sántaság tüneteinek késői felismerése és késedelmes kezelése;
- szakszerûtlen körmözés;
- genetika;
- magas fertőzési nyomás.
A leggyakrabban előforduló lábvégbetegségek és rendellenességek:
- ujjak közötti bőrgyulladás (Dermatitis interdigitalis),
- ujjak közötti phlegmone (Phlegmona interdigitalis),
- ujjak közötti szövetszaporulat (Hyperplasia interdigitalis),
- Mortellaro-féle betegség (Dermatitis digitalis),
- Laminitis (Pododermatitis aseptica diffusa),
- traumás talpfekély (Pododermatitis circumscripta traumatica).
A tehenek legalább harmada két vagy több betegség miatt kerül selejtezésre, ezért a selejtezés oka sokszor nem egyértelmû, mert kiesési okként általában csak egyet tüntetnek fel. A statisztikák azt igazolják, hogy az alacsony termelés és meddőség miatt selejtezett tehenek mintegy 80%-ának valamilyen lábvégbetegsége is volt.
Nem könnyû pontosan megállapítani, hogy például a kondícióromlás vagy egyes szaporodás-biológiai eredetû rendellenességek hátterében lábvégbetegség húzódik meg, vagy éppen fordítva, az egyes csülökbetegségek más betegségeknek a szövődményei, esetleg az ellenálló képesség általános csökkenésének a következménye.
A CSÜLÖKBETEGSÉGEK KÖVETKEZMÉNYEI
A kezelési költségek növekedése, a csökkent tejtermelés, a rosszabb szaporodási mutatók és a selejtezések emelkedő száma jelentős gazdasági károkat okoznak.
Nagyságrendileg a következő veszteségeket vonja maga után:
- csökken a tejtermelés, csökken a tejárbevétel (kb. 65%),
- gazda többlet munkaideje (kb. 10%),
- testtömegcsökkenés miatti veszteség (kb. 9%),
- idő előtti selejtezés és elhullás (kb. 8%),
- szaporodás-biológiai zavarok, hosszabb a két ellés közötti idő miatti veszteség (kb. 5%),
- állatorvosi kezelési költségek, gyógyszerek ára (kb. 3%).
Medencés lábfürösztés csülökápoló-szeres vízzel
A CSÜLÖKÁPOLÁS FONTOSSÁGA
A csülökápolásnak azért is van nagy jelentősége, mert a szubklinikai eseteket segíti időben felderíteni és a várható éves tejveszteségek ezáltal megelőzhetőek.
Nagyon lényeges az elváltozások időben való felismerése. Ha egy végtagbántalomban szenvedő tehén gyógyítását a betegség kezdetétől csak a 2., 3. napon kezdjük el, akkor a tejtermelés csökkenése 20%-os lehet. Ha már a betegség észrevételekor, de legalább az első 12 órában elkezdjük kezelni, akkor az éves tejtermelés csak 10%-kal csökkenhet.
A lábvégbetegségek megelőzésének alappillérei az évi kétszeri szakszerû körmözés, a napi végtagellenőrzés, és a rendszeres lábfürösztés beiktatása (lásd a képet). Mindezek kevesebbe kerülnek, mint a későbbi gyógyítás. A genetikai hajlam az ilyen fajta betegségekre mindösszesen 15–20%. A tehén lábainak egészségét, tehát több, mint 80%-ban a tartás, a takarmányozás és az ápolás befolyásolja. Az esetek jelentős részében a csülökbetegség miatti veszteségeket a jó tartási körülmények biztosításával, a gondos, megelőző csülökápolással és a tehén igényeit jobban közelítő takarmányozással jó eséllyel elkerülhetjük.
Összeállította: Pásztor Szilvia
A FELHASZNÁLT IRODALOM:
DR. HORVÁTH Zoltán: Szarvasmarha-egészségtan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1983.
EGRI Borisz: Az állategészség-védelem alapjai, Mezőgazda Kiadó, Bp., 2009.
DR. ÓZSVÁRI László: Állategészségügyi döntéselemzés a tejtermelő gazdaságokban, Doktori értekezés, Gödöllő, 2004.
A cikk szerzője: Pásztor Szilvia
