A lucerna betakarítása száraz és nedves tartósítás esetén különböző időpontokban történik és különböző ideig tart. Az első és utolsó kaszálásokkal szilázst és szenázst, a középsőkkel szénát készítünk. A 80–82% nedvességtartalmú bimbózó lucerna kaszálásakor a technológiai veszteségek figyelembevételével jó minőséget reprezentáló magas (>22% sza. nyersfehérje) fehérje és alacsony (20–25% sza. nyersrost) rosttartalmat lehet biztosítani (Orosz, 2006).
Akár szálas, akár bálázott szénát készítünk, az alapanyag minőségét a kaszálás és a rendkezelés fogja meghatározni. Az 50–60% nedvességtartalomra előfonnyasztott, majd szeletelőkéses rendfelszedő kocsival felaprított növények szellőztetéses rendszerû nedvességelvonása szárító-tároló pajtákban, szénatornyokban jó hatásfokkal megoldható. Nagyobb problémát okoz a szántóföldi szénakészítés, mivel a 20% körüli nedvességtartalom biztosítása jelentős veszteségekkel járhat. Innovatív szénakészítési eljárásaink korszerû gépesítettségi háttérrel és technológiai előírásokkal képesek a szántóföldi veszteségeket minimális szinten tartani.
A két menetben betakarított, fonnyasztott szilázsokhoz a takarmányokat lekaszáljuk, majd a renden szükség szerint 4–12 órát fonnyasztjuk. Ezután szecskázva falközi silóban, silófólia tömlőben vagy szecskabála formában, valamint szálasan, vagy szeletelve bálázott formában csomagoltan, vagy silófólia tömlőben, 60–65% nedvességtartalommal tároljuk. A rövid idejû előfonnyasztás, optimális tömörítés és fermentáció mellett a veszteségek is alacsony szinten maradnak. A szintén két menetben betakarított szenázsokhoz a terményeket a renden 12–24 órát fonnyasztjuk elő. A problémát most a 60% alatti nedvességtartalmú lucerna hosszú idejû előfonnyasztás miatti nagyobb időjárási kockázata jelenti. Eredményeképpen magasabb táplálóanyag-veszteséggel kell számolnunk, és a tömöríthetőség is romlik.
A szántóföldön megfelelő termesztéstechnológiával és agrotechnikai eszközökkel csökkenthetjük a káros mikroorganizmusok fertőzését és a mikotoxin-szennyezettség kialakulásának veszélyét. Kiemelt jelentőséggel bír a fertőzöttség és a vágási magasság összefüggése, hisz a szennyeződést okozó alacsony vágási magasság esetén tarlón a penészgombák, a tartósítás során rajtuk kívül még a baktériumok és az élesztőgombák felszaporodásával is számolnunk kell. A vágási magasságot a takarmányok növénytani tulajdonságain túl a földről származó, az egyenetlen talajfelszín okozta föld- és egyéb felvert vagy felcsapódott szennyeződések káros hatása befolyásolja. A szennyeződésekkel egyrészt a növények tisztasági állapotát és ízletességét rontjuk, másrészt olyan káros anyagok felvitelét idézzük elő, melyek komoly emészthetőségi és állategészségügyi, majd humán-egészségügyi problémát okoznak. Így például a szántóföldi penészgombák közül a fusarium fajok többek között zearalenont (F-2 toxin), trichotecéneket (T-2 és HT-2 toxin, deoxynivalenol), az Aspergillus fajok aflatoxin B1-et termelnek. A tarlómagasság és az erjedés összefüggését fûszenázs esetén a táblázat mutatja be (Avasi, 2005). A gyakorlatban lucerna kaszálásakor 7–8 cm, gyepek esetén 5–6 cm-es tarlómagasság javasolható.
Az értékek korrekt betartásához megfelelő talajkövetést és -nyomást, valamint vágási magasságot és kezelést biztosító betakarító és rendkezelő gépek szükségesek.
A GÉPKONSTRUKCIÓK ÉS A MINŐSÉG KAPCSOLATA
A betakarítás a szálastakarmányok fajtája és az alkalmazott technológiák függvényében különböző alternáló és rotációs vágószerkezetû kaszálógépekkel történik. Közülük az első és a kaszákat adapterként hordó magajáró berendezések használata visszafogott. Utóbbiak kihasználtsága csak nagyméretû termőterületek és bérmunka-szolgáltatás esetén rentábilis. A traktorra függesztett és vontatott rotációs rendszerû gépek alsóhajtású tárcsás és felsőhajtású dobos kaszákkal szereltek. Legelterjedtebbek a hátsó függesztésû és TLT-meghajtású, oldalra vágó konstrukciók, de ma már egyre gyakrabban találkozhatunk frontkaszákkal és különböző kaszakombinációkkal is. Ahhoz, hogy a termények szennyezettségét elkerüljük a tarlómagasságot és a talajon csúszó részegységek talpnyomását kell optimalizálni. A tarlómagasság a felső hajtású gépeken a forgórészek tengelyének döntésével, a csúszótányérok cseréjével és tengelyirányú állításával, az alsó hajtásúak pozícionálása a tartógerenda döntésével végezhető el.
A hátsó függesztésû tárcsás kaszák állandó és egyenletes vágási magassága függesztőkarjuknak a vázkeret tömegközéppontjához történő csatlakoztatásával oldható meg. Így a hajtásátvitelt is tartalmazó függesztő berendezés a traktor hárompont-függesztéséhez kapcsolódik. A vontatott konstrukciók paralelogramma-felfüggesztését a tárcsás kiviteleknél általánosan, a dobosoknál pedig egyedileg is alkalmazzuk.
Azok a frontfüggesztésû konstrukciók, melyek a vázszerkezet tömegközéppontjához közeli megfogású paralelogramma-felfüggesztést alkalmazzák, a függesztőkeret segítségével kapcsolódnak a traktorok mellső hárompont-rendszeréhez. A talajkövetés pontosságának javítása (1. kép) a vázszerkezet csuklópontjának minél alacsonyabb és a tömegközéppontnak a traktorhoz minél közelebbi elhelyezésével fokozható (pl. Claas, Krone, Fella, Kuhn, Pöttinger, Vicon stb.).
A kaszák dőlésszögének biztosításához a tárcsás konstrukciók hajtómûházát ék alakúra készítik. A középső tárcsákra szerelt dobokkal a traktorkerekek szennyező hatása küszöbölhető ki, a tárcsák mögé szerelt dobok a nagy tömegû terményáram korrekt formálását biztosítják.
A terményminőség tekintetében rendkívül fontos a vágószerkezetek talajterhelésének tökéletes beállítása is. A mûvelet hagyományosan mechanikus tehermentesítő rugókkal (pl. Alpha-Motion, EasyCut Balance stb.), a fejlesztést követően hidraulikus vagy hidropneumatikus rendszerben hajtható végre. Magas talajterhelés esetén a megnövekedett csúszóellenállás fokozott talajtömörödést eredményez, míg ellenkező esetben a vágószerkezet egyenlőtlen vágásmagassága a szerkezet lengését is előidézi. Többek között az Active Float Plus, a Combi Float, a Turbo Lift és a Lift Control hidropneumatikus tehermentesítési módszerek alkalmazásakor (pl. Claas, Krone, Fella, Kuhn stb.) a kasza tömegének egy része a traktorra úgy adódik át, hogy a kaszálás alatt ébredő súrlódási ellenállás gördülő ellenállássá alakul és a nyomásszabályozás feladatát a traktor hidraulika rendszere veszi át (2. kép). A vágószerkezet felfüggesztésekor a csúszótalpak, vagy -korongok talajfelszínhez igazodó terhelése a traktor vezetőfülkéjéből állítható be.
A frontfüggesztésû és hátul egy- vagy kétoldalra dolgozó tárcsás, vagy dobos kaszákból összeállított gépkombinációk mellső függesztő rendszerrel és TLT-hajtással kiegészített univerzális traktorokat igényelnek. Közülük az első és a jobboldalt függesztett kaszák az önálló konstrukciókhoz hasonlóan kerülnek kiépítésre. A hátsó kétoldali változatok függesztő szerkezetében és hajtásátvitelében viszont jelentős eltérések figyelhetők meg. A kaszák függesztőkeretéhez a kaszagerendelyek kiemelő karjai és kiemelő munkahengerei kapcsolódnak. A nagy teljesítményû szecskázók kihasználása érdekében a kaszakombinációk a nagy tömegû terményt a két hátsó kaszára szerelt hidrosztatikus meghajtású szalagos rendrakóval egy középső rendre helyezik le.
Gyepek és fûfélék esetén dobos rendszerû és a vízleadás meggyorsítását ütőhatással biztosító lengőujjas szársértőket használunk. A szársértés munkaszélessége vontatott kaszáknál megegyezik a munkagépével, míg oldalt függesztett konstrukcióknál annál lényegesen kisebb. Az acélból vagy mûanyagból készült V és Y alakú lengőujjak a dobokra egyedi, vagy csoportos rendszerben szereltek. Pillangósok szársértésekor a levelek és szárrészek nedvességleadási viszonyainak kiegyenlítésére különböző párosításban bordázott acél vagy gumi hengerpárokat alkalmazunk. A szárak gyorsabb vízleadása fehérjeveszteséget okoz, így a nedves rendek elterítésével a nagyüzemi betakarítás veszteséghányada eléri a 3%-ot.
A rendkezelő gépek munkaminőségének javítása elsősorban a rendre rakott termény szennyeződésének minimalizását és az elhagyási veszteségek csökkentését jelenti. Mivel a rendterítők általában magas nedvességtartalmú anyagban dolgoznak, ezért forgórészeikhez nem szükséges vezérelt ujjas villakarokat illeszteni. A tökéletes munkaminőség alapja a sok és kis átmérőjû rotor, a rövidebb belső és hosszabb külső, valamint kampós kiképzésû dupla fogak (3. kép) alkalmazása. A nagy munkaszélességû rendterítők osztott kivitelû vázkerete egymáshoz csuklósan kapcsolódó részekből épül fel.
A rendrakó gépek talajszennyezésének elkerülése céljából speciális, az egyes forgórészeket külön alátámasztó tandem futómûvekkel üzemelnek. A középre hordó gépek munkaminősége a talajfelszín követését a haladási irányban is optimalizáló csuklós rotorfelfüggesztéssel, többtengelyes futómûvekkel és mûködés közbeni magasságállítással javítható. A többrotoros rendképzők forgórészeinek időeltolásos JetEffect rendszerû bekapcsolása garanciát nyújt a fogak talajba verődésének megakadályozására (pl. Krone, Fella stb.). A fokozatmentes munka- és rendszélesség-állítást kettősmûködésû hidraulikus munkahengerek végzik (4. kép). Az oldalra hordó konstrukciók vonóegységének magasságállítását paralelogramma rendszer vezérli, a rendképzés a rotorok keresztirányú dőlésével állítható. A tökéletesebb anyagáramlást a nagyobb kerületi sebességû első és a nagyobb mennyiséget kezelő kisebb sebességû hátsó rotorok biztosítják. A korszerû kardáncsuklós rugózású konstrukciók speciális mozgású rotorkialakításával optimális kereszt- és hosszirányú felszínkövetés érhető el (pl. Claas, Krone, Kuhn, Pöttinger, Fella, Vicon stb.).
Az ismertetett betakarító és rendkezelő konstrukciók fejlesztése folyamatosan történik, a gyártók és fejlesztők egyre kifinomultabb ötletekkel és innovációval segítik a minőségi takarmányellátás megvalósítását.
Bellus Zoltán
VM Mezőgazdasági
Gépesítési Intézet
A cikk szerzője: Bellus Zoltán
