A szárazföldi növények megjelenésével differenciálódtak ezek a funkciók, de a föld feletti növényi részeknek is megmaradt a tápanyag- és vízfelvevő képessége. A levéltrágyázás hatékonysága már több mint százötven éve tudományosan is bizonyított, de különösen az elmúlt évtizedekben számos kísérleti eredmény és gyakorlati tapasztalat támasztotta alá hasznosságát, s tette így napjainkra az üzemi gyakorlat szerves részévé a növénytermesztésben. Bár a levélen keresztüli tápelemfelvétel mennyiségileg csak egy kis részét teszi ki a növények teljes tápelemszükségletének, nem helyettesítheti tehát a talajból felvett tápelemeket, bizonyos esetekben kulcsfontosságú szerepet játszhat a növények megfelelő tápanyagellátásának biztosításában.
Ha valamilyen gátló tényező (pl. kémhatás vagy szárazság okozta stressz) miatt a talajban bár jelenlévő tápelemek nem, vagy csak kis részben felvehetőek a növény számára, a hiányzó tápelemmennyiség levéltrágyázás útján pótolható. Ugyancsak levéltrágyázás útján pótolhatóak a vegetációs időszak valamely fenofázisában hiányban lévő tápelemek, hiszen az így kijuttatott tápelemek rögtön hasznosulnak.
A növények teljes vegetációra vetített tápanyagigényével kapcsolatban leszögezhető, hogy a makroelemeknek néhány százaléka, a mezoelemeknek tíz–húsz százaléka, míg a mikroelemeknek majdnem teljes egésze juttatható ki levéltrágyázás útján. Ebből következik, hogy a levéltrágyázás útján kijuttatott makro- és mezoelemek nem helyettesíthetik a talajon keresztül történő tápanyag-utánpótlást, azonban hatékony kiegészítései lehetnek annak, amikor azok felvétele gátolt, mint arra fentiekben már utaltunk. Az a tény, hogy a termesztett növények mikroelem-igényének számottevő része kielégíthető levéltrágyázás útján azért is fontos, mert gyakran előfordul, hogy bár a talajban jelen vannak a mikroelemek, azok nem felvehetőek. Ilyen eset lehet a cink foszfor indukálta relatív hiánya, vagy az alacsony, 4–5 közötti pH-tartományban mobilis mikroelemek (Fe, Mn, Mo, Cu) kémiai immobilitása a semleges, enyhén lúgos (a növények fejlődése szempontjából egyébként sokkal inkább optimálisnak tekinthető) kémhatás esetén. Elmondható tehát, hogy a levéltrágyázás alkalmas a növények életfolyamatainak kedvező irányba terelése által a talajon keresztül végzett tápanyagellátás hatékony kiegészítésére. Ennek megfelelően – az adott növényfajta specifikus igényét figyelembe véve – mind a makro- és mezo-, mind pedig a mikroelemek kijuttatása hatékony lehet levéltrágyázás útján.
Az alábbiakban az agárdi székhelyû Szelekta Kft. levéltrágyázással kapcsolatos tapasztalatait mutatjuk be a Magyarországon meghatározó szántóföldi növények termesztéstechnológiájához kapcsolódóan. Papp László a cég ügyvezetőjeként több szántóföldi kultúrában is végez levéltrágyázást.
A Szelekta Kft. ezer hektáron gazdálkodik, főbb termesztett növényeik az őszi búza, az őszi káposztarepce, a kukorica, a napraforgó és a vetőmagborsó. Mindenekelőtt kiemelendőek az őszi káposztarepcével több év átlagában elért 4,5 t/ha körüli üzemi termésátlagok. Papp László úgy fogalmaz, hogy „amikor már kijött a repce a télből, a gazda kezében van”. Ezzel együtt már ősszel igyekeznek megtenni mindent a repcéért. Magas tápanyagigényû növényről lévén szó, különösen hangsúlyos a megfelelő és jól időzített tápanyagellátás. Már az őszi tápanyag-utánpótlásnak is része a levéltrágyázás, amelynek alapvető szempontja a kénellátás fokozása, továbbá, hogy tartalmazza a repce számára kiemelt jelentőségû bórt. Tavasszal ennek a kezelésnek a megismétlése következik. Míg az őszi levéltrágyázás elsődleges szerepe a jó kondíció kialakítása az átteleléshez, a tavaszi kezelés már sokkal inkább a növényi növekedés beindítására hat. Ha a repce tápanyagellátásáról esik szó, a magas nitrogénszint mellett általában a kén és a bór fokozott szerepe szokott eszünkbe jutni. A kén mennyiségi igénye is magas, elsődleges szerepe a nitrogénhasznosítás hatékonyságának növelésében mutatkozik meg. A bór pedig új sejtek képződésében, a virágképződésben, a megtermékenyülésben és általában a szárazságtûrés fokozásában játszik közre. Emellett meg kell még említeni néhány olyan tápelemet, amelyek a repce specifikus igényeihez igazodóan kijuttathatóak levéltrágyázás útján. A mezoelemek közül ilyen a magnézium és a kalcium. Míg előbbi a fotoszintézisben betöltött fontos szerepén keresztül adott időegység alatt fokozottabb asszimilációt tud lehetővé tenni, a jó kalcium-ellátottság elsősorban a vízháztartásban, vízgazdálkodásban játszik szerepet. A mikroelemek közül pedig ki kell még emelni a mangánt és a molibdént.
Optimális tápanyag-ellátottságú és kénnel nem kezelt repce
Kukorica esetében a cinktartalmú levéltrágyázás képezi a gyakorlat részét. Ezzel összefüggésben ki kell térni a kukorica cinkhiányára, melyen belül megkülönböztetjük az abszolút és a relatív hiányt. Előbbi esetben eleve nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségû cink a növény számára, míg utóbbi esetben bár mennyiségileg rendelkezésre áll, a növény a foszfor cinkkel szembeni túlsúlya miatt nem képes azt felvenni. A levéltrágyázás mindkét esetben sikeres eszköze lehet a cinkhiány elkerülésének, hiszen az abszolút hiány esetében is gyorsan ható, rögtön felvehető tápelemformát jelent, a relatív hiány esetében pedig elkerülhető a talajban fellépő foszfor-cink antagonizmus. A foszfor utánpótlására is sor kerülhet levéltrágyán keresztül, fokozva a növények tápanyag-reakcióját egy jól időzített kiegészítő trágyázás által. A jó foszfortápláltság szerepe a termésképződés során különösen felértékelődik. A kukorica esetében Papp László gyakorlatában sor kerül foszforkijuttatásra levéltrágya formájában és a felhasznált készítmény továbbá káliumot és cinket is tartalmaz. A kálium jelenléte is hangsúlyozandó, különösen száraz években a kiegészítő kálium utánpótlás javíthatja a szárazsággal szembeni ellenálló képességet.
Zn-hiány tünete kukoricán
Az őszi búza tekintetében Papp László rámutatott, nagyban függ az évjárattól, szükséges-e nitrogéntartalmú levéltrágyázás. Erre akkor szokott sor kerülni, ha a növény a talajból nem tudja kellő mértékben felvenni a nitrogént, de a minőség javítása szempontjából megkívánt a plusz nitrogénfelvétel. A levélen keresztül felvehető nitrogén mennyiségileg kisebb bár, mint amennyit a talajon keresztül fel tudna venni a növény, azonban biztosan hasznosuló, gyors tápanyagforrást jelent. Erre a célra is olyan levéltrágyát szoktak használni, amely a nitrogénen túl magnéziumot, ill. több mikroelemet (Cu, Mn, Zn) is tartalmaz. A búza levéltrágyázásának egyik legfontosabb tapasztalata talán a rézutánpótlás. Rézhiányos talajokon (az optimálisnak tekintett 3–3,5 mg/kg Cu-tartalom alatt) rendszeresen végeznek az állományban Cu-tartalmú levéltrágyázást. Ennek időszaka a bokrosodás, pozitív hatása pedig a kalász kitelésében, ill. a szárazság és hőség okozta stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képesség fokozásában mutatkozik meg.
Optimális tápanyag-ellátottságú és rézzel nem kezelt búza
A réz mellett a búza tekintetében is ki kell térni a magnézium jelentőségére, amely a fotoszintézisben betöltött szerepén keresztül aktívabb növényi fejlődést eredményez. Nagyon fontos szempont továbbá a minél korábban, már bokrosodáskor történő kijuttatás. Így a kezdeti fejlődés intenzitása növelhető, már a vegetáció kezdetén fejlettebb, erősebb kondíciójú a növény, nagyobb termésképzési potenciállal rendelkezik és jobb ellenálló képességet tanúsít az egyes stresszhelyzetekben. A Szelekta Kft. gazdálkodásában egyébként kiemelt szerep jut az őszi búza termesztésének, mellyel sokéves átlagban 7 t/ha feletti üzemi termésátlagokat sikerül realizálni. Stresszhelyzetben a kezelés „üde felfrissülést” jelentett a száradó levelû állománynak, kb. 10 nappal kitolva a levelek végső elszáradását. Ennek magyarázata lehet, hogy a nitrogéntartalom képes volt fokozni az asszimilációt, a mikroelemek pedig ezzel párhuzamosan stimulatív hatást kifejteni.
Konklúzióként, mind a bemutatott gyakorlati példa, mind pedig általánosabb összefüggések alapján megállapítható, hogy a levéltrágyázás csakis a növénytermesztés komplex rendszerének egészében értelmezhető helyesen. Akkor hozhatja meg tehát a kívánt sikert, ha figyelembe veszi a fajtajelleget, az évjárathatást, az agroökológiai jellemzőket és a többi agrotechnikai mûveletet (így a talajon keresztüli trágyázást és a növényvédelmet) és ezek függvényében juttat a megfelelő időben plusz tápelemeket a növénynek. Így elérhető az a terméstöbblet és/vagy minőségi javulás, amely a szakszerû levéltrágyázás sikerét jelenti.
Benedek Szilveszter
szaktanácsadó
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
