A kijuttatandó híg- és almostrágya elvárt jellemzői
Az állati trágyák a mûtrágyáktól eltérően makro tápelemek (NPK) mellett számos mezo- és mikro tápanyagot is tartalmaznak. Fontos követelmény, hogy a telepi trágyatechnológiákban a tápanyagveszteségeket mérsékeljék, és a trágya hígítását meggátolják. Hígtrágya technológiák esetén víztakarékos technológia alkalmazása mellett az idegen (pl. kommunális) szennyvizek bevezetését el kell kerülni, mert egyébként az egész hígtrágya szennyvíznek minősül.
Elmondható, hogy az állati trágyák hasznosításának legcélszerûbb módja a növényi tápanyagként való hasznosítás, amely a talaj állapotát is javítja. Hígtrágya azonban csak részletes talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély alapján juttatható ki az adott mezőgazdasági területre.
Az almostrágya-technológiák esetében az érlelés és tárolás során a tápanyag – elsősorban a nitrogén – veszteséget kell megakadályozni, ezért a friss szilárd trágyát tömörítve mielőbb a tárolóba kell juttatni.
A környezetvédelmi előírások hatása a kijuttatásra
Hazánkban jelentős változást hozott a vonatkozó uniós jogszabályok átvétele, és egyre szigorúbb betartatása. Újdonság ezekben a komplex környezetvédelmi szemlélet alkalmazása, vagyis hogy a trágyatechnológia minden elemében egyidejûleg minimalizálni kell a felszíni és felszín alatti vizek, a talaj és a levegő szennyeződését.
A trágyakijuttatásnak a teljes technológiában kitüntetett szerepe van, mert még gondosan kezelt és szakszerûen tárolt híg- és almostrágya kijuttatásánál is okozhatunk jelentős károkat és veszteségeket, alkalmatlan gépekkel, ill. technológiával. A környezetvédelmi előírások betartásához jelentős beruházások is szükségesek. A jelentős központi támogatással megvalósítható korszerûsítésekkel ugyanakkor az állatok környezeti feltételei is javulnak, termelésük emelkedik, így a telep gazdaságossága javulhat. Ehhez járul még a trágya a mûtrágyaköltségeket csökkentő hasznosítása a talajerő-utánpótlásban. A hasznosulást segítik pl. a kijuttatás tilalmi időszakokkal behatárolt célszerû időszakai is, mivel így trágyában lévő tápanyagokat a növények hasznosítani tudják.
A trágyakijuttató gépek kiválasztásának általános szempontjai
Az egyes állattartó telepek nagyon különböző trágyatermelési és felhasználási adottságokkal rendelkeznek, ezért eltérő rendszerû, típusú, méretû, darabszámú és kiszolgálású gépi berendezésekre van szükségük.
A szükséges munkamennyiség elvégzésére alkalmas gépek (gépcsoportok) számát és kapacitását a fajlagos költségek minimalizálására törekedve kell meghatározni. Nyilvánvaló, hogy nagy számú, de kis kapacitású trágyakijuttató géppel végzett kihordás erő- és munkagép, valamint bérköltségei magasabbak lesznek, mint néhány nagyobb teljesítményû gépcsoporté. A választásnál azonban a gazdaság meglévő erőgép-állományához is igazodni kell.
Hígtrágya-kijuttatás
- A hígtrágya-kijuttató tartálykocsik jellemzői
A hígtrágya-kijuttató gépek, gépcsoportok kapacitása, mûködési rendszere alapvetően a kijuttatandó trágyamennyiségtől és a hasznosító területek adottságaitól függ. Kis állatlétszámú telepeken rendszerint önfelszívó vákuumos tankkocsikat alkalmaznak, jellemzően 3–6 m3-es kapacitással. Ezek a szippantókocsik a tárolóból felszívott hígtrágyát kiszállítva szórják ki a területen. Ezeken az önfelszívó tartálykocsikon elterjedten alkalmazzák a még ma is gyártott kanalas, vagy ütközőlapos terítőelemeket annak ellenére, hogy a cseppekre bontott hígtrágya a magas ívû kiszórás miatt igen jelentős ammónia-emisszióval jár, emellett intenzív szagterhelést is okoz. Ürítése gyorsan elvégezhető, azonban sem kisebb adagok kijuttatására, sem egyenletes elosztás biztosítására nem alkalmas.
Az egyszerû kialakítású vákuumos tartálykocsik lényegesen nagyobb kapacitással is kaphatók, ezért nagy állattartó telepeken is alkalmazásra kerülhetnek. Ezek – az egyéb rendszerû kocsikhoz hasonlóan – 8 és 15 m3 között célszerûen tandem rendszerû, 18 és 25 m3 között pedig jellemzően 3–4 tengelyes futómûvel készülnek. A nagyobb méretû vákuumos tankkocsik már fejlettebb, pl. injektoros, vagy csúszócsöves kijuttatókkal is felszerelhetők, utóbbi tárcsás bemunkálóval is kiegészíthető (1. kép).
1. kép: Fliegl hígtrágya kijuttatás, Malwurf tárcsás adapterrel
Az önfelszívó képességgel nem rendelkező tankkocsik kedvező beruházási igényûek, feltöltésüket viszont külön telepített feltöltő szivattyúval a nyitható felső aknán keresztül kell megoldani. A hígtrágya kiülepedésének meggátlására és annak kitárolására a tartály alsó részébe keverőcsigát építenek be, amely a kijuttatáshoz szükséges nyomást biztosítva már egyenletesebb kijuttatást tesz lehetővé.
A telepített kocsitöltő-szivattyúállás leginkább a nagy kapacitású, központi trágyatárolóknál kerül alkalmazásra. Amennyiben számos különböző helyről kell hígtrágya kiszállítást végezni, célszerûbb a zagyszivattyús rendszerû tartálykocsik alkalmazása. Ezeknél a feltöltést a kocsi zagyszivattyúja, az ürítést a belső keverőcsiga végzi.
A legkorszerûbb megoldást a szivattyús tartálykocsi alkalmazása jelenti, amelyeknél a tartály alatt TLT hajtású szivattyú, rendszerint excenter-csigaszivattyú helyezkedik el. Ez végzi a tartály feltöltését, a hígtrágya keverését szállítás közben, valamint a kijuttatást is. A szivattyú folyadékszállítása a fordulatszámmal arányosan változtatható, így a területegységre kijuttatandó dózis tartása sokkal pontosabban biztosítható.
- Korszerû hígtrágya elosztó- és szórószerkezetek
Az elterjedten használt szippantókocsis szántóföldi kiszóráshoz képest döntő javulást jelentett a kiszórás egyenletességében és az ammóniaemisszió csökkentésében a csúszócsöves kijuttató keretek megjelenése. Ezek – a tankkocsi kapacitásához igazodva – nagy méretválasztékban állíthatók elő néhány métertől 25–30 méteres munkaszélességig, központi elosztóból táplált és a földig levezetett mûanyag csövekkel. A csúszócsöves kijuttatás jól alkalmazható sorvetéses kultúrákban is, amelyekben így a vegetációs időszakban is lehet tápanyagot kijuttatni. Itt a növényekre szennyeződés egyáltalán nem kerül, nap- és szélárnyékoló hatásuk pedig az emissziókat tovább csökkenti.
A kijuttató gyepterületen is jól használható, mivel a növényzet alig szennyeződik, a hígtrágya pedig azok tövéhez lejutva védetten szivároghat a talajba. A rendszer továbbfejlesztése során a csúszócsövek végére kisméretû papucsos „rendválasztókat”, ú.n. csúszótalpakat szereltek, amelyek a fûszálak alá juttatják a trágyát. Az ammóniaemisszió csökkenése a teljes felületi kijuttatáshoz képest a csúszócsöves rendszernél 20–50%, a csúszótalpas berendezéseknél 40–70%.
A szántóföldi injektáló berendezések több változata ismert – pl.: a talajlazító késekkel kialakított mély-, a kultivátorkapákkal dolgozó sekélyinjektálók, valamint a kisebb energiaigényû tárcsás injektáló berendezések.
Gyepterületeken is alkalmaznak lúdtalpas mély- és késes sekélyinjektálókat (12–18 cm, ill. 5–8 cm mélységben). Az ammóniaemisszió mértéke a teljes felületre szóráshoz képest mindkét gyepinjektáló esetében 70–90%-kal csökken.
A nyitott barázdás kijuttatásnál profilkerékkel nyitott V alakú vágatba történik a hígtrágya kiadagolása, visszatömörítés nélkül. Ennek ellenére az ammóniaemisszió csökkenése jelentős, 50–70% közötti értékû.
A hígtrágya kiszállításának speciális módjai
A hígtrágyát a legelterjedtebb megoldásként a kijuttatást végző tankkocsi szállítja ki a hasznosító területre. Az egyre nagyobb célgépeket azonban nagyobb szállítási távolságoknál már egyéb eszközökkel ki kell váltani:
Egyszerû szállítótartályok alkalmazásánál a töltést a trágyatelep szivattyúja, az átfejtést pedig a területen a kiszóró célgép végzi. Időveszteséget jelenthet a külön szállítóegységeknél, ha a tartálykocsik nem időben érkeznek az átfejtéshez, így várakozni kell. Ennek kiküszöbölésére használják leürítésre és feltöltésre a mobil, áttelepíthető puffertartályokat, különböző kivitelben.
Közúti szállításra alkalmas tartálykocsik abban az esetben alkalmazhatók, ha a trágyázandó terület közút mellett fekszik. Így gyors haladású, nagy kapacitású szállítótartályok is használhatók, nagyobb távolságra lévő területek is elérhetők, de lényegesen nagyobb kapacitású puffertartályok kitelepítése szükséges.
Trágyakijuttatók táplálása csővezetékről
A csővezetékről való táplálás lényegesen olcsóbb a tengelyen történő szállításnál, ezért alkalmazására mindenképpen törekedni kell azokon a közeli területeken, ahol az egyáltalán megoldható. Nagy előnye, hogy így a területen a nagy súlyú hígtrágya szállító tankkocsik közlekedése elmarad, így taposási kár sem keletkezik. A csővezetékbe annak ellenállásától függő, magasabb nyomáson kell a hígtrágyát betáplálni, hogy a kijuttató berendezéshez juttassuk. Nagyobb csővezetékhosszak esetén indokolt lehet közbenső nyomásfokozó szivattyú alkalmazása is.
A felcsévélhető csöves hígtrágya kiöntöző berendezéssel történő kijuttatás az öntözéshez hasonlóan történhet, sugárcső helyett keretes kijuttató is alkalmazható. Hasonlóan átalakíthatók a lineáris öntözőberendezések is hígtrágya-kijuttatásra.
Vonszolt csöves kijuttató rendszer esetén a felületre szóró, vagy injektoros kijuttató berendezést hordozó erőgép maga után húzza az erősített kivitelû flexibilis tápcsövet, a „köldökcsövet” a hasznosító területen. A vonszolt csöves rendszer alacsony költségével és nagy területteljesítményével tûnik ki (2. kép).
2. kép: Hígtrágya-injektálás vonszolt csöves technikával,
DODA berendezésekkel. Fotó: Dr. Hajdú J.
Mindezek a csöves táplálású kijuttató berendezések alkalmazhatók a területre letelepített mobil puffertartályokról is, így alkalmazásuk nem csak a közelebbi, hanem a kimondottan távol eső területeken is lehetséges.
Almostrágya-kijuttatás
Istállótrágya hasznosítása esetén a telepi trágyatárolóból megfelelő technológia esetén a támfal magasságáig felrakott, érett trágya kerül kihordásra és kiszórásra. Az általános gyakorlat szerint a kihordás a trágyázási kampány idejében történik, trágyaszóró pótkocsikkal. A trágyaszóró pótkocsik széles teljesítményválasztékban készülnek az eltérő teljesítményigények ellátására. Legelterjedtebb típusaik a hátul szóró, lehordó láncos, ritkábban a letoló lapos kocsik. A finoman beállítható sebességgel hátra mozgatott trágyatömeget a hátsó szóródobok aprítják fel, majd szórják a talajra.
A hátul szóró, vízszintes tengelyû trágyaszórók munkaszélessége alacsony, munkaminőségük igen jó, és a keresztirányú szórásegyenletességük is megfelelő. A szórásszélesség növelésére esetenként kombinált szórószerkezeteket alkalmaznak, pl. a kiegészítő függőleges tengelyû szórótányérokat, amelyek a felaprított trágyadarabokat oldalra röpítik.
A hátul szóró, függőleges tengelyû gépeknél általában négy szórótengelyt alkalmaznak, amelyek páronként szemben forogva aprítják és terítik a trágyát (3. kép). Munkaszélességük már alapkivitelben is nagyobb a vízszintes tengelyûeknél, röpítőtárcsás kombinált kivitelben pedig eléri a 10–15 métert is. A hossz- és keresztirányú egyenlőtlenség értéke kedvező.
3. kép: Fliegl szerves trágya szórás, ASW letoló technikájú pótkocsival,
amely különböző adapterek segítségével szállítóeszköz és átrakó kocsi is egyben
Az oldalra szóró gépek kijuttatást végző célgépek. Süllyeszthető kocsiszekrényükbe a szállítást végző billenőplatós gépek töltik a trágyát, amelyet a szóródobos, vagy szóróláncos aprító-kijuttató berendezések oldalirányban terítenek el.
A trágyaszóró berendezések – hasonló elemekből összeállítva – tehergépkocsik felépítményeként, valamint nagy teljesítményû eszközhordozó erőgépek adaptereiként is készülnek. Amennyiben a szállító-kiszóró kapacitás a kampányidőszakban nem elegendő, lehetőség van a hasznosító területen való ideiglenes tárolásra szolgáló trágyaszarvasok kialakítására is, a környezetvédelmi szabályoknak megfelelő módon.
A trágyaszórók tényleges kijuttatása a legújabb gépeknél már mérhető, automatikusan szabályozható, így a precíziós növénytermesztésben is alkalmazhatók.
Mészáros György
VM MGI, Gödöllő
A cikk szerzője: Mészáros György
