Első látásra is nyilvánvaló a kukorica dominanciája közel 62 százalékos részarányával, amit mind a régió kukoricatermesztésre való alkalmassága, mind pedig a gazdaság jelentős sertésállománya által támasztott takarmányigény alátámaszt. 755 kocás sertéstelepükön éves szinten 22-23 000 hízósertést bocsátanak ki. Ez a jelentős kukorica-előállító terület is indokolja Soltész Gyula vezérigazgató aktivitását a Magyar Kukorica Klub termésversenyein.
Soltész Gyula, a Naki Mg. Zrt. vezérigazgatója
A Naki Mg. Zrt. kukoricatermesztési gyakorlata
Ennek megfelelően stílszerûen a kukoricával kezdtük beszélgetésünket. Soltész Gyula tapasztalatai szerint az idei extrém időjárás felülírta a fajtahatásokat, olyan fontos tulajdonságok, mint például az aszálytûrés értelmezhetetlenné váltak. Minden fajtát egyöntetûen lehengerelt az aszály, az idei körülmények messze meghaladták a tûréshatár értékét. A vízhiány által indukált termésdepresszió tekintetében szintén nem láttak különbséget a különböző éréscsoportú fajták esetében. Egyedül a szárszilárdság tekintetében voltak megfigyelhetőek kisebb különbségek: a gyengébb szárszilárdságú fajták gyorsabban, ill. nagyobb mértékben rogytak össze.
A rendkívüli időjárási tényezők miatt nyilvánvaló, hogy nem az idei év tanulságai alapján értékelhető például a tápanyagellátás hatékonysága. Több év egymást követő tapasztalatai azonban bebizonyították már a Nakon alkalmazott technológia hatékonyságát. A vezérigazgató alapelve, hogy „a kukoricát patikamérleggel kell etetni”. Mindez a gyakorlatban a harmonikus tápanyagellátásban és a folyamatos nitrogéntáplálásban érvényesül. Ennek Nakon elsődleges formája a nitrogénoldat-kijuttatás. Ősszel csak nagy visszamaradt szármaradványtömeg esetében juttatnak ki nitrogént, hogy gyorsítsák a lebontási folyamatokat. Magágykészítéssel, vagy vetéssel egy menetben megközelítőleg 50 kg/ha nitrogén hatóanyagot juttatnak ki nitrogénoldat formájában. Sorközmûvelő kultivátorozással két, vagy akár három alkalommal juttatnak ki 40 kg/ha nitrogént, szintén nitrogénoldat formájában.
Ez a posztemergens sávos gyomirtással egybekötve történik. Az első kijuttatásra 5–6 cm növénymagasság elérésekor, az utolsóra pedig 8–10 leveles állapotban kerül sor. Ezt a sort folytatva az is megjegyezendő, hogy az őszi kalászosok nitrogénellátásának eszköze a kukoricához hasonlóan szintén a nitrogénoldat. A vegetáció megindulásakor (de nem hóra!) 76 kg/ha nitrogén hatóanyagot juttatnak ki, majd további 57 kg/ha mennyiséget bokrosodás végén–szárbaindulás elején.
A posztemergensen végzett sávos gyomirtás… (Fotó: Soltész Gyula)
… és a sorköz a „tápkultivátor” munkája után (Fotó: Soltész Gyula)
Soltész Gyula értelmezésében a hígtrágya a tápanyag-utánpótlás fontos eszköze. Kijuttatását csévélődobos öntözővel végzik, amelyhez speciálisan hígtrágya kijuttatásához kifejlesztett öntözőkonzol csatlakozik. Vetés előtt őszi kalászosok, ill. kukorica esetében szokott ilyen módon sor kerülni hígtrágyaöntözésre. Az öntözést szinte követi a soron következő talajmûvelési folyamat, hogy a kiöntözött hígtrágya bedolgozásra kerüljön a talajfelszín alá, így mérsékelve az ammónia formájú nitrogénveszteséget.
Munkában a speciálisan hígtrágya-kijuttatásra
kifejlesztett öntözőkonzol (Fotó: Soltész Gyula)
A kukoricaállományban is részesül hígtrágyázásban, a kiöntözött hígtrágyát pedig rögtön követi a kultivátoros bedolgozás a sorközökben. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy az állományba történő hígtrágya-kijuttatás esetében a növények levélzete is számottevő mértékben képes felfogni az ammóniát, így eleve kisebb az emisszió, mint növényborítottság nélküli területre történő kijuttatás esetében. A hígtrágyázás során szerzett tapasztalatokat egyértelmûen pozitívként jellemzi a naki nagyüzem vezetője. Ezt egyértelmûen alátámasztja az, hogy egyszeri 5 mm öntözőnormával igen jelentős tápanyagmennyiség (100 kg, megközelítőleg ugyanennyi kálium, továbbá kb. 15 kg foszfor) kerül kijuttatásra, ráadásul a növény számára könnyû felvehetőséget jelentő vizes oldat formájában. Nitrogénből ennél nagyobb mennyiségek kijuttatására is sor kerülhet mûtrágya formájában, kálium esetében azonban már kivételesnek számítana ekkora mennyiség és az sem tekinthető mindennaposnak, hogy a kukorica is részesül foszfortrágyázásban. Látható tehát, hogy a hígtrágya kijuttatásával jelentős mennyiségû tápelemmel látjuk el a növényeket. Mûtrágya formájában nem lenne megtérülő ekkora mennyiségû tápanyag-visszapótlás, a hígtrágyát viszont mindenképpen el kell helyezni és bár kijuttatási költsége magasabb a mûtrágya-kijuttatás költségénél, így is szignifikáns pénzügyi megtakarítást jelent a hígtrágyával kiváltott mûtrágyamennyiség.
A Naki Mg. Zrt. által mûvelt területek átlagos foszforellátottsága közepesnek, káliumellátottsága pedig jónak tekinthető. A hígtrágyázáson túli foszfor- ill. kálium-utánpótlásra időszakosan, szuszpenzió formájában szokott sor kerülni, mégpedig őszi kalászosok alá. A kukorica mikroelem-táplálása tekintetében kiemelendő még a cinktrágyázásra. Ennek eszköze a Yara Zintrac levéltrágya, amely koncentráltan tartalmaz cinket, de emellett nitrogént is. Utóbbinak is fontos szerep jut a növény asszimilációjának serkentésében, a cink pedig közismerten fontos eleme a kukorica tápanyagellátásának. Ha a levéltrágyázáson keresztül a növény nitrogén-anyagcseréjét is serkentjük, hatékonyabb lesz a párhuzamosan kijuttatott mikroelemek beépülése is. Kétségtelenül a kukorica esetében szokott leggyakrabban előfordulni hiánya, amely jó foszforellátottság mellett relatív hiány is lehet. A cink szerepe egyrészt enzimek aktivátoraként jelentős, másrészt növeli a nitrogén anyagcsere-hatékonyságát.
A hígtrágyák jellemzése és jelentősége
Sokszor még napjainkban is csak olyan összefüggésben esik szó a hígtrágyáról, mint környezetszennyező anyag. A Nakon alkalmazott gyakorlat is rámutat azonban arra, hogy egy értékes tápanyagforrásról van szó, amely a magyarországi negatív tápanyagmérlegeket eredményező alacsony tápanyag-visszapótlás tükrében különösen felértékelődik. Ezért fontosnak tartjuk a következő részben részletesebben is tárgyalni a hígtrágyák jellemzését és jelentőségét.
A hígtrágya az almozás nélküli tartástechnológiájú szarvasmarha-, ill. sertéstartásban, ritkábban baromfitartásban keletkező szerves trágya. Általában 10–30 százalék közötti szárazanyag-tartalommal rendelkezik, nagyobb részben úgynevezett hordozóanyaga, a trágya eltávolítására felhasznált víz alkotja. Ebben széles mérettartományban oszlanak el a bélsárból és vizeletből származó különböző szerves és szervetlen anyagok. Bélsár- és vizelettartalmából kifolyólag számos növényi tápelemet tartalmaz, melyek közül mind mennyiségében, mind pedig minőségében kiemelkedik a nitrogén. Egyrészt ezt a tápelemet tartalmazza legnagyobb mennyiségben, másrészt e tekintetében a hígtrágya ásványi trágyának is tekinthető, hiszen az eredetileg szerves formában, karbamid vegyületekben jelenlévő nitrogén a tárolás folyamán lejátszódó mikrobiológiai folyamatok következtében ammóniává alakul. Az ammóniát ionos formában, ammóniumként közvetlenül is képes felvenni a növény, ill. a talajban viszonylag gyorsan nitráttá tud alakulni. Ez jelentős előnye a hígtrágyának a többi szerves trágyával szemben, hiszen azokban a nitrogén meghatározó része, akárcsak a többi tápelem szerves formában van a talajba juttatáskor és csak fokozatosan ásványosodik, nem tartalmaznak tehát kellően nagy mennyiségben a növény számára közvetlenül hasznosítható tápelemeket. A hígtrágya tápelemtartalma ezzel szemben rögtön felvehető, de emellett rendelkezik a szerves trágyák klasszikusan legfontosabb tulajdonságával is, nevezetesen szerves anyagot tartalmaz, mely közvetett formában jelentékeny mértékben növeli a talajtermékenységet. A nitrogén mellett foszfor, kálium, magnézium és mikroelemek is előfordulnak bene, de a foszfor tekintetében akár nagyságrendekkel kisebb mennyiségben. Az alábbi táblázat az N-, P- és K-tartalomra vonatkozó magyarországi szakirodalmi adatokat közli, melyek irányadóak ugyan, de nem helyettesítik a laboratóriumi vizsgálatokat, hiszen a pontos összetétel a takarmányozás és a kezelés függvényében jelentős mértékben változhat.
A hígtrágyázás tervezését számos környezetvédelmi szempont befolyásolja. A kijuttatás időpontját és mennyiségét meghatározza a hazai jogalkotásban. A vizek mezőgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 59/2008. évi kormányrendeletben érvényre juttatott Európai Uniós Nitrát Direktíva, maga a kijuttatás pedig A termőföld védelméről szóló törvény értelmében megköveteli a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal hígtrágyázást megalapozó talajvédelmi terv alapján készült jóváhagyását.
Ezen szigorú előírások hátterét az adja, hogy problémát jelenthet a hígtrágya helytelen tárolása során a nitrát talajba, majd talajvízbe jutása, valamint a kijuttatás során fellépő ammóniaveszteségek. Az ammónia klímareleváns gáz, noha közvetlenül nem járul hozzá az üvegházhatáshoz, összetett, az üvegházhatást erősítő vegyületek alkotója lehet. Másrészről az eltávozó ammónia jelentős tápelemveszteséget is jelent. Ügyelni kell továbbá a hígtrágya sótartalma és az elhelyező terület sóterhelésének kölcsönhatására. Fontos leszögezni azonban, hogy a hígtrágya megfelelő technológiával történő felhasználása kivédi a környezetvédelmi rizikófaktorokat, sőt legbiztonságosabb elhelyezését jelenti. Hasznosítása pedig komoly előnyöket is jelent a növénytermesztés számára. A helyes technológia legfontosabb eleme a hígtrágya minél inkább a talajfelszín alá történő bedolgozása, így csökkentve a légkörbe távozó ammónium mennyiségét.
Az 1. táblázatban szemléltetett átlagos tápelemtartalom nagyságrendileg rámutat, hogy mekkora mennyiségû tápelem érvényesülése várható a hígtrágya kijuttatása által. A tápanyagszolgáltató képesség leírásakor legfontosabb szempontként az jellemezhető, hogy a nitrogén karbamid, ill. ammónia formájában van jelen, így gyakorlatilag rögtön felvehető tápanyagforrást jelent a növények számára. A németországi trágyázási szaktanácsadási rendszer esetében figyelemre méltó a kijuttatandó mûtrágyahatóanyag-mennyiségből a szervestrágyázás útján kijuttatott tápanyagmennyiség trágyaféleségek szerint differenciált szorzótényező alapján történő levonása. Ez az összefüggés „ökölszabályként” jól alkalmazható a nitrogénszolgáltató képesség becslésére szerves trágyák felhasználása esetében. A N-szolgáltatás ebben a rendszerben az alábbi módon kerül kiszámításra (Albert et al., 2007, 2. táblázat):
Szerves trágya N-szolgáltatása = N-tartalom x Faktor
Szintén németországi adatokat közöl a 3. táblázat, amely alapján kitûnik, hogy a hígtrágyák foszforforrásként is jelentős szerepet töltenek be a tápanyag-gazdálkodásban. Mindeközben egyáltalán nem elhanyagolható a hígtrágya foszforszolgáltató képessége sem, különös tekintettel arra, hogy a foszfor a legdrágább tápelem mûtrágya formájában.
Felhasznált irodalmak:
Albert, E. – Förster, F. – Ernst, H.(2007): Berechnung der pflanzenbaulichen Wirksamkeit der Nährstoffe organischer Dünger. Sächsische Landesanstalt für Landwirtschaft.
Csaba L. – Kiss O.- Szinay M. – Vermes L. (1978): Hígtrágya-hasznosítás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Kern, J. – Heinzmann B. – Lengemann A. (2008): Rohstoffquelle Klärschlamm. DLG Mitteilungen 3:26-29.
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
