Vetésszerkezetük a következők szerint alakul: 800 hektár őszi káposztarepce, 1000 hektár őszi árpa, 2500 hektár őszi búza, 1600 hektár napraforgó, 300 hektár szója, 200 lucerna, 300 hektár silókukorica és 5000-5500 hektár szemes kukorica.
A növénytermesztés mellett jelentős állattenyésztéssel is rendelkezik a cég, 450 tehenes szarvasmarha állománnyal és két, egyenként 10 000 vágósertést kibocsátani képes sertésteleppel. További ágazatuk a szőlőtermesztés és borászat, amelynek keretein belül 40 hektáron termesztenek fehérszőlőt, majd dolgoznak fel borászatukban. Az egyébként 220-230 főt foglalkoztató cég esetében az is említésre méltó, hogy teljes egészében önfinanszírozók, a termés értékesítésére pedig csak a következő évben szokott sor kerülni.
Egy ilyen stabil mûködés elképzelhetetlen lenne a magas technológiai színvonal nélkül, másrészt pedig ez teszi lehetővé az újabb fejlesztéseket is – Szûcs Imre termelési igazgató, az igazgatóság elnöke hasonlatával élve egy felfelé hajtó spirállal írható le ez a folyamat. Egyik jelentős innováció a cég növénytermesztésében a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiák alkalmazása, s ezúttal ennek gyakorlatáról beszélgettem Szûcs Imrével. A Belvárdgyulai Zrt. 2011-ben 600 hektáron kezdte el a precíziós tápanyag-gazdálkodást, melyet a következő öt éven belül 3000 hektárra tervez kibővíteni.
A precíziós mezőgazdaság célja első megközelítésben a termőhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztéstechnológiai adaptációban fogalmazható meg. Ez a tápanyag-gazdálkodás esetében a táblán belüli termőzónák szerint változó mûtrágyadózisok kijuttatását jelenti. A tápelemtartalom táblán belüli heterogén eloszlásának számos oka lehet, így a táblán belül eltérő talajféleségek, vagy erodált táblarészek előfordulása, heterogén vízmegtartó képesség, továbbá ha egy mai táblát régebben külön táblákban mûveltek, a múltbéli agro-technológiai eltérések (pl. alaptrágyázás intenzitása) a jelenben is számottevően kihathatnak. Az erodált dombos vidékeken a feltalaj termőrétege elvékonyodott, emellett egyes területrészeken az addigi alsóbb talajréteg (alacsonyabb tápelem- és humusztartalommal, kisebb-nagyobb mértékben eltérő kémhatással és kötöttséggel) került felszínre. Máshol pedig, ahová a vízerózió felhalmozta a talajt, ott tápelem-feldúsulás állhatott elő.
Ez a folyamat mennyiségileg is igen jelentős foszforveszteséghez vezethet (jobb esetben csak a táblán belül „helyeződik át”, rosszabb esetben más területre kerülve gazdasági szempontból elveszik és a víznyerő helyek közelébe kerülve környezetterhelő is lehet). Bár a foszfor kevésbé mozgékony tápelem, a talajrészecskékhez kapcsoltan számottevően képes elmozdulni. Mindez azt eredményezi tehát, hogy a mûtrágyamennyiség számításának egyik kiindulópontját jelentő talaj tápanyag-ellátottság igen eltérő lehet egy táblán belül, így a kijuttatandó mûtrágya mennyiségnek is követni kellene ezt a változékonyságot. A mérleges mûtrágyaszórók megjelenésével ma már adott annak a lehetősége, hogy területspecifikusan eltérő mennyiségû mûtrágya kerüljön kiszórásra: számítógépes vezérléssel szabályozható egy adott, egy hektárnyi, vagy annál nagyobb területrészre kerülő mûtrágyadózis. A talaj tápelemtartalma mellett azonban több más talajtani tulajdonság is fontos jellemzője egy területrésznek. Ilyen a talaj szerkezete, agyagásvány összetétele, szervesanyag-tartalma, kémhatása, vízgazdálkodási és domborzati tulajdonságai. Szinte lehetetlen lenne mindezen és még számos további tulajdonság területrészekre lebontott vizsgálata több száz, akár több ezer hektáros területek esetében. Nehéz is lenne csak a talaj vizsgálatával teljességre törekedni adott termőhely jellemzése esetében, amelynek alkalmasságát végeredményben mindig a vetendő növényfaj termeszthetősége szempontjából ítélik meg. Ebből kifolyólag a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiákban a talaj tápelemtartalmának és fontosabb kémiai tulajdonságainak vizsgálata mellett a növény vizsgálatára is sor kerül.
Ennek két fő módját különböztethetjük meg: egyrészt hozamtérképezésre alkalmas kombájnokkal történő betakarítás esetében készíthető hozamtérkép alapján elkülöníthetőek a gyengébb és a nagyobb termést adó táblarészek. Rendszerint a gyengébben termő részeken emelt szintû tápanyag-adaggal próbálják emelni a termésszintet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alacsonyabb termés oka a gyengébb termőképességû talajfolt, vagy víznyomásos területrész is lehet, vagyis nem feltétlenül a tápanyagellátás a terméslimitáló tényező.
Ezért a hozamtérképezés mellett – vagy helyett –, további lehetőséget jelent a növényállomány multispektrális légifelvétellel történő vizsgálata, hogyan azt a Belvárdgyulai Zrt. esetében az erre szakosodott zalaszentgróti Dr. Szabó Agrokémiai Kft. végzi a Jó Gazda Program® keretében.
A multispektrális szó arra utal, hogy a távérzékelt felvétel négy különböző fényspektrumban tartalmaz adatokat ugyanarról a felszínről megegyező időpillanatban. A felvételek kiértékelése pedig a különböző spektrumokban mért értékek egybevetésével történik. Az eljárás lényege agronómiai szempontból, hogy több éven keresztül, különböző időjárási és technológiai körülmények között légifelvételek készülnek egy adott táblát borító növényállományról. A növényállomány sûrûsége, magassága és színintenzitása (a zöld szín intenzitásával jól mérhető klorofill-tartalom fontos indikátora a növény nitrogén ellátottságának és általában tápláltsági állapotának, az asszimiláció aktivitásának) alapján reálisan megítélhető annak fejlettsége, kondíciója. Ily módon speciális szoftverek segítségével elkészíthető egy terméseloszlást reprezentáló vegetációs index térkép. Ennek alapján különíthetők el a táblán belüli termőzónák. Ezt követően a talajmintavétel is a kijelölt termőzónákat figyelembe véve történik, ez GPS-vezérelt mintavétellel napjainkban már rutinszerûen megoldható.
Az így készült talajmintavétel alapján számított mûtrágyázási szaktanácsadás (kukorica esetében 9 t/ha, őszi búza esetében pedig 6 t/ha termésszintre kalibrálva) az adott táblán belüli, 1–5 hektár közötti termőzónákra vetítve adja meg a kijuttatandó mûtrágya mennyiséget (1. kép). Ennek technikai feltétele a Belvárdgyulán természetesen rendelkezésre álló GPS-vezérelt, mérleges, ráadásul két oldalán differenciált mennyiséget szóró mûtrágyaszóró gép, amely egy szoftveren keresztül fogadja a vezérlést, hogy hol mekkora mennyiséget juttasson ki.
1. kép: egy közel 57 hektáros tábla precíziós mûtrágyaszórási térképe: átlagosan 160 kg/ha DAP kerül kijuttatásra, melynek mennyisége azonban 100 és 300 kg/ha között változik a táblán belüli termőzónák függvényében. Forrás: Dr. Szabó Agrokémiai Kft.
Nagyításhoz katt a képre
Ahhoz, hogy egyértelmûen láthassuk a precíziós talajmintavétel és a mûtrágya kijuttatás előnyét a hagyományossal szemben, azt kell látni, hogy hagyományosan öt hektárnyi, akár teljesen heterogén területet fed le egy talajminta. Az öt hektárosnál nagyobb táblák esetében a vizsgált 5-5 hektárokról begyûjtött talajminták alapján kapott értékeket átlagolva határozzák meg a talaj tápelemtartalmát. Példával szemléltetve ez azt jelenti, hogy ha adott egy 25 hektáros tábla, abból öt darab talajmintát vesznek (egy talajmintát az adott területen két átlóban végighaladva, a talajmintavevővel átlóként húsz ún. részmintát szedve állítanak össze), a laboratóriumi talajvizsgálat során pedig mindegyikből meghatározzák a vizsgált paramétereket, de a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadás során ezek átlaga adja az adott táblára jellemző talajvizsgálati értékeket. Teljesen logikus ez az eljárás, amennyiben egy tábla homogén és ezért csak egy adott mûtrágyaadagot kell kijuttatni és ennek meghatározása a talaj átlagos tápelem-ellátottsága alapján történhet. Ennek a módszernek nem hagyható figyelmen kívül azon hiányossága, hogy egy heterogén tápelem- és vízellátottságú tábla esetében az átlagérték az alacsonyabb tápelem ellátottságú helyekhez képest túl magas, a magasabb ellátottságúakhoz képest pedig túl alacsony.
Szûcs Imre elmondása alapján a 3000 hektárnyi terület, amelyen a precíziós tápanyag-gazdálkodást meg kívánják valósítani gyakorlatilag összefüggő területet alkot, bár a talajvizsgálati eredmények alapján jelentős eltérések láthatóak a tápelemtartalomban.
2. kép: jó szerkezet búzavetéshez, Belvárdgyula
Dombos vidékről van szó, amelyen erodáltak a talajok, és heterogének a táblák, sok bennük az eltérő talajfolt. Mindez logikailag is indokolja a területspecifikus tápanyag-utánpótlást, különös tekintettel arra, hogy a Belvárdgyulai Zrt. által mûvelt területeken minden növény alá adnak foszfort és káliumot is. Ebben az esetben oda kerüljön több tápelem, ahová szükséges, ahová pedig kevesebb kell, ne legyen felesleg kijuttatva.
3. kép: morzsás talaj őszi árpa alatt, Belvárdgyula
Szûcs Imre tapasztalatai is megerősítik, hogy a jó tápanyagszint meglátszik a kiegyenlített termésszinteken és a növények stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képességén. 2011-ben kukoricából 7 t/ha volt az üzemi termésátlag, de azokon a területeken, ahol volt megfelelőnek tekinthető csapadék júliusban, 9 t/ha termett. Az őszi búza üzemi termésátlaga pedig 5,5 t/ha volt 2011-ben.
A jó tápanyag-ellátás azonban csak jó talajszerkezet esetén tud érvényesülni és Birkás Márta professzor asszony jóvoltából – aki rendszeresen jár Belvárdgyulára – a 2. és 3. képen bemutathatjuk a jó morzsás talajszerkezetet, ill. Szûcs Imrét is a talaj lazultságának ellenőrzése közben (4. kép). A Belvárdgyulai Zrt. területein szántást csak kukorica előtt végeznek, amennyiben annak előveteménye kukorica, vagy napraforgó volt. A többi esetben a mulcshagyó talajmûvelést alkalmazzák, amelynek eszközei a kultivátorok, úgymint a Väderstad Top Down, ill. a Horsch Tiger.
4. kép: Szûcs Imre, a Belvárdgyulai Zrt. termelési igazgatója és
igazgatóságának elnöke a lazult réteg mélységét ellenőrzi pálcaszondával
Benedek Szilveszter
Fotók és képaláírás: Dr. Birkás Márta
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
