A kórokozót elsőként Nagy-Britanniában Taylor és Alexander (1971), az USA-ban pedig Harris és mtsai (1972) tenyésztették ki és igazolták szerepét a betegség előidézésében.

A kórokozó a Brachyspira (korábban Serpulina, még korábban Treponema) hyodysenteriae nevû spirohéta.

 

A brachyspirák ellenálló képessége kicsi, 60 °C felett és fertőtlenítő szerek hatására perceken belül, beszáradva pedig néhány nap alatt elpusztulnak, nyálkás, véres bélsárban azonban nyáron legalább egy hétig, télen pedig akár 2 hónapig is életképesek maradnak. Ugyancsak hónapokig túlélhet a kórokozó az enyhén lúgos vegyhatású hígtrágyában is.

A kórokozó megtelepedhet fertőzött sertéstelepen élő egerek, patkányok és az ott tar-tott kutyák belében is. A patkányok néhány napig, a kutya néhány hétig, az egerek viszont hónapokig üríthetik.

A betegség kialakításában játszott szerepét bizonyítja, hogy specifikus kórokozóktól mentes és konvencionális sertésekben egyaránt sikerült a betegséget mesterségesen előidézni. A sertésdizentériában beteg sertések béltartalmában a brachyspirák nagyszámú jelenléte mel-lett a normál bélflóra egyensúlyának felbomlása (diszbiózis) is megfigyelhető.

A diszbiotikus flóra fokozott terhelést jelent a gazdaszervezet számára. Ebben az álla-potban romlik az állatok takarmányhasznosítása, termelésük mérséklődik, súlyosabb esetekben elhullásuk is bekövetkezhet.

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a sertésdizentéria kóroktanában a brachyspirák elsődleges szerepet játszanak, azonban ahhoz, hogy a bélcsatornában káros mér-tékben elszaporodhassanak, „segítő” tényezőkre van szükség.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a betegség klinikai manifesztálódását és terjedését elősegítő környezeti hatások a következők: 



- télen az 5 °C alatti, nyáron a 30 °C fölötti istállóhőmérséklet; 



- zsúfolt elhelyezés; 



- a higiéniai szempontból elhanyagolt környezet; 



- a hibásan mûködő, túlfolyó önitatók, az alacsonyan elhelyezett, nyitott etetők és itatók; 



- etetéstechnológiai, dietetikai hibák, 



- a takarmány összetételének hirtelen megváltoztatása; 



- átmenet nélküli fejadagnövelés; 



- rendszertelen etetés; 



- állott, romlott, penészgombákkal, gombatoxinokkal vagy az etetőkből kiszóródott és bélsárral szennyezett takarmány etetése; 



- padlóról történő etetés; 



- falkásítások; 



- immunszupresszív hatások. 

Mindezek, különösen halmozódásuk esetén, részben az állatok ellenálló képességének csökkentése, részben a betegséget gyakran bevezető diszbakterialis állapot kialakítása révén járulhatnak hozzá a dizentéria klinikai tüneteinek megjelenéséhez.

Bár előfordul egy-egy klinikailag tünetmentes állomány is, nagy sertéstelepeinken azonban a kórokozó szinte mindenütt jelen van. A sertésdizentéria legtöbbször a brachyspirákat látensen hordozó, egészségesnek látszó sertésekkel kerül be az addig még nem fertőzött állományokba. A fertőződés leggyakoribb módja a brachyspirákat tartalmazó bélsár felvétele. A már korábban említett egyéb állatfajok (egér, patkány, kutya) járványtani szerepe pontosan nem tisztázott.

A betegség többnyire szórványosan jelentkezik. Fogékony állományok friss (manapság ritka) fertőződésekor, főként pedig a betegség kialakulását segítő tényezők halmozott ér-vényesülésekor és magasabb virulenciájú brachyspirákkal történt fertőződés esetén azonban tömeges megbetegedések fordulnak elő, leggyakrabban a hizlaldákban, ritkábban az utóneve-lési időszak végén. Az immunológiai viszonyokon kívül talán más oka is lehet annak, hogy az anyakocák és a szopós malacok csak ritkábban betegszenek meg.

A betegség lappangási ideje a mesterséges fertőzési kísérletek alapján egy-két hétben jelölhető meg, gyakorlati körülmények között azonban a kórokozó virulenciájának, a fertőző-dés mértékének, valamint a hajlamosító tényezők összhatásának függvényében rendkívül vál-tozó, akár két hónap is lehet. A fertőződés után a brachyspirák a vastagbél nyálkahártyájának felületén telepszenek meg, a felsorolt hajlamosító tényezők fennállása esetén nagymértékben elszaporodnak, és az általuk termelt toxin (hemolizin) hatására fokozott nyálkatermelés indul meg. A nyálkahártya vérér kapillárisai kitágulnak, faluk áteresztőképességének fokozódása következtében a savó a szövetekből a bél lumenébe is kiszivárog. A helyi vérkeringési zavar következményeként a nyálkahártyát fedő hámsejtekben regresszív elváltozások alakulnak ki. 



Később a nyálkahártya felületesen elhal és álhártyával fedett lesz. A vérkeringési zavar, va-lamint a bélcsatornából felszívódó különféle toxikus anyagok hatására a parenchymás szer-vekben és alkalmanként a szívizomzatban is degeneratív elváltozások alakulhatnak ki. A kli-nikailag beteg állatokon a betegség kezdeti szakában enyhe, átmeneti hőemelkedés figyelhető meg. A betegség igen gyorsan lezajló eseteiben a sertések jellegzetes tünetek nélkül elpusz-tulnak. A dizentéria legjellemzőbb tünete a kezdetben híg, félfolyékony, később vércsíkokat, nyálkacafatokat, a súlyosabb esetekben csokoládébarna színû, borseprőszerû, bûzös bélsár ürítése. A tartós hasmenésnek végül a víz- és elektrolit háztartás zavara, kiszáradás és metabo-likus acidózis lesz a következménye.

A megbetegedett sertések bágyadtak, kezdetben étvágytalanok. Később a kóros fa-lánkság, a perverz étvágy és vele együtt rendellenes anyagok (alom, bélsár) fogyasztása sem ritka.

Mindvégig igen kifejezett szomjúság tapasztalható. Az állatok napokig, akár hetekig is betegeskedhetnek. Az elhúzódóan beteg állatok nagymértékben lesoványodnak, szőrzetük durva, fénytelen, hasuk felhúzott lesz, majd a kiszáradásra jellemző tünetek mellett legyen-gülnek, ingadozva mozognak, és végül többnyire elhullanak.

A klinikailag gyógyultnak látszó állatok enyhébben ugyan, de ismételten megbeteged-hetnek, a betegség átvészelése tehát nem jár stabil és tartós immunitás kialakulásával.

A B. hyodysenteriae által okozott sertésdizentéria a súlygyarapodást 10-17%-kal csök-kenti, a takarmányhasznosítást 3-10%-kal rontja, az elkészülési időt pedig akár 30 nappal is, a B. pilosicoli által okozott vastag- és végbélgyulladás pedig 30-45 nappal is meghosszabbíthat-ja.

Lawsonia intracellularis-szal Európában a sertéstelepek 40-96%-a fertőzött. Ez a kór-okozó elsődlegesen az ileitist okozza, azonban a colitis-es kórképek 12%-áért is felelős. A takarmányhasznosítást akár több mint 20%-kal ronthatja, ami azt jelenti, hogy a vágósúly eléréséhez szükséges takarmánymennyiséget esetenként 70-80 kg-mal is megnövelheti serté-senként.

A sertésdizentéria kórjelzése a klinikai tünetek, a betegség lefolyása és a kórbonctani elváltozások alapján nem ütközik nehézségbe. Kétes esetekben ajánlatos laboratóriumi diag-nosztikai módszereket, többek között a brachyspirák kitenyésztését is igénybe venni, főleg azok gyógyszerérzékenységének meghatározása céljából.

Mai üzemi viszonyok között szinte kizárólag csak az antibiotikum-terápiát alkalmazzák. Nagyobb számú megbetegedés esetén az egész falkát szükséges kezelni.

Vágásra érett, nagy súlyú sertések kezelésekor különösen figyelemmel kell lenni az adott szer(ek) várakozási idejére. Ezért különös érdeklődésre tarthatnak számot a természetes alapú, várakozási idő-mentes megoldások.

A sertésdizentéria ismételt előfordulása ugyanabban az állományban – és nem ritkán ugyanazon állatnak a többszöri megbetegedése – arra utal, hogy a betegség átvészelése után megfelelő védettség nem alakul ki. Emiatt, ha egy fertőzött állományt nem mentesítenek és gyógyszeres kezelésben is csak a klinikai tüneteket mutató egyedek részesülnek vagy csak az állomány egy szûkebb csoportját kezelik, akkor a környezeti terhelés mértékével (amelyek a nem megfelelő tartási-, takarmányozási körülményekből származnak) arányosan nő a beteg egyedek és az elhullások száma.

2006. január 1-től az EU-országokban teljes körûen betiltották az antibiotikumok be-tegségmegelőzési és hozamfokozási célokra történő felhasználását. Ezért világszerte jelentős kutatások indultak a hozamfokozásra és betegségmegelőzésre alkalmazott antibiotikumok helyettesítésére. Ennek során előtérbe került számos, mikróbaellenes gyógynövény és kom-binációik vizsgálata.

Ebbe az úttörő munkába kapcsolódott be a Dr. BATA Magyar – Kanadai Biotech-nológiai Kutató – Fejlesztő Zrt több, hatékonynak talált növényi kivonat vizsgálatával. A több évig tartó fejlesztő munka eredményeként született meg a DYSANTIC nevû, sertésdizentéria és más colitisek elleni fitobiotikum kombináció. A készítmény összetevői között olyan növényi alkotók és kivonatok találhatók, mint a kerti kakukkfû (Thymus vulgaris L.), a fokhagyma (Allium sativum L.), szentjánoskenyérfa-mag, görögszéna mag stb.

A laboratóriumi vizsgálatok egyértelmûen igazolták, hogy a kakukkfû vizes kivonatai koncentrációtól függő mértékben gátolták a sertésdizentéria kórokozójaként ismert Brachyspira hyodysenteriaeélettevékenységét.

A vizsgálatoknak az ad különös jelentőséget, hogy – irodalmi adatok szerint - a ka-kukkfûben lévő hatóanyagok az antibiotikumokra rezisztens mikróbákra is hatnak, velük az antibiotikumokat szükség esetén ki lehet váltani, hozamfokozók alternatívájaként is szóba jöhetnek, alkalmazásukkal környezetkímélő módon javíthatók a biztonságos élelmiszer előál-lítás feltételei.

A gyakorlati kipróbálás során a készítményt több olyan, nagylétszámú sertést tartó telepen alkalmazták, melyek jelentős összegeket fordítottak a sertésdizentéria elleni, antibioti-kumokra alapozott gyógykezelésre.

A kísérletek során kontroll és kísérleti csoportokat alakítottak ki növendék sertésekből, és vizsgálták a termelési mutatók, a veszteségek és a gyógyszerköltség alakulását.

Alábbiakban két, nagylétszámú sertéstelepen elvégzett kísérlet eredményein keresztül mutatjuk be a DYSANTIC etetésének hatásait a vizsgált paraméterek tekintetében.

1. kísérlet 



A DYSANTIC nevû, gyógynövény kivonatok kombinációját tartalmazó új terméket egy 500 kocás, átlagos feltételekkel mûködő, hazai sertéstelepen próbáltuk ki. A telep éves hízókibocsátása 10 500.

A telep dizentéria fertőzöttsége nagymértékû. A dizentériás jellegû megbetegedések mellett az ileitis is jelen volt.

A 300 egyedből álló kísérleti csoport takarmányába 1 kg/tonna koncentrációban kever-ték a készítményt. A kontroll csoport a telepen szokásos antibiotikumos (Tiamulin) kezelést kapta.

Eredmények 



A DYSANTIC adagolása mellett nem fordult elő klinikai tünetekben megnyilvánuló dizentéria, sem pedig ileitis. Ennek következtében egyedi kezelésre nem volt szükség a kísér-leti csoportban, míg a kontroll csoportban jelentős számú és ismételt egyedi kezelést kellett alkalmazni az emésztőszervi betegségek visszaszorítására.

A megbetegedések csökkenő száma a termelési paraméterek javulását eredményezte a kísérleti csoportban. (1. táblázat.)

A kedvező állategészségügyi állapot eredményeként csökkent az elhullás (25 %-kal), valamint a selejtezés (10 %-kal) aránya. Több mint 6 %-kal javult a fajlagos takarmány-felhasználás.

1. táblázat - Nagyításhoz katt a képre

A gyógyszerfelhasználás és a kezelés költségeit a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

A sertésdizentéria és az ileitis elleni védekezés költségei a DYSANTIC etetésével, állatonként mintegy 30 %-kal csökkentek.

2. kísérlet 



A 2. kísérletre egy olyan nagyüzemi sertéstelepen került sor, ahol a telepítési sûrûség legalább 15%-kal meghaladta az egyes korcsoportok számára előírt értékeket. A telepen az átlagos kocalétszám 1750, az évente értékesített hízósertések száma: 32 500 volt.

A telepen a hizlaldában fordult elő dizentériás hasmenés, jelentős mértékben. A DYSANTIC-ot 1 kg/tonna keveréktakarmány koncentrációban etettük a kísérleti csoporttal a hizlaldába kerüléstől a vágásra történő elszállításig.

Eredmények 



A kísérleti csoportban a DYSANTIC adagolása mellett emésztőszervi megbetegedések nem fordultak elő. Ezzel szemben, a kontroll csoportban emésztőszervi megbetegedések miatt havonta 3-4 antibiotikumos kezelésre volt szükséges. Ez jelentősen megnövelte az amúgy is magas gyógyszerköltséget.

A 3. táblázat adatai szerint a kontroll csoporthoz viszonyítva, mintegy 30 %-kal csök-kent a selejtezés, és 25 %-kal az elhullás a kísérleti csoportban, míg a takarmányhasznosulás mintegy 8 %-kal javult.

3. táblázat

Mindezek mellett az egy állatra eső kezelési költség mintegy 30 %-kal kevesebb volt a kísérleti csoportban, mint a kontroll csoportban (4. táblázat).

4. táblázat

Az elvégzett kísérletek azt igazolták, hogy a DYSANTIC néven forgalmazott készítmény egyaránt eredményesen és költséghatékonyan alkalmazható a sertésdizentéria és más colitisek megelőzésében és leküzdésében.

Az eddig elvégzett kísérletek tapasztalatai szerint a készítmény: 



- megfelelő koncentrációban alkalmazva megszünteti, illetve jelentősen csökkenti a sertésdizentéria, az ileitis és egyéb colitisek klinikai tüneteit; 



- a mégis megbetegedett sertések egyszeri hagyományos kezelésre tünetmentessé válnak; 



- mindezek eredményeként jelentősen csökkenthető a gyógyszerköltség.

A dizentéria és az ileitis tüneteinek jelentős mértékû visszaszorulása következtében:



- csökken az elhullások és a selejtezések aránya; 



- javul a takarmányhasznosítás; 



- csökken az egyedi gyógykezelések élőmunka szükséglete. 

A DYSANTIC olyan hatékony alternatív megoldást kínál a sertésdizentéria és más vastagbél-gyulladások klinikai tüneteinek megelőzésére és a betegség(ek) által okozott károk mérséklésére a sertéstartásban, amely alkalmas lehet az eddig alkalmazott antibiotikumok felhasználásának lényeges csökkentésére.

A természetes anyagokat tartalmazó készítmény környezetbarát, a fogyasztó egészségét veszélyeztető szermaradvány nem keletkezik az állati termékben, alkalmazásával jelentősen növelhető a termelés gazdaságossága.