Aktualitások kukoricavetés kezdetén – hangzik a cikk címe, de mi is tekinthető ilyenkor valójában aktualitásnak? Lessük az időjárás-előrejelzéseket, latolgatjuk, hogy mennyi csapadék várható áprilisban, ill. a következő hónapokban, hiszen legnagyobb mértékben ez fogja meghatározni a termést, kezdve ott, hogy milyen magágyat sikerül majd készíteni és hogyan fog alakulni a növény kezdeti fejlődése. Az úgymond legaktuálisabbnak tekinthető információnak nem vagyunk tehát és nem is lehetünk a birtokában, az pár napos viszonylatokban és területeként akár nagyon eltérően fog lecsapódni. Ténylegesen fontos, bár mégiscsak az érem egyik, noha hangsúlyosabb oldala, hogy milyenek lesznek a csapadékviszonyok. Az érem másik oldala, hogy hogyan, milyen agro-technikai beavatkozásokkal reagálunk. Sokéves tapasztalatok bizonyítják, hogy adott talajmûvelési és tápanyag-gazdálkodási beavatkozások rendszerszerû alkalmazása, valamint a jó fajtaválasztás részben képes a termésingadozás csökkentésére, azaz pufferolja a csapadék terméslimitáló hatását. Ebből a megközelítésből az tûnik igazán aktualitásnak kukoricavetéskor – és erre vállalkozhat egy ilyen jellegû összeállítás – ,hogy bemutassa az elmúlt évek tapasztalatait és azok, valamint néhány kapcsolódó kutatási eredmény alapján következtetéseket próbáljon levonni, hogy a termésstabilitás szempontjából a jövedelmezőségi szempontok figyelembevétele mellett az agro-technológia mely elemei tûnnek kiemelkedően fontosnak. Enyingen Sziládi József, az Enyingi Agrár Zrt. növénytermesztési főágazatvezetője, Székesfehérváron pedig Szabó Gábor, az Aranybulla Zrt. növénytermesztési ágazatvezetője osztotta meg velünk tapasztalatait.
Fejér megye hazánk egyik legjelentősebb területe a szántóföldi növénytermesztés tekintetében. Felöleli a Mezőséget, a magas humusz-tartalmú, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, mély termőrétegû talajok névadó tájegységét (mezőségi, más néven csernozjom talajok). A Velencei-hegység környékén a csernozjom típus mellett barnaföldek és humuszos homoktalajok, réti talajok is előfordulnak, tehát viszonylag heterogén a talajtípusok előfordulása. Ezek a talajok is elsőrendûen alkalmasak a gabonatermesztésre, még ha nagyobb kompromisszumok árán is. Csapadékviszonyok tekintetében inkább csapadékszegényebbnek tekinthető a térség, szemben például az Alpokaljával, vagy az északi országrésszel, amit az elmúlt 2011-es év csapadékeloszlása is jól visszaigazol. Kijelenthető tehát, hogy a termésmennyiség tekintetében leginkább limitáló tényező a csapadék, amelyet azonban a jó területi adottságoknak köszönhetően valamelyest kompenzálni képes a jó fajtaválasztás és a helyes agrotechnika. Ezen bevezető gondolatokat az indokolja, hogy két Fejér megyei klasszikus mezőgazdasági nagyüzem, az Enyingi Agrár Zrt., ill. a székesfehérvári Aranybulla Zrt. tapasztalatai alapján állítottuk össze jelen áttekintésünket a kukoricatermesztés aktualitásaival kapcsolatban. A klasszikus szakirodalom szerint a kukorica vetésideje április 15–30. között van megjelölve és ez a gyakorlatban is irányadó, de általában valamivel korábban elkezdik már a vetést. Április első dekádjában már javában zajlik a kukoricavetés, legtöbben e hónap végére már be is fejezik azt. Egy növény esetében egyébként sosem a vetésidő hétre, sőt napra pontos „kőbevésése” a fontos, sokkal inkább azoknak a környezeti és fiziológiai igényeknek az áttekintése, amelyeknek egy adott szinten teljesülnie kell ahhoz, hogy biztonsággal elvégezhető legyen a vetés. Ezek közül pedig kiemelendő a 10°C körüli talajhőmérséklet, ill. a vetéselőkészítéshez, majd vetéshez alkalmas talajállapot. Birkás (2011) ezeket úgy foglalja össze, hogy a vetés mélységéig és alatta nyirkos, morzsás, a mag körül apróbb szerkezetû legyen a magágy, a magágyalap ne legyen vastag. A gyökérzóna akkor tekinthető megfelelőnek, ha adott a 25–30 cm rétegmélység.
Mielőtt továbbmennénk a bemutatásra kerülő gazdaságokhoz, fontos néhány összefüggést bemutatni a kukorica termésátlagok változásával és az agro-technológiával kapcsolatban. Sokszor felidézzük a magyarországi kukorica termésátlagok változását (1. ábra), amely alapján napjainkra nézve kicsit elszomorító következtetésként szoktuk levonni, hogy a rendszerváltás utáni termésátlagok gyakorlatilag nem haladják meg az azelőtti termésszintet, noha közben jelentős fejlődés volt mind a fajták, mind pedig a technológia tekintetében.
1. ábra: a magyarországi kukorica termésátlagok változása
1960–2010 között (Hg/ha). Forrás: FAOSTAT, 2012
Érdemes ezért kicsit árnyaltabban is szemügyre venni a tendencia alakulását. 1990-2010 között 5,5 t/ha volt a kukorica átlagtermés, amely alig haladja meg az 1970-1989 közötti 5,2 t/ha átlagtermést. Megjegyezendő, hogy az 1960-1989 közötti átlagtermés 4,5 t/ha, amelynek oka, hogy 1960-1970 között még lényegesen extenzívebb körülmények között folyt a termelés, az 1970-es évek elejétől viszont már a termésszintekben is visszaköszönt a magyar mezőgazdaság „iparosítása”. Ezért egy ilyen jellegû összehasonlításnál célszerûbb az 1970-1989, semmint az 1960-1989, ill. 1990-2010 időszakok elemzése. Az 1990-2010 közötti időszak termésátlagainak változását azonban tovább árnyalja két fontos szempont.
1. Több átlagon aluli év is előfordul ebben az időszakban. Ezzel kapcsolatban Térmeg (2011) meg is fogalmazza, hogy az 1970-1990 közötti időszak termésátlagainak alakulása kiegyenlítettebb volt, mint az azt követő időszakban. Egyrészt az 1990-1993 közötti években, tehát közvetlenül a rendszerváltás után, amikor mélyreható és sokszor kiszámíthatatlan változások zajlottak le az ágazatban, így erőteljesen csökkentve a technológia alkalmazásokhoz szükséges pénzügyi forrásokat. További átlagon aluli évként pedig a rendkívül száraz, csapadékszegény 2003-as és 2007-es esztendő jelentkezik. A csapadék, mint legerősebb terméslimitáló tényező gyakran visszaköszön a termésátlagok alakulása kapcsán és nyilvánvaló, hogy egy bizonyos szint fölött a hiányzó víz nem helyettesíthető semmilyen agrotechnikai elemmel az öntözésen kívül, azonban az is tudvalévő, hogy a jó talajmûvelés és a megfelelő tápanyagellátás azáltal, hogy jobb növényi kondíciót eredményez, csökkenti a környezeti stressz negatív hatásait. Ameddig viszont a pénzügyi helyzet nem engedi meg az ehhez szükséges ráfordításokat a talajmûvelési és tápanyag-gazdálkodási technológiákban, a fentebb bemutatottakhoz hasonló mértékben tud termésmeghatározó lenni a csapadék.
2. Pozitív tendencia is felfedezhető azonban az 1990-2010 időszak termésátlagait vizsgálva. Míg 1990-ig egy alkalommal sem fordult elő 7 t/ha-t elérő, ill. meghaladó termésátlag, addig 1990 után három alkalommal is, így 2004-ben, 2005-ben és 2008-ban. Normál, ill. jó csapadékeloszlású években figyelemre méltóan megmutatkozik tehát az új fajták és a magasabb technikai, ill. technológiai színvonal eredménye.
Az agrotechnológia egyes elemeinek a termésre való hatása kapcsán érdekes megfigyeléseket vont le Berzsenyi és Győrffy a martonvásári tartamkísérletek 1960–2000 közötti adatai alapján (2. ábra). Ezek szerint a fajta és a trágyázás azok, amelyek legnagyobb mértékben, egyenként 30-30 százalékban, azaz összesen 60 százalékban meghatározzák a termést. Ezt több gyakorlati megfigyelés is megerősíti, azonban pont ezek tükrében alacsonynak tûnhet a talajmûvelés szerepéhez rendelt 3%. A 2011-es év például jó példát szolgáltatott arra, hogy a nedvességmegőrző talajmûvelés nagymértékben képes volt kivédeni a csapadékhiány terméslimitáló hatását, ill. nyilvánvaló, hogy a jól lazult talajszerkezetet lehetővé tévő talajmûvelés nélkül a tápanyagellátás sem tud megfelelően érvényesülni, ill. a növény sem fejlődik megfelelően. A talajmûvelés szerepének feltûnően alacsony értékelését a bemutatott elemzésben módszertanilag az indokolhatja, hogy a vizsgált tartamkísérleteken különböző, de mind megfelelő talajállapotot eredményező módszereket alkalmaztak, így nem kerültek figyelembevételre a talajmûvelés hiányosságaiból adódó technológiai hibák, ill. azok elkerülésének fontossága.
2. ábra: különböző tényezők termésbefolyásoló hatása martonvásári tartamkísérletek 1960–2000 közötti adatai alapján. Forrás: Berzsenyi és Győrffy, 2001 in: Térmeg, 2011
A tápanyag-gazdálkodás vitathatatlanul fontos szerepe kapcsán érdemes felidézni a kukorica tápelem-igényét (táblázat). Nagyon fontos dologra hívja fel továbbá ezzel kapcsolatban a figyelmet a kukorica tápanyag-felvételi dinamikáját bemutató 3. ábra. Már önmagában arra is fontos utalni, hogy a növény tápanyag-igénye nem írható le pusztán az egy tonna termés képzéséhez szükséges tápelem-igénnyel, hiszen a növény időben elhúzódóan, különböző intenzitással veszi fel a tápelemeket. Ebből pedig az következik, hogy kellő időben és kellő mennyiségben kell a tápelemeknek a növények számára felvehető formában jelen lenniük a talajban, ill. részben a levélfelületen (levéltrágyázás esetében). A 3. ábra alapján látható, hogy júniusban, a vetéstől számított kb. 8. héten intenzív tápanyagfelvételbe kezd a kukoricanövény és ez eltart egészen augusztusig. Mennyiségileg legnagyobb mértékben káliumot vesz fel, különösen ebben az intenzív fejlődési időszakban, aztán a káliumfelvétel viszont lecsökken, míg a nitrogénfelvétel még változatlan szinten marad egy ideig. Ebből következik, hogy végeredményben ugyanakkora mennyiségben vesz fel nitrogént és káliumot a kukorica, de a kálium nagy része a szárban marad, így az a termés betakarításával nem kerül le a tábláról, hanem a szármaradványok lebontásával újból felvehető lesz a következő növények számára.
Táblázat: a szemeskukorica által 1 t terméshez felvett főbb
tápelemek mennyisége. Forrás: Füleky, 1999 és KTBL, 2009
3. ábra: a kukorica által hektáronként felvett N, P2O5 és K2O mennyiség (kg/ha) és a szárazanyag akkumuláció (Dry Matter) alakulása időben (t/ha). Forrás: University of Hertfordshire, 2011
Visszatérve a bemutatásra kerülő gazdaságokhoz, klasszikus nagyüzemeknek nevezhetőek abban az értelemben, hogy nagyüzemi szántóföldi növénytermesztést folytatnak és emellett jelentős állattenyésztési ágazatokkal is rendelkeznek. Enyingen szarvasmarha- és sportlóágazattal, Székesfehérváron pedig szarvasmarha- és baromfiágazattal. Mindkét üzemben fontos szempont, hogy a növénytermesztés jövedelmezősége meghaladja az önköltségi szintet, az input anyagokra fordított pénzügyi keret meghatározása is ennek tükrében történik.
Enyingi Agrár Zrt.
Enyingen összesen 7511 hektáron folytatnak szántóföldi növénytermesztést, ez évi vetésszerkezetük a következők szerint alakul: 1889 ha őszi búza, 319 ha őszi árpa, 160 ha őszi árpa szenázs, 581 ha tavaszi árpa (sörárpa), 310 ha zöldborsó (konzervgyári feldolgozásra), 1582 ha árukukorica, 583 ha silókukorca, 1080 ha cukorrépa, 498 ha lucerna, 232 ha szántóföldi fû és 277 ha rét. Sziládi József (1. kép) növénytermesztési főágazatvezető bemutatta, hogy az Enyingi Agrár Zrt. közel 2000 hektáros kukorica vetésterületén az évek átlagában 9 t/ha körüli az üzemi termésátlag, a maximális termés 14 t/ha szokott lenni, jó területi adottságok és az átlagosnál magasabb technológiai ráfordítások mellett.
1. kép: Sziládi József növénytermesztési főágazatvezető, Enyingi Agrár Zrt.
A 4. ábra részletesen áttekinti a termésátlagokat 2000-től napjainkig. Kiemelendő egyrészt, hogy a 10 t/ha termésszintet meghaladó üzemi termésátlagok is előfordultak, és jól mutatja a termésstabilitást, hogy a tízből csak három évben volt 8 t/ha alatti a termésátlag: 2000-ben nagyságrendileg nem is marad el ettől, az extrém száraz és csapadékhiányos 2003-as és 2007-es években viszont jelentékeny mértékben megmutatkozik a csapadékhiány terméscsökkentő hatása.
4. ábra: a kukorica üzemi termésátlagok alakulása 2000-2012 között az Enyingi Agrár Zrt. területein. Forrás: Enyingi Agrár Zrt.
Nagyításhoz katt a képre
A fajtaválasztás tekintetében fontos szempont a viszonylagosan olcsó ár, 21 000 Ft/ha körüli vetőmagköltséggel szoktak számolni. A termőterület kb. 60%-án bevált fajtákat, köztük tizenéves fajtákat is termesztenek, a másik, kb. 40%-on pedig új fajtákat próbálnak ki. A termesztett fajták felét a Syngenta hibridjei adják, aminek az alapját a régóta, tizenkét éve tartó jó együttmûködés jelenti. Emellett DEKALB és Pioneer hibrideket, ill. más nemesítőházak hibridjeit is termesztik. Tavasszal egy adagban 135 kg/ha nitrogén hatóanyag kerül kijuttatásra a kukorica alá. Ennek formája lehet karbamid, ilyenkor vetés előtt tíz nappal történik a kijuttatás, vagy pétisó. A silókukorica valamivel alacsonyabb, 115–120 kg/ha nitrogéntrágyázásban részesül, ugyanakkor általában a silókukorica területekre szokott szerves trágya is kerülni. A nitrogénen túl káliumtrágyázásban is részesül a kukorica, ősszel 120-180 kg/ha mennyiségben, kálisó formájában. A talajok kálium ellátottsága megfelelő, közepestől jóig, igen jóig terjed, helyenként azonban gyenge ellátottság is előfordul. A kukorica magas káliumigénye miatt olyan tagja a vetésforgónak, ahol végeznek káliumtrágyázást, ezen kívül a zöldborsó, az őszi árpa és a cukorrépa esetében is. Foszfor pedig a cukorrépa és az őszi búza alá kerül kijuttatásra. Az elmúlt években a cink-tartalmú levéltrágyázást is kipróbálták és az eredmények alapján úgy döntöttek, hogy idén a silókukoricában 580 hektáron, azaz a termőterület egészén alkalmazni fogják. A talajmûvelés tekintetében nincsenek kőbevésett szabályok az Enyingi Agrár Zrt. gyakorlatában, forgatásos és forgatás nélküli (kultivátor, lazító) eljárásokat egyaránt alkalmaznak. 2011-ben például szinte nem volt szántás a kiszáradt talajállapot miatt, csak kukorica monokultúra esetében, a csapadékos 2010 viszont jó adottságokat nyújtott a szántás elvégzéséhez. A kukorica termesztése a termőterület 20-25 százalékán a cukorrépa zónában kétéves monokultúrában történik. A cukorrépa elővetemény egyébként 10-15 százalékkal csökkenti az utána következő kukorica termését, hiszen intenzíven kihasználja a talaj tápelemkészletét. A termőterület többi részén kalászos után szokott következni a kukorica.
Aranybulla Zrt.
Az Aranybulla Zrt. vetésszerkezete 900 ha kalászos (őszi búza, néha pedig tavaszi árpa is), 250 ha repce, 250 ha napraforgó, 350 étkezési kukorica, 450 ha árukukorica, 150 ha silókukorica és 200 ha lucerna, amely összesen 2550 ha szántóföldi növénytermesztéssel hasznosított területet jelent. A kukorica fajtaválasztás kapcsán Szabó Gábor (2. kép) növénytermesztési ágazatvezető rámutatott, hogy annak alapját a saját üzemi fajtakísérletükben kapott eredmények jelentik.
2. kép: Szabó Gábor növénytermesztési ágazatvezető
Évente kb. 50 hibridet tesztelnek ilyen módon, melyek között ugyanúgy szerepelnek genetikailag új, mint régi, de jónak tartott fajták, különböző nemesítőházaktól. A vetésszerkezetükben megtalálható kukorica hibridek egyébként általában középérésû csoportúak, jellemzően a FAO 300 végétől FAO 500-ig terjednek. Tapasztalataik szerint az újabb fajtáknak jobb a termőképessége, ez azonban csak akkor tud igazán érvényesülni, ha megfelelő tápanyagellátásban részesülnek és kielégítő a csapadék mennyisége. A talajmûvelés tekintetében komoly jelentőséget tulajdonítanak a talaj nedvességtartalma megőrzésének és a növény számára kedvező talajállapot kialakításának. Ezt szolgálja a mulcshagyó talajmûvelési technológia. Alapmûvelés tekintetében mind a forgatásos, mind pedig a forgatás nélküli elemeket alkalmazzák. A kukorica alá ősszel szántanak, vagy lazítóznak, az őszi búza és a napraforgó pedig forgatás nélküli őszi alapmûvelésben részesül, melyet egy középmély kultivátorsorral végeznek. 2011-re visszatekintve példának hozta fel Szabó Gábor, hogy voltak olyan víznyomásos területeik a Velencei-tó mellett, ahol nem sikerült jó magágyat készíteni és az ilyen területre került növények jobban meg is sínylették az aszályt.
Ebben az évben egyébként a július végén lehullott extra csapadék nagyban befolyásolta a termést. Az Aranybulla Zrt. területeit gyakorlatilag kettévágja a régi 70-es út, és a július végi csapadék mennyisége is eszerint feleződött: az egyik részen hullott, a másikon gyakorlatilag nem. A két területrész szerinti kukorica termésátlagok pedig a csapadékmentes helyen 4 t/ha, a csapadékos helyen viszont 8 t/ha szinten alakultak. Áttérve a tápanyaggazdálkodás gyakorlatára, kiindulópont, hogy a gyökérnövekedés beindulásával nagyon fontos a tápanyagok rendelkezésre állása a növény számára.
Ettől a megfontolástól vezérelve, ill. a környéken látott pozitív tapasztalatok alapján 2012-ben Kwizda Pannon Starter mûtrágya formájában foszfor- és cinktartalmú starter mûtrágyázásban tervezik részesíteni a kukoricát. Egy ilyen foszfor- és cinktartalmú mikrogranulált mûtrágya hatása a tapasztalatok szerint fagyosszentek körül érvényesül igazán: a késő tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel a növény, így jó hatású a közvetlenül felvehető és frissen feltáródó foszfor, ill. a kukorica számára – különösen megfelelő foszfortápláltság mellett – jelentékeny cink. Őszi alapmûtrágyázásra nem szokott mindig sor kerülni a kukorica esetében, csak amikor a talajvizsgálat és az arra épülő szaktanácsadás szerint ez mindenképpen szükséges. A nitrogéntrágyázás pedig két lábon áll: egyrészt 80-100 kg/ha mennyiségben mûtrágya formájában kerül kijuttatásra, másrészt már tíz éve baktériumtrágyázást is végeznek. Ez vetőágy készítéskor kerül kijuttatásra és a baktériumok által megkötött légköri nitrogénen keresztül számottevő mértékben hozzájárulnak a nitrogénellátáshoz. Ezentúl a baktériumtrágyázás a talajéletet is serkenti, jól megfigyelhető például a földigiliszták fölszaporodása.
Ehhez a szervestrágyázás is hozzájárul, ahol erre lehetőség van: évente 200 hektárnyi területen juttatnak ki szerves trágyát 30 t/ha mennyiségben. A növényvédelem kapcsán kiemelendő, hogy amikor önmaga után következik a kukorica, talajfertőtlenítéssel védekeznek a kukoricabogár ellen, de ennek is köszönhetően komoly kártételét, amikor a támasztógyökerek megrágása miatt megdőlt volna az állomány, nem tapasztalták. Érdekes megfigyelés volt 2010-ben, hogy őszi búza elővetemény után kukoricában és napraforgóban megjelent a drótféreg. A csapadékos évnek köszönhetően regenerálódtak a gyökerek, de azóta e kártevő ellen is védekeznek, mégpedig csávázással. Tapasztalataik azt mutatják egyébként, hogy a kukorica növényvédelme általában jól megoldható a bevált, rendszerszerûen alkalmazott eljárásokkal.
Benedek Szilveszter
Források:
Birkás M. (2010): Talajmûvelők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
FAOSTAT (2012): www.fao.org
Füleky Gy. (1999): Tápanyaggazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
KTBL (2009): Faustzahlen für die Landwirtschaft. KTBL, Darmstadt.
Térmeg J. (2011): A kukorica tápanyagellátása. www.farmit.hu
University of Hertfordshire (2011): Forage Maize Fertiliser Requirements. http://adlib.everysite.co.uk
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
