Ahhoz, hogy a termesztők a rendelkezésükre álló agrotechnikai eszközöket a lehető leghatékonyabban alkalmazhassák, feltétlenül ismerniük kell a kukorica fejlődésmenetét és az azokhoz kötődő fiziológiai folyamatokat. A környezeti feltételek közül is ismerni kell a növény szempontjából támogató, vagy éppen az adott pillanatban a növény ellen ható faktorokat. Mint ahogyan egy jó orvos, aki az emberi szervezet felépítésének és mûködésének alapos ismeretében tudja felismerni a normálistól eltérő állapotokat, a betegségeket, ugyanúgy a termesztő is csak akkor lehet eredményes a növény fejlődésének „menedzselésében”, és akkor tudja a leghatékonyabb beavatkozásokat megtenni, ha ismeri az egészséges fejlődési folyamatok jellemzőit, egymásutániságát, időtartamát és az adott fázisra jellemző igényeket.
Tudnunk kell, hogy minden egyes növényfaj fejlődésmenete bonyolult, egymásra épülő életfolyamatok összessége, amiben minden egyes lépés vagy állapot egy következőnek a feltétele, és kiindulópontja. Vannak a fejlődésmenetnek különlegesen fontos állomásai, melyek a többinél nagyobb mértékben határozzák meg a növény sikerességét (termését, biztonságát, minőségét), ezért ezek ismerete és az akkor támasztott igények ismerete is különösen fontos a korrekt beavatkozások megtételéhez. Jelen írásomban megpróbálom röviden ismertetni a kukorica legjellemzőbb vegetatív és generatív fejlődési fázisait, e fázisok biológiai- élettani és agrotechnikai igényeinek bemutatásával párhuzamosan pedig rámutatni azokra a beavatkozási pontokra, ahol a „jó gazda” sokat tehet kukoricája fejlődésének zökkenőmentes elősegítése és az elérhető termés maximalizálása érdekében.
Evidens, hogy a növény élete a keléssel kezdődik, és a beéréssel végződik, amit betakarítás követ. Értelemszerûen a keléstől a virágszervek megjelenéséig tartó szakaszt vegetatív, míg a megtermékenyüléstől a biológiai érettség bekövetkezéséig tartó szakaszt generatív fejlődési szakasznak nevezzük. Egy bizonyos fejlettségi stádiumról akkor beszélünk, ha az állomány fele elérte ezt az állapotot. A hőmérséklet és a csapadék nagyban befolyásolja a fejlődési időszakok hosszát. A hő- és csapadékhiány a vegetatív szakaszban késlelteti a virágszervek kifejlődését, így a későbbiekben a beérést is. Ezért a napok száma helyett a szakirodalom a kumulált hőmennyiséget használja az egyes fejlődési stádiumok és a növény tenyészidejének meghatározásához.
Az új egyed életre kelésének feltétele és egyben letéteményese a vetőmag. A vetőmag a növény agya, de nevezhetjük komputerének is, melyben minden szükséges információ, mely az új növény megszületéséhez szükséges, kódolva van. A benne koncentrált genetikai anyag magában hordozza az örökletes tulajdonságokat, míg a mellette elhelyezkedő endospermium, vagy tápszövet elegendő keményítőt, fehérjét, olajat tartalmaz ahhoz, hogy a növényke élete első 1-2, maximum 3 hetében elindulhasson az egyedfejlődés útján. A fizikai egységet és egyben védelmet pedig a maghéj jelenti számára, mely megvédi a fizikai (hideghatás, ütés, sérülés), biológiai (kártevők és kórokozók), és kémiai (növényvédő szerek, mûtrágyák), környezeti hatásoktól.
A múlt havi számban írtunk a vetési technológiáról, a vetésidőről, a kivetésre szánt vetőmagdózisról, mint a termesztés sikerét nagymértékben meghatározó technológiai elemekről. Tény, hogy a vetés „főszereplője” a vetőmag, melynek szerepe felbecsülhetetlen. A jó vetőmag a nagy termés záloga, s egyben „a minőség garanciája” (Takács Géza, IKR). A vetőmag koncentrálja magában mindazokat a képességeket, melyek révén elérhető a nagy és biztonságos termés, a különböző stresszhelyzetek (hő, szárazság, fagy, kártevők) ellenére megnyilvánuló stabilitás, az alkalmazkodóképesség, és az elvárt minőség. A nemesítők által létrehozott „novum” (újdonság, egyediség, kuriozitás) a vetőmagtermelés utolsó fázisában, fizikai megjelenésében is olyan formát kap (osztályozottság, csávázás, csomagolás) mely alkalmassá teszi arra, hogy a belőle sarjadó új élet biztonsággal induljon élete első szakaszába, a kelés folyamatába.
A vetőmag ebben az inaktív állapotában a legstabilabb, minőségét az arra alkalmas hûvös (5 ºC körüli hőmérsékleten), megfelelően száraz, szellőztetett és inszekticidektől, raktári kártevőktől védett helyen több évig is megőrzi. Természetesen a múlt évről megmaradt vetőmagot mindig ellenőrzik, újra minősítik – de ha egyszer elindul az egyedfejlődés útján, ez a stabil nyugalom megszûnik, és a benne fejlődő új élet érzékennyé válik a külső behatásokkal szemben.
A kelés akkor kezdődik, ha a talajhőmérséklet eléri a faj fejlődéséhez szükséges küszöbértéket, ami kukorica esetén minimum 8 ºC, és ha a vetőmag vízfelvevő kapacitásának legalább 30%-nyi vizet felvéve, megduzzad. A kelés során a vetőmag embrió részéből kihajt a rügyecske (coleoptyl) és áttöri a talaj felszínét, majd a továbbiakban ebből fejlődnek a levelek. Kihajtanak a csíragyökerek (mezocotyl), melyek segítenek megkapaszkodni a talajban, és a víz és tápanyag felvételében (1. ábra). Ezeket az elsődleges gyökereket váltják majd le az ún. csomógyökerek, melyek több növekedési ponton, több lépésben kifejlődve veszik majd át végérvényesen a víz- és tápanyagfelvétel mellett a támasztás szerepét is. A kelés idején, csakúgy, mint még legalább 4–5 leveles korig – azaz 3–4 hetes korig – a tenyészőkúp, vagy növekedési pont a talajfelszín alatt 3–4 cm-re, biztonságban marad – védve a fizikai sérülésektől, a fagytól, védve a rovar- és egyéb állati kártevőkkel szemben. (A tenyészőkúp vagy növekedési pont a növény legérzékenyebb és legmeghatározóbb része, mely az új szövetek és szervek differenciálódásáért felel). A kelési fázis a védett, inaktív vetőmag állapotból érzékeny és aktív állapotba juttatja a növényt, emiatt nagyon kritikus a növény további sorsa szempontjából. A hőhiány, a túl száraz vagy a túl nedves talaj – főleg ez árvíz esetén fellépő levegőtlenség –, valamint a csírázáshoz szükséges tápelemek hiánya hátráltatja, lelassítja a kelést, ezért a gazdának arra kell törekednie, hogy a vetésidőt a legjobb talajállapothoz (azaz a megfelelő talajhőmérséklethez és talajnedvességhez) válassza meg, a lehető legjobb vetőágyat készítse el, a vetéssel egyidőben startertrágyával biztosítsa a korai szakaszban a legfontosabb tápanyagok (a foszfor és nitrogén) jelenlétét, a magra leselkedő rovar- és gombatámadásokkal szemben pedig a leghatékonyabb csávázószerrel lássa el – vagy rendelje meg – a vetőmagot.
1. ábra: a kelés folyamata
Az első valódi három levél kialakulásáig – nagyjából 2-3 hétig – a kukorica a magban raktározott tartalékokból táplálkozik. A növény fejlődési üteme ebben a fejlettségben, amelyet korai növekedési erélynek, azaz „magvigornak” (angolul „seedling vigor”-nak) neveznek, leginkább a vetőmag minőségén múlik. Itt elsősorban a mag méretére és a vetőmag értékét meghatározó meleg- és hidegcsirázási %-ra, a biológiai és fizikai tisztaságára, a csávázás minőségére gondolunk. Az egyes táblákon megfigyelhető kezdeti különbségek, melyek a kelés és korai fejlődés mértékében, intenzitásában jelentkeznek, elsősorban tehát nem genetikai, hanem vetőmag minőségbeli különbségekből adódnak. Érdemes tehát az elérhető lehető legjobb minőségû vetőmagot választanunk (rendelnünk), mert az egységes és gyors kelés, és az így kinövő egységes és egészséges állomány meghatározó helyzeti előnyt jelent a későbbiekben a vízért, tápanyagért folytatott, a gyomokkal, a gomba- és rovarkártevőkkel szembeni versenyben.
A kelés megtörténte után a növény fejlettségét a szakirodalom a vegetatív szakaszban a levelek számával (pontosabban a „levélgallérok” számával) írja le. Értelemszerûen a V1, V2, V3 stb. az első, a második és a harmadik levélgallér megjelenését jelzi. De míg az első 2 hétben, a V1 és a V2 stádiumban a növényke még a mag tápanyagaiból épül, addig a V3 szakaszban beindul az asszimiláció és fokozatosan fedezi a növekedés és a fejlődés energiaszükségletét. Ehhez persze az is kell, hogy megtörténjen a gyökérváltás, és a csíragyökerek helyén a csomógyökerek, és a gyökérszőrök kialakuljanak. A gyökérváltás idejére a talajban feltétlenül rendelkezésre kell állnia megfelelő mennyiségû felvehető foszfornak és nitrogénnek a korai intenzív gyökér- és hajtásképződéshez. Ezért fontos, hogy a vetéssel egyidejûleg, vagy akár előtte, ezeket a tápelemeket könnyen oldódó, könnyen felvehető starter formájában kiadagoljuk.
A V4-V5-ös stádiumban a kukoricán az 5. levélgallér jelenik meg, és általában a magassága 20 cm körül van. A növekedési pont bár még védett pozícióban, éppen a talajfelszín alatt helyezkedik el, de a növény még mindig nagyon érzékeny az áradásra, árvízre, és a komoly fagyok is már negatív hatással bírnak. Ez a gyomok és a kártevők támadásának fő időszaka, amikor a gazdának a megfelelő beavatkozásokkal – gyomirtó és rovarirtó kezelésekkel – kell a versenyhelyzetet kizárni, amivel elkerülhető a későbbi termésvesztés veszélye.
A V6 stádiumban (2. ábra) megjelenik a 6. levélkezdemény. A gyökérzet eléri a 45 cm hosszúságot – ekkor már a 3. növekedési csomó is megnyúlik – és egy 60 cm-es átmérőben behálózza a talajt. Köszönhetően a gyökérzet növekedésének, ebben a fázisban aktív tápanyagfelvétel indul meg. A növekedési pont a talajfelszín fölé kerül (ezután már nagyon érzékeny lesz a külső ingerekre), a levélszövetek képződése befejeződik, és a címerkezdemény indul intenzív növekedésnek.
2. ábra: V6 fejlettségû kukorica
Ilyenkor van az ideje az első levélmintázásnak, amiből a laboratóriumban kimutathatók az esetleges hiányzó tápanyagok, vagy a relatív tápanyaghiányok. A levélvizsgálatok eredményeire épülő tápkultivátorozás nagyban segítheti a növényt az intenzív és zavartalan növekedésben. Időben a V5-V6-os állapotban előfordulhatnak a késő tavaszi, májusi fagyok, ahogy ez a tavalyi évben is nagy riadalmat okozott. A kérdés mindig összetett:
- milyen a fagy mértéke (–1, –2 ºC még nem jelent igazi veszélyt!),
- milyen hosszan tart, milyen gyakran lép fel (néhány órás fagy még nem okoz maradandó károsodást!),
- milyen a táblánk kitettsége (a dombos területeken a völgyek a fagyzugosak, míg a fák, bokrok csökkentik a fagyhatást!),
- milyen a talaj szerkezete, az elmunkálás, a nedvességtartalom, a kisugárzás (a szerkezet nélküli, agyonmûvelt, száraz és gyomos talajfelület csökkenti a melegítő hatású kisugárzást),
- milyen a növény állapota?
Az 1–3 leveles kukorica gyakorlatilag termésveszteség nélkül képes kiheverni a fagykárt, mivel a tenyészőkúp ilyenkor még védett helyen, a talajfelszín alatt van.
Az 5–7 leveles kukoricában már kritikus lehet a helyzet, mert ilyenkorra a tenyészőkúp már a talajszinten, vagy afölött helyezkedik el. Az ekkor bekövetkező fagy már a növény kipusztulását okozhatja, illetve hatással lehet az éppen differenciálódó virágokon és csöveken keresztül a termés mennyiségére is. (3. ábra) Ha állományunk ebben a fejlettségi állapotban van, akkor az elkövetkező napokban állandóan figyelni kell a kukorica színét, a tenyészőkúp állapotát, és aszerint kell dönteni az esetleges teljes vagy részleges újravetésről. Az elfagyást jelző elbarnulás, elfeketedés, elfonnyadás a fagy után 1-2 napon belül jelentkezik. Figyeljük, hogy hajt-e a kukorica, hoz-e új leveleket. Ilyenkor az életfolyamatok felgyorsulnak, és 3-4 naponként új levelek képződnek. A tápkultivátorozás, esetleg lombtrágyázás (P és Zn tartalmú készítményekkel) elősegíti a minél előbbi regenerálódást. Kiszántás nagyon kevés esetben – esetleg a tábla legkitettebb részein – indokolt akkor, ha a regeneráció – új levelek képzése – több napon belül sem indult meg.
3. ábra: a növekedési pont, a tenyészőkúp állapota 5–7 leveles kukoricában
A V7 és V8 fejlettségi stádiumban a csőkezdemények erőteljes növekedésnek indulnak – növényenként 8–10 csőkezdemény fejlődik, melyből a felső 1-2 csőkezdeményből fejlődhet a betakarítható cső. A csőkezdeményeken a szemsorok száma fixálódik, ami általában genetikailag meghatározott tulajdonság, melyet erős környezeti hatások csökkenthetnek. A negyedik gyökércsomó is megnyúlik, hozzásegítve a növényt a még hatékonyabb tápanyag- és vízfelvételhez.
A V9 fejlődési szakaszban a címer gyors növekedésnek indul. Fagy, jégeső, áradás ebben az időben komoly veszélyt jelent a potenciális termésre!
A V10-11 vegetatív fejlődési szakaszt a kukorica általában a kelés utáni 5. héten éri el. Ez a vegetatív növekedés legintenzívebb szakasza, amikor 2-3 naponként új levél jelenik meg! Érthetően a tápanyagok és a víz felvétele is drámaian megnövekedik.
A V12 fejlődési fázistól (4-5. ábra) kialakulnak a támasztógyökerek a felszín közeli nóduszokból, és segítik a tápanyag és a vízfelvételt, valamint stabilizálják a növényt. Kifejlődik a teljes növénymagasság, és a csőkezdeményeken meghatározódik a potenciális magszám. A növény előkészül a reprodukciós szakaszra, azaz a virágzásszervek kibontására és a megtermékenyülésre. Ebben a meghatározó „szerepváltó” időszakban bekövetkező bárminemû tápanyaghiány vagy vízhiány kockáztatja a potenciális termés kialakulását. Éppen ezért a rekordtermésre törekvő, vagy egyszerûen az igényes gazdák ilyenkor egy második beiktatott levélmintázással ellenőrzik a növény tápanyag ellátottságát, és ha akár mezo-, akár mikroelemben hiányt észlelnek, beiktatnak egy lombtrágyázást, amit esetleg össze tudnak kötni moly, vagy kukoricabogár elleni védekezéssel.
4-5. ábra: támasztógyökerek és a teljes növény a V12- fejlettség idején
A címerhányás időszaka 2-3 nappal megelőzi a bibe vagy bajusz megjelenését. A címer a kukorica hímvirágzata, mely 500–1000 kalászkából épül fel. A kalászkákban 2-2 virág fejlődik, minden virágban 2-3 portokkal. Ezekben a portokban találhatók a pollenszemek, azaz a virágpor. Az első kinyílt, virágzó portok mindig a címervirágzat központi ágán jelenik meg. Egy életerős címerben összesen 2–5 millió pollenszem képződik, amiből egy-egy bibére – ha 1000 bibeszálat feltételezünk csövenként – 2–5 ezer darab jut! A pollenszórás a környezeti feltételek függvényében kezdődik, és 5–7 napig tart. A pollenszórást az időjárás nagymértékben befolyásolja. Hideg, esős, borús időben a pollenszórás szünetel, míg napos meleg időben felerősödik. A legintenzívebb virágporhullás napos időben délelőtt 9–11 óra között figyelhető meg. A virágpor csak néhány óráig életképes. A hőség és a szárazság jelenti a legnagyobb problémát, de a tápanyaghiány, főleg a N hiánya is gátolja a pollentermelést. A növényi életfolyamatokon belül a címer és a virágportermelés/porzás prioritást élvez a torzsavirág- és a bajuszképződéssel szemben. A hibridek porzási tulajdonságai nagy különbségeket okoznak a teljesítményben. Éppen ezért a nemesítés egyik fő iránya napjainkban a proterandria – azaz a hímvirágzás és a nővirágzás időbeni elcsúszását minimálisra csökkenteni. Kimutatható ugyanis az előny teljesítményben, stabilitásban és termésbiztonságban azon hibridek javára, melyek virágzása az aszályos, stresszes virágzási időjárásban is egybeesik, vagy legalábbis nagyon kicsi a hím- és a nővirágzás közötti időbeni különbség. Igyekezzünk hát a szükséges információkat megszerezni, és olyan hibrideket választani, melyek rendelkeznek ezzel a nagyon fontos, stabilitást biztosító, együttvirágzó tulajdonsággal!
A torzsavirágzat a kukorica nővirágzata, ebből fejlődik ki a megtermékenyülés után a cső. A torzsavirágzaton a V12 szakaszban potenciálisan 700–1000 magkezdemény alakul ki.
2-3 nappal a címerhányás után a torzsavirágzaton megjelennek a bibeszálak (a „bajusz”), s ezzel a növény átlép az első reproduktív szakaszba (=R1), amit bibevirágzásnak nevezünk. A bibeszál 90–95%-ban víz – tehát ez is nagyon érzékeny orgánum! Elsőként mindig a cső alapi részéből/magkezdeményeiből hajtanak ki a bibeszálak, melyek egy nap alatt akár 5–8 cm-t is tudnak növekedni, de legoptimálisabb, ha napi 2,5–5 cm-t nőnek. A beporzás megtörténéséhez legalább 1,5 cm körüli bajuszhosszúság szükséges! Ha a növekedés nagyon lassú, az valami súlyos problémát jelez a környezeti tényezők között, melynek negatív következményei lehetnek a termésre. Minden bibeszál addig nő, amíg a megtermékenyülés be nem következik. Minden bibeszálnak külön-külön kell megtermékenyülnie. (6. ábra) A bibeszálak maximum 10 napig képesek a virágpor befogadására.
6. ábra : a magkezdemények bibeszálai
A nővirágzás az egyik legérzékenyebb élettani folyamat, mely meghatározó mértékû a termés alakulásában. Az ilyenkor fellépő forróság, szárazság, aszály sokkal károsabb, mint például a nedves, csapadékos idő! A szárazság lassítja a bibeszál növekedését, és ezzel gátolja a pollentömlő kihajtását a bibeszálban. A szárazságban könnyen ki is szárad a bibe, és ezzel is akadályozza a pollen kicsírázását a bibén.
A megtermékenyülés akkor jön létre, amikor a virágpor hím ivarsejtje a pollentömlőn keresztül eléri a bibe női ivarsejtjét, és a két gaméta egyesül.
Az R2, vagyis a „Blister”, vagy hólyag állapot (7. ábra) 10-12 nappal a megtermékenyülés után figyelhető meg. Nevét onnan kapta, hogy a megtermékenyült magkezdemények hólyagszerûek a bennük képződő fehéres, átlátszó folyadéktól.
7. ábra: hólyagállapotban a magkezdemény nedvességtartalma 85% körüli.
A hólyagocskák belsejében kialakul az embrió, és a tápszövetben elkezdődik a keményítő felhalmozása. Erősebb stressz (pl. hőség és aszály) komoly abortálást okoz a szemkezdeményekben.
Az R3 = Milk, vagy tejes állapot (8. ábra) a megtermékenyülés utáni 18–22. napon következik be. A cukorból képződő keményítőtől a mag színe sárgába fordul. A szem nedvességtartalma 80% körüli.
8. ábra: a tejes állapotú kukorica is érzékeny a stresszhelyzetekre, ilyenkor a magkezdemény elhalása (az abortálás) főleg a cső csúcsi részén következik be
A megtermékenyülés utáni 24–28. napon a tejes állapot átalakul R4= Dough, vagy tészta állapottá. A szemnedvesség ilyenkor már „csak” 70%, és a száraz súlynak már a fele akkumulálódott a szemben. A stresszhelyzet ilyenkor már nem abortálást okoz, (tehát a szemszám ettől fogva nem változik), sokkal inkább a mag mélységének csökkenését vonja maga után.
Az R5 = Dent vagy horpadás állapot a megtermékenyülés után az 5-6. héten alakul ki. Ilyenkor a szemnedvesség 55% körüli, és a szemek döntően már mutatják a lófogú szemkoronát. Kialakul a tejvonal. (9. ábra) A tejvonal a mag belsejében az érés és a leszáradás során a híg és a folyékony részek elkülönülését jelzi, mintegy mutatva azok arányát. A tejvonal a mag felső részéből halad lefelé, és amikor eléri a mag alapi részét, azaz a 100%-ot, akkor következik be a biológiai érettség, vagyis a fekete réteg állapot. A tejvonal főleg a szilázskészítőknek fontos indikátor, mert segítséget nyújt az ideális siló-betakarítási időpont kiválasztásában. A tradicionális szakirodalmi és gyakorlati ajánlás szerint a silózást a felestől a 2/3-os tejvonal állapotig kell megejteni.
9. ábra: 50%-os tejvonal, a kukorica silózását el lehet kezdeni
Ilyenkor a teljes növény átlagos nedvességtartalma 70% körüli. Stressz hatására a szemsúly veszélyeztetett, az ebben az időben fellépő vízhiány az ezermagtömeg csökkenésén keresztül okozhat jelentős termésvesztést.
Ennek lehettünk szemtanúi, esetleg elszenvedői az elmúlt szezonban, amikor is a magkiteléskori aszályra érzékeny hibridek csövein aszott, ráncos szemek alakultak ki, szemben azokkal, melyek kevésbé voltak érzékenyek az adott stresszhelyzetre, és szabályos, ép, súlyos szemeket fejlesztettek. (10. ábra) Az aszott, ráncos szemek nehezen is morzsolhatók, ezért a mérések szerint komoly veszteségek léptek fel a kombájnból csépeltként kidobált csöveken maradt elveszett szemek okán is (11. ábra)! A mért hl-tömegben mért veszteség is jelentős, 15% körüli volt!
10. ábra: stressztûrő illetve szemkiteléskori aszályra érzékeny hibrid közti különbség
11. ábra: a megszorult szemek morzsolhatósága rossz, ezért nagy a betakarításkori veszteség!
Az okos gazda úgy alakítja ki a fajtaszerkezetét, hogy nem választ ilyen hibridet. Az előttünk álló évjárat időjárását sajnos nem ismerhetjük előre, ezért kell a stresszérzékeny hibrideket eleve kizárnunk. Érdemes hát jártasnak, tapasztaltnak lennünk a fajtaismeretben (erre a legjobb lehetőség a kísérletek beállítása), mert a kísérletezéssel járó többletmunka fejében olyan információkhoz juthatunk, melyek ismerete megóvhat minket az esetleges csalódásoktól!
Az utolsó reprodukciós, azaz az R6 szakaszt – amit fiziológiai érettségnek, vagy élettani érésnek is nevezünk, a megtermékenyülés utáni 55–65. napon éri el a növény, tenyészidejétől függően.
Kialakul a fekete réteg (= black layer), ami jelzi, hogy a cső és a mag közti kapcsolatot biztosító szállítósejtek elhaltak, elszáradtak. A magsúly ekkor a legnagyobb, ezután már tápanyag-beépülés nem, csak vízleadás történik. A szemnedvesség általában 30–32%, de a tenyészidőtől és a hibrid speciális genotípusa szerint elég tág határok: 28–40% között változhat.
A fiziológiai érés utáni szakaszt leszáradásnak nevezzük. A vízleadás általában a fiziológiai érettséget követően a leggyorsabb, majd lelassul. A beérés ez utolsó fázisa nagyon izgalmas és a gazdák pénztárcáját nagyon is érintő fejezet, mely a hibridek genotípusával kapcsolatos. Nagyon is húsbavágó dolog, mert a kukoricatermelés költségeinek jelentős része, mintegy 40% a szárítással kapcsolatos. Vannak olyan évjáratok, amikor a hosszú, száraz, meleg ősz – mint 2011-ben – elősegíti a természetes leszáradást még a hosszabb tenyészidejû hibrideknél is. De vannak kedvezőtlen évjáratok – mint a 2010-es rendkívül esős és hûvös ősz –, amikor még a legkorábbiak sem értek be a biztonságos tárolásra alkalmas szemnedvességig mesterséges szárítás nélkül. Ilyenkor a hibrid vízleadó képessége felértékelődik, és azok a hibridek lesznek a legprofitábilisabbak, melyek gyorsan adják le a vizet a fiziológiai érettség elérése után. A vízleadás érthető okokból mindig is a termesztők érdekeltségének középpontjában állt, az elmúlt évben is foglalkoztunk vele e lap hasábjain is.
Csak emlékeztetőül utalnék arra, hogy az egyes hibridek karakterisztikája nagy szerepet játszik a vízleadásban, és jelentősek a különbségek. A kutatóknak az elmúlt évek során sikerült meghatározniuk néhány – a hibridek fenotípusos megjelenéséhez kötött – fontos tulajdonságot, melyek nagymértékben befolyásolják a vízleadást.
Hogy mit jelent akár 1-2% szemnedvesség különbség egy 100 ha-os táblán, könnyen kiszámíthatjuk: a mai szárítási tarifákkal számolva 650–700 Ft-ba kerül 1 tonna kukorica szemnedveségének 1%-kal való csökkentése. Egy 8 t/ha–os terméssel számolva az említett 100 ha-on 520 000–560 000Ft-ot jelent egyetlen %-nyi szemnedvesség csökkentés! Érthető tehát a leszáradási tulajdonságok figyelembe vétele a fajtaválasztásnál!
S ezzel elméletben a végére is értünk a kukorica fejlődésének menetén. Nem megy ilyen könnyen a gyakorlatban, amikor is nagyon sok dologra kell egyidőben odafigyelnünk. De ha előre felkészülünk, és tudatosan – ok-okozati összefüggéseiben látjuk – várjuk az egyes fázisok bekövetkezését, precíz és szakmailag korrekt döntéseket hozhatunk, amikkel nemcsak a növény fejlődését támogatjuk, de termésünk növekedését is megalapozzuk.
Dr. Kiss Erzsébet
növénygenetikus szakmérnök
A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet
