A sertés takarmányozási eredetû károsító tényezői között lényegesek a penészgombák által termelt mikotoxinok. Az intenzív termelésû állatok fokozottan érzékenyek a takarmányozással összefüggő ártalmakkal szemben, a takarmánynövények penészgomba fertőzöttsége, emiatt mikotoxin szennyezettsége, pedig nőtt a nagyobb terméshozamokra irányuló szelekció és a globális éghajlatváltozás miatt.

A penészgombák mikotoxin termelését számos tényező befolyásolja, de annak mértéke csak részben befolyásolható. Így fokozzák a növényeket érő, akár az időjárással vagy a rovarkártétellel összefüggő stresszhatások, a nagy nedvességtartalommal történő betakarítás, valamint a gabonamagvak tárolása során a nem megfelelő tisztítás, vagy a termény átszellőztetésének hiánya.

A mikotoxinokkal szennyezett takarmányok etetése során azok hatása számos esetben rejtve marad, mivel nem idéz elő a szakirodalomban leírt egyértelmû tüneteket, a kisebb-nagyobb mértékû termeléscsökkenés pedig számos más okra is visszavezethető.

Az aflatoxinok hatásaival foglalkoznak talán a legtöbben világszerte, mivel annak karcinogén hatása súlyos egészségügyi kockázatot jelent nem csak a sertésekre, de az állati terméket fogyasztó emberre nézve is. Az aflatoxinokat termelő penészgombák az éghajlati változások miatt már hazánkban is megjelentek, bár egyes, nem teljes körû, felmérések szerint a hazai előállítású gabonamagvakban eddig még nem voltak kimutathatók, vagy mennyiségük nem érte el a kritikus értéket. Import takarmányokkal, elsősorban szójadarával azonban bekerülhet a sertéstakarmányokba. Sertésnél az aflatoxinok jellegzetes klinikai tüneteket általában nem, vagy csak extrém nagy szennyezettség (50-100 µg/kg) esetén idéznek elő, a máj károsodása miatt azonban a termeléscsökkenés jelentős lehet.

Az ochratoxinokat termelő penészek általánosan elterjedtek hazánkban, bár egyes felmérések szerint a hazai takarmánygabonák csak viszonylag kis mennyiségben tartalmazzák. Az ochratoxin hatására jellegzetes tünetek, így csökkenő étvágy, emiatt csökkent súlygyarapodás, majd növekvő mértékû elhullás csak viszonylag ritkán jelentkeznek, ezek oka az ochratoxin vesekárosító hatása.

A nem szakszerû növényvédelem hatására egyes években a rozs, búza, zab és árpa tételekben is előfordulhat anyarozs fertőzöttség, amelynek hatására anyarozs alkaloid (lizergsav-amidok, ergotoxin, ergotamin) szennyezettséggel kell számolni. Ezek az alkaloidok sertéseknél heveny mérgezéskor hányást, hasmenést, rángó- majd merevgörcsöket, bágyadtságot, továbbá kocáknál vetélést és a tejtermelés leállását (agalactia) idézhetnek elő. Kisebb szennyezettség mellett az anyarozs alkaloidok hatására gangraenák (elhalásos tünetek) alakulnak ki a kiálló testrészeken (farok, fül, csecsbimbók).

Fusarium penésszel fertőzött kukorica

A hazai sertéstakarmányozás gyakorlatában a Fusarium toxinok fordulnak elő a leggyakrabban. Ezek közül kiemelésre fontosak a fumonizinek, a zearalenon, a T-2 toxin és a deoxinivalenol (DON). A Fusarium penészek már a szántóföldön fertőzik a gabonát, az ott kialakult mikotoxin szennyezettség később, a tárolás és a feldolgozás során, már csak mérsékelten csökkenthető.

A fumonizinek elsősorban kukoricatételekben mutathatók ki, de mennyiségük általában ritkán haladja meg akár a maximálisan elfogadható (5 mg/kg), vagy a sertéseknél már súlyos tüneteket előidéző (10 mg/kg) mennyiséget.

A Fusarium penészek által termelt trichotecénvázas mikotoxinok (T-2 toxin, DON) a takarmányfelvétel, emiatt a súlygyarapodás mértékének csökkentése mellett gátolják az immunrendszer mûködését is.

A T-2 toxin emellett sertéseknél szaporodásbiológiai zavarokat is előidézhet, de csak viszonylag nagymértékû (1-2 mg/kg) szennyezettség esetén. Az immunrendszer károsodása miatt azonban, elsősorban fiatal állatoknál, a betegségekkel szembeni ellenállóképesség csökkenése már kisebb (0,4-0,6 mg/kg) szennyezettség esetén is előfordul.

A deoxinivalenol (DON) a sertéseknél leggyakrabban előforduló mikotoxin probléma, mivel a hazai gabonák, így a kukorica és a búza esetében is jelentős szennyezettséggel kell számolni. Kritikusnak az 1 mg/kg mennyiséget tartják, amely hányásban, hasmenésben, takarmány-visszautasításban megnyilvánuló tünetekkel jár.

A szintén Fusarium penészek által termelt zearalenon ösztrogén-hatású vegyület, amely kocasüldőknél korai ivarérést indukál, de emellett csökkenti a kocák fertilitását, továbbá károsítja a fejlődő nőivarú magzatokat is, amelyeknél „ösztrogén szindrómát” idéz elő, valamint a koraellés miatt csökken a malacok életképessége. Kanoknál a zearalenonnal szennyezett takarmány etetésének hatására romlik a sperma minősége. A tünetek számos megfigyelés szerint már viszonylag alacsony szennyezettség (300-400 µg/kg) esetén is jelentkeznek, emiatt annak maximális mértéke nem haladhatja meg a malacoknak és kocasüldőknek szánt takarmányokban a 100 µg/kg, tenyészállatoknak és hízósertéseknek szánt takarmányokban pedig a 250 µg/kg mennyiséget.

Hogyan csökkenthető a mikotoxinok hatása?



A mikotoxinok hatásai ellen elsősorban úgy lehet védekezni, ha csökkentjük azok termelődését a takarmánynövények termesztése, majd a takarmányok tárolása és feldolgozása során. A termőterületen erre a megfelelő agrotechnika és növényvédelem, a tárolás során a szakszerû tisztítás, a nedvességtartalom beállítása és a penészek növekedését gátló szerek alkalmazása, a feldolgozás során pedig az átszennyeződés lehetőleg teljes kizárása lehet alkalmas eljárás. A fizikai és kémiai módszerek, amellett, hogy költségesek, hatásuk is csak mérsékelt a mikotoxinok mennyiségének csökkentésére. A takarmányozás során további lehetőség a mikotoxinok felszívódásának csökkentése toxinkötő takarmány adalékanyagokkal, bár az eltérő kémiai tulajdonságokkal rendelkező mikotoxinok mindegyikének megkötésére egyaránt alkalmas „csodaszer” nem létezik. Erre a célra természetes agyagásványokat (zeolit, bentonit), azok módosított változatait (hidratált nátrium-alumínium szilikátok), továbbá élesztő sejtfal kivonatokat (mannán-oligoszacharidok) vagy ezek módosított változatait (észterifikált glükomannánok) javasolják. Új lehetőség a mikotoxinokat bélcsatornában lebontó enzimek, vagy azokat termelő élesztők és baktériumok alkalmazása.

Összességében elmondható, hogy bár a mikotoxinok általában jelen vannak a sertések takarmányaiban, rendelkezésünkre állnak olyan lehetőségek, amelyekkel azok káros hatásai mérsékelhetők.

Dr. Mézes Miklós

Szent István Egyetem

Takarmányozástani Tanszék

A cikk szerzője: Dr. Mézes Miklós