Bár a WHO – ajánlásaiban – a házi legyek elleni küzdelemben a megelőzés, a tenyészőhely megszûntetésére, a tenyészés meggátlására helyezi a hangsúlyt, a biológiai védekezés megoldatlansága miatt hazánkban a kifejlett imágók elpusztítása a fő támadáspont, amely a fajlagos érintőmérgek megjelenését követően évtizedeken keresztül kizárólag az imágók permetezéssel történő irtását jelentette. Szakmai ismeretek hiányában azonban az először csodaszernek bizonyuló készítmények „kimerültek” és végül már sokszoros dózisban sem fejtik ki hatásukat. A szer kimerülésének a telepi légypopulációban kifejlődő irtószer rezisztencia a magyarázata. A rezisztencia kialakulását belső (genetikai, élettani) és külső tényezők (irtószer típusa, hatóanyag fajtája, expozíció stb.) alakítják, melyek közül csak a külső tényezőket tudjuk befolyásolni. A rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében a következő alapelveket mindenképpen figyelembe kell venni:

Amennyiben lehetséges, előnyben kell részesíteni a megelőzést és a biológiai módszerek alkalmazását. A biológiai védekezésre alkalmas vegyületek közül például a rovarnövekedést szabályzó illetve kitinszintézist gátló hatóanyagok állnak rendelkezésre. Bár az alkalmazási technológia némileg bonyolultabb és a kezelések nagyobb gondosságot igényelnek, az új légypopulációk kikelésének megakadályozásával az új peterakások lehetőségét is drasztikusan csökkenti.

A permetezést, az érintőmérgek alkalmazását a szelekciós nyomás jelentős mértékû csökkentése érdekében el kell kerülni (ennél az eljárásnál nagyon gyakori a túl rövid expozíciós idő, illetve a letálisnál alacsonyabb mennyiségû dózis felvétele), és ezzel párhuzamosan eltérő szerkezetû vegyületet tartalmazó formulációk váltakozó alkalmazására, az irtószer rotációra kell törekedni. A permetezőszerek ölőhatása csak rövid ideig (7-10 napig) érvényesül, különösen frissen meszelt felületeknél hatékonyságuk drasztikusan csökkenhet. Kijuttatásuk alkalmas berendezést és szakképesítést igényel.

A vegyi módszerek közül előnyben kell részesíteni a mérgezett csalétkek felhasználását, amelyek célzott területek kezelésével a fölösleges expozíciót kiiktatják, ezzel nemcsak a rezisztencia kialakulását késleltetik, hanem gazdaságosak is. Hátrányuk, hogy alkalmazásuk munkaigényesebb, a csalétek azonban a legyekre vonzó és helyben tartó hatást fejtenek ki, amely lehetővé teszi a megfelelő hatóanyag-mennyiség felvételét. A denatónium-benzoát (Bitrex) alkalmazása a csalétkek felhasználásának kockázatát nagyban csökkentette.

Bármely módszert alkalmazzuk, az irtószer kijuttatási területét, gyakoriságát, idejét és módját, minden esetben, az adott kártevő biológiai sajátosságának figyelembe vételével kell pontosan meghatározni.

A szer rotáció szerepe a légyirtásban



A piacon lévő imágó irtásra alkalmazott hatóanyagok három legnagyobb csoportjának mindegyike az ingerület átvitel gátlásával fejti ki hatását. Mivel azonban az idegrendszeri folyamatot eltérő ponton befolyásolják a szer rotációval, illetve az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok alkalmazásával a rezisztencia kialakulásának folyamata lassítható.



A neonikotinoidok az acetil kolin receptor gátlásával fejtik ki hatásukat, mivel ezen anyagok a kutikulán nehezen jutnak át, így első sorban gyomorméregként, mérgezett csalétkekben kapnak szerepet. A piretroidok a Na-pumpa mûködését gátolják, zsírban való jó oldódásuk miatt könnyen a rovarok testébe jutnak a kutikulán át, így kiválóan alkalmazhatók érintőméregként is, így aeroszolokban és permetezőszerekben találkozunk velük általában. A szerves foszforsav észterek és karbamátok az acetikolin eszteráz enzim mûködését blokkolják. Korábban permetezőszerekben, ma csalétkekben alkalmazzák őket.