A bevitt szerves anyaggal azonban csak abban az esetben javítható a talaj szerkezete és tápanyag-szolgáltató képessége, ha adottak a lebomláshoz szükséges feltételek. Az optimális feltételek megléte esetén egyrészt feltáródnak a szármaradványokban lévő tápelemek és felvehetővé válnak a következő növényi kultúra számára. Itt elsősorban a nitrogéntartalomra kell utalni, de nem elhanyagolható egyéb tápelemek feltáródása sem, pl. a kukoricaszár jelentékeny mennyiségû káliumot tartalmaz, ez pedig szintén felvehető formába kerül majd a lebomlást követően.
Másrészt a lebomló szármaradványok a szervesanyag-tartalom növelésén keresztül javítják a talaj szerkezetét, víz- és tápelemszolgáltató képességét. Az el nem bomlott szerves anyag viszont rontja a talaj szerkezetét, fizikai tulajdonságait, mûvelhetőségét és vízháztartását. A talajban a nem kellően aprított, megmaradt szárrészeken túl üregek maradnak, ez rontja a vetés minőségét és ilyen körülmények között az elvetett mag is nehezebben, alacsonyabb hatékonysággal csírázik. A lebomlás megindításához kiemelt fontosságú az időben és jó minőségben végzett tarlóhántás. Ennek során a megfelelően aprított és a talajfelszínen egyenletesen terített maradványokat keverjük a talajjal. Ezzel alapozzuk meg a lebontási folyamatokat, magát a lebontást azonban már a talajban lévő mikroorganizmusok végzik. Jelentősen gyorsítható a lebomlás folyamata olyan baktériumtrágyák kijuttatásával, amelyek szárbontó baktériumtörzseket tartalmaznak. Magukkal a baktériumtrágyákkal részletesen foglalkozik a múlt havi lapszámban megjelent cikkünk (Benedek Sz. és Bákonyi N. 2011. A baktériumtrágyázás, mint az egészséges élelmiszer előállításának része Mezőfalván. Agro Napló 6:31-32.), így most csak visszautalunk a témával kapcsolatban ott leírtakra.
A mezőkeresztesi Aranykalász 1955 Mezőgazdasági Kft. már régóta használ baktériumtrágyákat, tapasztalataikról Pető István növénytermesztési főágazatvezető számolt be. Ezek két fő területet érintenek, úgymint a szármaradványok lebontásának gyorsítását és a légköri nitrogén megkötését, ezáltal hasznosítását a növénytermesztésben. A szármaradványok lebontását gyorsítandó őszi káposztarepce, illetve őszi búza vetés előtt juttatnak ki baktériumtrágyát. A repce előveteménye általában búza. A búzaszalmát lehordják a területről, mert alomanyagként felhasználásra kerül az állattenyésztésben, de a messzi fekvésû táblákról gazdaságilag nem éri meg a szalma behordása, így ezeken a területeken lezúzásra kerül. Ebben az esetben különös hangsúlyt kap a szármaradványok lebontásának gyorsítása, hogy megfelelő vetőágy legyen készíthető a repce számára. E célból a vetés előtti talajmunkák során a Carrier talajmûvelő eszközzel végzett mûveleti sorral egy menetben baktériumtrágyát is kijuttatnak.
A kijuttatás egy erre a célra kifejlesztett, a talajmûvelő eszközre szerelt permetező szerkezet segítségével történik. Az alkalmazott készítmény nagyobb részben szárbontó baktériumtörzseket tartalmaz, de nitrogénkötő baktériumok is vannak benne. A gazdaságban egy 200 hektáros táblán táblafelezési kísérletet is végeztek repcével, melynek eredményei alapján a következő két fő tapasztalatot lehet levonni: a baktériumtrágyával kezelt táblarészen két héttel a készítmény kijuttatása után már barnás volt a szalma, ami a folyamatban lévő bomlásra utal, míg a kezeletlen részen nem volt érdemben észlelhető változás. Már ez előrevetíti, hogy a kezelés hatására gyorsabban végbement a lebomlás. Másik fontos megállapítás, hogy a kezelt területen ősszel duplája volt a repce gyökere a kezeletlen táblarészhez képest. A búza esetében három növényfaj szokott előveteményként előfordulni: repce, napraforgó, vagy silókukorica. A repce szármaradványok esetében elég idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a búza vetéséig lebomoljanak, napraforgó és kukorica esetében azonban rövidebb az idő, ill. maguk a szármaradványok is nehezebben bomlanak, különösen a szemeskukorica, ami esetenként szintén elő szokott fordulni előveteményként.
Ezért utóbbi esetekben a fentebb leírtakkal megegyező módon baktériumtrágyát juttatnak ki, így gyorsítva a lebomlást. Szemeskukorica elővetemény esetében 34 kg/ha körüli nitrogén adag kijuttatására is sor kerül, a többi esetben viszont nem végeznek ősszel nitrogén mûtrágyázást. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó az őszi vetésû növények őszi nitrogéntrágyázása kapcsán Mezőkeresztesen alkalmazott gyakorlat. Csak kivételes esetben juttatnak ki ősszel nitrogén mûtrágyát, viszont tavasszal a törvényileg engedélyezett február 15-ei időpont után a lehető leghamarabb nagy mennyiségû nitrogénnel trágyázzák meg mind a repcét (sorrendben elsőként), mind pedig a búzát, hogy időben meginduljon a növény növekedése. Az őszi nitrogén-kijuttatás mellett két érvet szoktak felhozni: a pentozán hatás ellensúlyozása, ill. a kezdeti növekedés megindítása. Az ún. pentozán hatás alatt azt értjük, amikor a lebomló folyamatok hatására átmenetileg nitrogénhiány lép fel. Ha azonban baktériumtrágya készítményekkel gyakorlatilag plusz mikroorganizmusokat viszünk be a talajba, gyorsabban megkezdődnek a lebontó folyamatok és a növényi növekedés kezdetén már nincs pentozán hatás. Összefoglalóan az alábbi következetéseket fogalmazhatjuk meg a szármaradványok bontása során szerzett tapasztalatokról: a szár- és gyökérmaradványok a legjelentősebb szervesanyag-visszapótlási lehetőséget jelentik talajaink számára, ha nem áll rendelkezésre istállótrágya. A kedvező hatások azonban csak szakszerû agrotechnika alkalmazásával érhetők el. Ma már rendelkezésre állnak a szármaradványok felaprításához és bedolgozásához szükséges eszközök. Elérhetőek továbbá olyan készítmények, mint a cikkben bemutatott baktériumtrágya is, amelyek a talaj természetes mikrovilágát kiegészítve felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. A rendelkezésre álló eszközök termelési viszonyokhoz adaptált, egymásra épülő, szakszerû alkalmazásával sokat tehetünk a talajaink termékenységének jobb kihasználása, sőt növelése érdekében.
Pető István a repceállományban
Bár rövidebben, de áttekintjük még a baktériumtrágyák egy másik alkalmazási területét, nevezetesen a légköri nitrogén megkötését. Ismert, hogy a pillangósvirágúak a gyökérgümőikben élő szimbionta baktériumok által képesek a légköri nitrogént megkötni, így kevesebb nitrogént szükséges számukra ásványi trágya formájában kijuttatni. A nitrogénkötő baktériumtörzsek trágyaként való alkalmazása lehetővé teszi a nem pillangósvirágú növényi kultúrák esetében a légköri nitrogén megkötését. Napraforgó és kukorica esetében tavasszal, vetéssel egy menetben juttatnak ki nitrogénkötő baktériumokat tartalmazó baktériumtrágyát (a fentebb említett permetező szerkezet vetőgépre helyezésével) a kb. 34 kg/ha nitrogénadag mellett. Itt a légköri nitrogén megkötésén van a hangsúly, hiszen ennek mennyiségével csökkenthető a mûtrágyaadag. Pető István számításai szerint olcsóbb a baktériumtrágyát kijuttatni, mint mûtrágya formájában a baktériumok által megkötött mennyiséget (kb. 34 kg/ha, így pl. 100 kg ammónium-nitrát).
A továbbiakban ismerjük meg közelebbről a baktériumtrágyázás során szerzett tapasztalatait megosztó gazdaságot: az Aranykalász 1955 Mezőgazdasági Kft. Mezőkeresztes térségében folytat szántóföldi növénytermesztést és állattenyésztést. Állattenyésztési ágazatukat egy 580 darabos Holstein fríz tejelő tehén állomány és 300 anyajuh alkotja. A mélyalmos tartástechnológiának köszönhetően szervestrágya keletkezik, mely kijuttatásra kerül a szántóterületeken. A vetésszerkezet a következők szerint alakul: 1100 ha őszi búza, 800 ha napraforgó, 700 ha kukorica (250 ha silókukorica és 450 ha szemes kukorica), 700 ha őszi káposztarepce, 100 ha őszi árpa, 50 ha tavaszi árpa és 250 ha lucerna. Ezenkívül 900 ha gyep is tartozik a növénytermesztési ágazathoz. A területek talajai három típus, a csernozjom, a réti csernozjom és a réti talaj között oszlanak meg, jellemző fizikai féleségük pedig agyag és agyagos vályog között alakul. Tápanyag-gazdálkodási vonatkozásban megemlítendő továbbá, hogy az Aranykalász Kft. ötévente végeztet talajvizsgálatot és erre alapozva készíttetnek tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást. Az ebben fontosnak jelölt foszfor- és káliummennyiségeket mindig kijuttatják alaptrágyaként, egy adott területre általában három éves rotációban, rendszeresen végeznek tehát foszfor- és káliumtrágyázást. A nitrogénadag számítása részben az Nmin módszer, részben pedig a humusztartalom alapján történik. Az így számított mûtrágyaadagot értelemszerûen csökkenti a nitrogén-trágyázási céllal kijuttatott baktériumtrágya.
Benedek Szilveszter
Források:
Kismányoky T. 2008. N cycle in long-term crop rotation at different organic and inorganic N supply. Cer. Res. Comm. 36:535-538.
Schnieder E. 1984. Die Dauerversuche in Thyrow. In: Körschens, M. (Ed.): Dauerfeldversuche der DDR. Akademie der Landwirtschaftswissenschaften der DDR, Berlin. 230. p.
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
