A legkellemetlenebb és a talajállapotot is nagymértékben befolyásoló időjárási tényezőnek a viharos erejû szél mutatkozott. Mintegy 10 napon keresztül jelentős deflációs károk alakultak ki országszerte. Nem volt ritka, hogy a könnyebb, homokosabb jellegû táblákról elvitt porral dûlőutakat tüntetett el vagy rajzolt át a szélvihar. E mellett aszályos hónap volt az április, az ország leginkább csapadékosnak mondható nyugat-dunántúli régióiban is be kellett érnünk 10 mm körüli mennyiséggel. Nem könnyû, még inkább nem átlagos vagy sablonos vetési időszakot zártunk.



Az elmúlt évi és az idénre átcsúszott alapmûvelések hibái következtében sok helyütt még a szántáselmunkálások után is jellemző volt a kedvezőtlen szerkezet, az egyenetlen, szármaradványos felszín és a tömörödött, élettelen állapot. Még kilátástalanabb volt a helyzet azokon a területeken, ahol a belvíz után, közvetlenül a vetés előtt kellett valamiféle mûvelési eljárással vethető állapotot létrehozni. Nehéz volt kialakítani a magágykészítési technológiát, az alábbiakban a különböző változatok gyakorlati tapasztalatairól lesz szó.





Magágykészítési tapasztalatok kedvező minőségû őszi alapmûvelés után



Ahol időben és jó minőségben elvégezték az őszi alapmûvelést, majd kora tavasszal az elmunkálást, nem okozott nehézségeket a felszín egyenetlensége vagy szármaradványossága, homogén volt a felszáradás is. Jól lehetett időzíteni a munkálatokat és szinte valamennyi magágykészítésre használatos eszközzel kialakítható volt a magágy. Kedvező körülmények esetén is gondosan óvni kellett a talajnedvességet, hiszen az aszályos és szélviharos időjárásban rohamosan csökkent a felső talajréteg víztartalma. A magágykészítés során – bármilyen eszközt is használtunk – kiemelt figyelmet kellett fordítani a bolygatás minimalizálására és a felszín visszazárására. A kedvező talajállapot gyorsan leromlott abban az esetben, ha az indokoltnál több menetszámmal szellőztették át a magágyat vagy a gondatlan gépbeállítás miatt nyitott maradt a felszín. A nedvesség elvesztegetésével a növények kelése került veszélybe. Beigazolódott, hogy a csapadékban bízva talajt mûvelni egyfajta szerencsejáték… Nedvességmegőrző magágykészítésre a kompaktorok és az újabb konstrukciójú kombinátorok bizonyultak a legalkalmasabbnak. Kombinált mûvelőelemeik révén teljes keresztmetszetében átdolgozzák a talajt, hatékony a porhanyító és a gyomirtó munkájuk. Az egyszerû és széles ­körû beállítási lehetőségeik miatt a mindenkori talajállapothoz jól igazítható a visszatömörítés mértéke.





Magágykészítési tapasztalatok rossz minőségû vagy megkésett alapmûvelés után



Nehézséget jelentett a helyenként szármaradványos és egyenetlen felszín, hiszen e területeken a kora tavaszi elmunkálás sem sikerült jó minőségben. A korai gyomosodás intenzív volt. E miatt és a heterogén felszín miatt is szükséges volt a mélyebb és általában két menetes vetőágykészítés. Ennek során még több szármaradvány került a felszínre és jelentősen kiszellőzött, kiszáradt a felső talajréteg. Leginkább a régebbi kombinátor konstrukciók nyomán lehetett visszazárási hiányosságokat és esetenként mûveletlen sávokat tapasztalni. A nehéz adottságokkal leginkább azok a kombinált magágykészítő eszközök küzdöttek meg sikerrel és kedvező minőségben, amelyeken rugós simítólapok egyengetik elől a felszínt, majd ezután történik a porhanyítás, az újbóli simítózás és a lezárás. Az egyenetlen, rögös és barázdás felszínû táblákat az ilyen jellegû kompaktorokkal (1. kép), nehéz kombinátorokkal lehetett egy menetben vetésre alkalmas állapotba hozni.













Sok esetben így is alapvető volt a vetés utáni hengerezés nélkülözhetetlensége. Többnyire jobb döntésnek bizonyult a vetés lehengerezése (2. kép), mint a nedvességvesztő, két menetes magágykészítés.

















Magágykészítési tapasztalatok elmaradt alapmûvelés és víznyomás után



A tömörödött talajok átlevegőztetésére és a gyomok bekeverésére leginkább a rövidtárcsa és a kultivátor bizonyult alkalmasnak. A síktárcsával kevésbé lehetett hibákat elkövetni, ellentétben a grubberrel, amely – helytelen beállítással – nedves talajt hozott fel a mélyebb rétegekből. Tanulság, hogy a belvíz járta, elmaradt alapmûvelésû területek tavasszal már nem alkalmasak a mélyítő mûvelésre. A felső réteg porhanyítása és gyommentesítése a feladat.



A belvíz miatt sok helyütt még május hónapban igyekeznek magágyat készíteni és vetni. A rövid tenyészidejû kukoricák és igen korai éréscsoportba tartozó napraforgók még május végéig vethetők, biztonsággal beérnek. Remélhetőleg a fenti tapasztalatok segítséget, ötletet nyújthatnak a munkák során.





Bottlik László • Ph D. hallgató

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet