Másodvetések szerepe a gyomkorlátozásban

Agro Napló
Magyarország kedvezõ adottságai (napfénytartam, -intenzitás, hõösszeg, vízkészlet, termõföld) lehetõvé teszik a változatos összetételû, diverzifikált növénytermesztés megvalósítását. A racionális földhasználat nem csak a fõnövények magas termésszintjét garantálja, de biztosítja a termõföld védelmét, termõképességének megóvását, kultúrállapotának fenntartását is.  

Ezeket a célokat szolgálja a kettőstermesztés valamilyen formája, többek között a zöldtrágya beiktatása a vetésváltási rendszerbe. A 2009-ben indult Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási program bizonyos célprogramjaiban kötelezően előírja a zöldtrágyázást.




A másodvetések célja hagyományosan elsősorban az állatállomány takarmányszükségletének biztosítása és az öntözéses árutermelő gazdálkodás hatásfokának javítása volt. Napjainkban ezek a szempontok átértékelődtek és más tényezők is szerepet játszanak a másodvetések, tarlóvetések kérdésének előtérbe helyeződésével. Ilyenek a talajvédő növények termesztése, zöldtrágyázás, méhlegelők létesítése stb., vagyis a termőföld védelme, termékenységének megóvása, a talaj szervesanyag-készletének gyarapítása. Nem utolsó szempont és napjainkban számos tapasztalat és szakcikk bizonyítja a tarlóvetések gyomkorlátozó hatását is.

 

A jól sikerült tarlóba vetett zöldtrágyanövények termesztésével jelentősen gyéríthetjük a nyáron és nyár végén fejlődő gyomfajok borítottságát és tömegét a zöldtrágyanövények árnyékoló és más kompetitív hatása miatt. Tarlóvetésnek nevezzük a július 10-e után lekerülő többnyire őszi kalászosok tarlójába vetett növényeket (pl. olajretek, facélia, fehérmustár, repce, repce árvakelés stb.). Hazai körülmények között a másodnövények termesztése az ország nagy részén kockázatos. A nyár közepén gyakori hőségnapok és az esetleges tartós száraz periódusok nem kedveznek a másodvetések zavartalan fejlődésének. Az ország nyugati-délnyugati és az északkeleti megyéiben azonban alkalmazásuk ajánlott (ahol az éves vízmérleg pozitív vagy egyensúlyban van). A csírázáshoz, keléshez általában elegendő a hajnali harmatképződés. Sikeres kelés után az árnyékoló hatásból származó előnyök többnyire egyensúlyban vannak a növény párologtatásából származó vízvesztéssel.



A zöldtrágya (olajretek) gyomkorlátozó hatásának vizsgálatát szántóföldi tartamkísérletekben végeztük el, más szerves és mûtrágya kombinációk összehasonlításával a Pannon Egyetem Georgikon Kar Keszthely kísérleti telepén. Az öt emelkedő N-szint mellett, alaptrágyaként egységesen 100-100 kg P2O5 és K2O ha-1 hatóanyag kerül kijuttatásra minden növénynél (lásd 1. táblázat). A kísérlet kéttényezős, három ismétlése sávos elrendezésû gabona-vetésforgó: kukorica, őszi búza, őszi árpa jelzőnövénnyel. A kukorica az őszi árpa után következik a vetésforgóban.

 

 




 





A növények három blokkban vannak elhelyezve, melyekben három trágyázási kezelést alkalmaznak. Az első kezelésben csak NPK mûtrágyázás történik (a1 (I) NPK). A másodikban a mûtrágya mellett 35 t•ha-1 istállótrágyát (a2 (II) NPK+35 t ha-1 istállótrágya) juttatnak ki háromévente a kukorica előtt, az őszi alapmûvelést megelőzően. A harmadik kezelésben a mûtrágyán kívül alászántásra kerül a szalma, illetve a szár 1 kg N/100 kg szervesanyag N-kiegészítéssel (a3 (III) NPK + szármaradvány + zöldtrágya + N). Az őszi árpa korai lekerülése után a szárvisszaforgatásos kezelésben a szalmán felül zöldtrágyaként még olajretket (Raphanus sativus var. Oleiformis) vetnek. Gyomfelvételezéseinket május harmadik dekádjában végeztük Balázs - Ujvárosi módszerrel a kukorica 2-4 leveles fejlettségénél. Vizsgálataink befejezéséig nem történt herbicides kezelés.



A kukorica kísérlet területén a legnagyobb gyomborítást az istállótrágyázott kezelésben (20,85%), míg a legkisebbet a zöldtrágyázott kezelésben (8,46%) felvételeztük. Itt az átlagos gyomborítás 2,5-szer nagyobb volt, mint a zöldtrágyázott parcellákon. A parcellákon jellemzően a T4-es életformába tartozó gyomfajok jelentek meg. A kísérletben az Abutilon theophrasti mellett a Chenopodium album volt domináns gyomnövényfaj, míg az évelők közül a Cirsium arvense és a Convolvulus arvensis.



Az NPK kezelés teljes gyomborításának 35%-át az évelő gyomfajok tették ki. A szerves trágyázott kezelésben a dominancia sorrend élén az A. theophrasti volt 9,42%-os átlagos gyomborítással, a második helyen a C. arvensis (2,70%). A kezelés első kettő gyomfaja a teljes borítás 72%-át adta (3. táblázat). Legkisebb gyomborítás az NPK + szalmavisszaforgatás kezelésben volt. Az évelő C. arvense a zöldtrágyázott kezelésben jelentős gyomborítással fordult elő (3,26%). Ebben a trágyázási módban a C. album rendelkezett a második legnagyobb gyomborítással (1,63%). Az első kettő gyomnövény faj a teljes borítás 58%-át tette ki.

 


 

 







A kísérletben szereplő trágyázási módok összes gyomborítottságát (%) az alábbi összevont adatok szemléltetik a nitrogén kezelések és az ismétlések átlagában, kukorica kísérletben (2. táblázat). A zöldtrágyázott parcellákon tapasztaltuk valamennyi kísérleti évben a legalacsonyabb gyomborítást.

 


 

 







Az egyes évjáratok között – a gyomfajok összességében – a borítottság nagymértékben különbözik az évhatás miatt. Az egyes évek klimatikus viszonyai a gyomborításra nagyobb hatással vannak, mint a kultúrnövényre mindhárom trágyázási rendszer esetében. Az istállótrágyázott kezelésekben jelentős mértékben meghaladta a másik két változatban kapott értékeket. A kukorica előtti tarló zöldtrágyázás a gyomosodást kifejezetten korlátozza. Minden trágyázási változatban a T4-es életforma csoportba tartozó gyomfajok fordultak elő a legnagyobb mértékben. Az istállótrágyázott kezelésben az Abutilon theophrasti Medic. részesedése a gyomborításból kiemelkedő. A kukoricánál tapasztalt pozitív zöldtrágyahatás két évvel a zöldtrágya leszántása után már nem volt hatásában gyomcsökkentő. A T1-T2-T4-es csoportba tartozó gyomok voltak elsősorban felelősek a gyomosodásért. Ezek közül legnagyobb arányban a Veronica hederifolia L., Stellaria media (L.) Vill., Ambrosia artemisiifolia L. voltak jelen a legnagyobb arányban. Az évelők közül a Cirsium arvense (L.) Scop. borítása volt jelentős. A négyéves tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vetésforgóban általában a kapások alá történő istállótrágyázás gyomirtó hatásával az első évben számolhatunk, több évi hatás nem mérhető. Ugyancsak az elővetemény tarlójába vetett zöldtrágya gyomkorlátozó hatása csak a zöldtrágyázás utáni első évben bizonyítható, utóhatással nem számolhatunk.





Ugyanebből a szántóföldi kísérletből vett talajminták laboratóriumi vizsgálatai azt mutatták, hogy a talaj humusztartalma tekintetében a rendszeres zöldtrágyázás és szalmatrágyázás az istállótrágyázás hatásával csaknem egyenértékû. Ha figyelembe vesszük a zöldtrágyázás humuszgyarapító és gyomkorlátozó hatását, továbbá a pozitív elővetemény hatásból származó egyéb előnyöket, a zöldtrágya vetésforgóba való alkalmazását tarlóvetésként javasoljuk.



Kismányoky András

A cikk szerzője: Kismányoky András

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Mit kér a búza ősszel?

Mit kér a búza ősszel?

Az őszi búza a kukorica mellett hazánk legfontosabb gabonanövénye. Termesztése különösen szélsőséges időjárási körülmények között komoly odafigyelést,...

BMR (Brown Mid Rib) típusú silócirok

BMR (Brown Mid Rib) típusú silócirok

Az új típusú silócirok hibridekkel pár év alatt megváltoztattuk az általános növénytermesztési és állattenyésztési véleményt, hogy a cirok csak seprűn...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?