A szigorított járványvédelmi fertőtlenítéskor egy bizonyos kórokozó felszámolása a cél. A kórokozó érzékenységének figyelembevételével alkalmazott fertőtlenítőszer használatán túl, az istálló újratelepítésének legkorábbi ideje is rendszerint rendeletileg szabályozott. A szükséges ellenőrző vizsgálatokat is előírás szerint el kell végezni.
Az időszakos preventív fertőtlenítés távolról sincs ennyire szigorúan szabályozva, sokszor a lefektetett és figyelembe veendő alapelvek sem egyértelmûek.
A salmonella gyérítési program beindítása új helyzetet teremtett. Kvázi járványvédelmi (járvány-felszámolási) feladattal és elvárással kerültünk szembe, ugyanakkor mindenki preventív, megelőző fertőtlenítésről beszél és ennek megfelelően is cselekszik. Így azután nem csoda, hogy sokszor a fertőtlenítési technológia egyes elemei ad hoc jellegûek és a gyakorlati megvalósítás (szabályozás) területén sincs koherens, rendszer jellegû használható segítség, direktíva.
Ahhoz, hogy megfelelő higiéniai körülményeket tudjunk teremteni, alapvető fontosságú a minden szempontot figyelembe vevő állapotfelmérés képessége és lehetősége. Az állapotfelmérés mellőzése vagy a kérdés empirikus megközelítése és kezelése a broiler állományok >50%-os Salmonella Infantis hordozását tekintve látjuk hova vezetett. Kijelenthető, hogy objektív mikrobiológiai állapotfelmérés nélkül egy fertőtlenítendő rendszerbe eredményesen beavatkozni nem lehet, vagy legalább is a siker erősen kétséges.
A mikrobiológiai állapotfelmérés célja kettős. Amennyiben ismerjük az állományunk fertőzöttségét (pl.: salmonella hordozását), a termelés paramétereit, és az adatsoraink több generációt tekintve egyértelmûen kedvezőek, ezeken kívül ismerjük a termelési rendszer CCP (kritikus kontroll) pontjait, úgy a mintázás könynyebb és kevesebb mintavételi terület felkeresésével is megelégedhetünk. Ha azonban felszámolásra váró mikrobiológiai-állategészségügyi problémák előtt állunk, úgy a helyzet bonyolódik. Nem elégedhetünk meg annak kimondásával, hogy a rendszer fertőzött, tudnunk kell azt is, hogy a fertőzöttség hol, hogyan, miképpen maradhat fenn. A mikrobiológiai állapotfelmérésnek tehát a lehető legtöbb fertőző gócot (góctípust) fel kell tárnia.
Hány mintát vegyünk egy fertőtlenített ól hatékony felmérése céljából?
Ez sok mindentől függ. Az eredményes felmérés záloga legalább 50 minta /1000 m2. A megfelelő góckutatást viszsza-visszatérő jelleggel legálabb három-négy generáción keresztül ugyan ezzel az intenzitással kell végezni.
A mintázást lenyomati minták vételével, tamponnal és törlettel végezhetjük. Bizonyos táptalajokon az egyébként szabad szemmel nem látható alombogár peték is növekedésnek indulhatnak. Ez higiéniai szempontból igen fontos információ lehet.
Célzott mintázást folytassunk, vagyis olyan területeket keressünk fel, amelyek már érzékszervileg (látás, szaglás) is potenciális technológiai hibának tünnek ( fizikai szennyezettség mutatkozik; a tisztítási-fertőtlenítési beavatkozás bizonyosan nem érte el a területet pl. málló vakolat alatti terület; jelentős folyadékgyülem stb.).
Törekedjünk referencia terület megmintázására is. Ennek érdekében keressünk fel egy-egy száraz, tiszta, egyenletes felszínû, anyagi minőség tekintetében jól fertőtleníthető területet. Ne mulasszunk el tiszta, fizikai szennyeződéstől mentes összefolyásokat megmintázni. A hiányosan fertőtlenített területek eredményeit az említett területek mikroflórájához lehet hasonlítani, ezekre lehet majd vonatkoztatni.
Általában eredményesnek ítélhetjük az állatszállás fertőtlenítését, ha:
- A kiküszöbölendő mikroorganizmus (pl. Salmonella Infantis) nem mutatható ki;
- Az össz-élőcsira szennyezettség (CFU) 100/100 cm2 alatt marad;
- E. coli baktériumot nem lehet izolálni;
- Az ellenálló indikátor csirák (pl.: enterococcusok) száma a 10/100 cm2 nagyságrendet nem haladja meg.
Lényeges kérdés, hogy a hibajavítás hatékonyságát ellenőrizzük. A hatékony hibajavítás az eredményes termelés egyik záloga, ugyanakkor jelentősen képes javítani a dolgozók munkamorálját is.
Tenk István
A cikk szerzője: Tenk István
