A fenti őszi kalászosoknál eltérő kérdések merülnek fel és más szempontokat kell figyelembe venni. Pl. az őszi búza menynyiség – minőség – termésbiztonság; őszi árpa: télállóság – szárszilárdság – termőképesség; a tritikálénál a termőképességet, míg a rozsnál hogy a biológiai alapok eleve az extenzív termesztéstechnológiát teszik lehetővé.
Az őszi kalászosok tápanyagellátásánál, trágyázásánál, így az őszi alaptrágyázásnál is fontos a termésmennyiség, a minőség, a termésbiztonság kérdése, amit az ökológiai (éghajlat és talaj) adottság mellett jelentősen befolyásol a fajta intenzitása, a technológiai változat (intenzív, átlagos, mérsékelt, extenzív) a vetésváltás illetve az elővetemény.
A termesztett fajtán belül fontos, hogy megfelelő szaporulati fokú, egészséges, jó vetőmagot használjunk. Az utóbbi időben ez az egyik legnagyobb probléma, hogy sok a bizonytalan eredetû többszörösen utántermesztett vetőmag használata, ami alapvetően befolyásolja az elérhető termés nagyságát. Sajnos napjainkban a felhasznált minősített vetőmag részaránya a 10%-ot sem éri el.
Az őszi kalászosok trágyázásánál is ismerni kell az adott növényfaj fajlagos tápanyagigényét, a 100 kg fő- és melléktermék eléréséhez szükséges N-P-K tápanyag szükségletet. (2. táblázat)
A fajlagos tápanyagigény ismeretén túl a trágyaigényt módosító tényezőket kell szakszerûen alkalmazni.
Az NPK tápanyagigény és a talaj felvehető NPK tápanyag tartalma közötti különbség a trágyaigény, melyet az alábbi tényezők módosítanak.
1. A talaj felvehető AL oldható NPK tartalma mg/kg.
2. Az elővetemény korrekciós tényezői pl. ha hüvelyes növény volt az elővetemény: borsó, bab, csillagfürt stb. a kijuttatandó N mennyiséget 25 kg/ha-ral, lucerna elővetemény után 1. évben 40 kg/ha-ral és még a második évben is 25 kg/ha-ral lehet csökkenteni.
Ha az elővetemény tarló vagy szármaradványa jelentős amit bedolgozunk akkor a kijuttatandó K mennyiségét lehet csökkenteni, minden bedolgozott 100 kg szár vagy szalma után átlagban 0,7 kg-mal, ha pl. 4–5 t/ha szárat vagy szalmát dolgoztunk be az elővetemény lekerülése után a talajba akkor K 28–35 kg/ha-ral is csökkenthető.
3. Figyelembe kell venni a szervestrágyázás idejét, mennyiségét is. Pl. 30 t/ha istállótrágya NPK tartalma ami érvényesülhet a termés kialakulásában a szervesanyag ásványosodása után:
1. év: N 45 P2O5 45 K2O 120 kg/ha
2. év: N 30 P2O5 30 K2O 60 kg/ha
Tehát a fenti mértékû szervestrágyázás esetén ennyivel csökkenthetjük a kijuttatandó NPK mûtrágya igényt (mennyiséget).
4. A tervezett termésátlag trágyaigényét befolyásoló hatása is jelentős, hiszen őszi búzánál 5–6 t/ha, őszi árpánál 4–5 t/ha míg rozsnál 2–3 t/ha körüli termésátlaggal számolhatunk átlagos körülmények között.
Az őszi kalászosok trágyázásának tervezésénél vagy gyakorlati végrehajtásánál is fontos figyelembe venni, hogy csak a harmonikus NPK tápanyagellátás lehet hatékony a termésnövelés szempontjából, hiszen mindig a minimumban lévő tápelem fogja a termés nagyságát meghatározni (Liebig féle elv), ezért a talaj tápanyag ellátottságának a felvehető NPK tápanyagtartalmának az ismerete.
Az őszi kalászosok trágyázásánál érvényesülnek azok a szempontok, hogy a N mûtrágya alapvetően egy éves hatása, a NO3-N a talajhoz nagyfokú mozgásra képes és így a NO3-N ha a növény nem tudja felvenni, mert adott időben túl a mennyisége akkor képes az alsóbb talajszelvénybe vagy a talajvízbe bemosódni, ami akár környezetszennyezést is okozhat, ezért a tervezett kijuttatandó mennyiségét meg kell osztani ősszel–tavasszal kijuttatni. Napjainkban elfogadott, hogy ősszel (alaptrágyázásnál) csak 20 %-át adják ki, és a többit (80%) tavasszal, de a különböző kalászoknál eltérő módon. Hiszen a rozsnál, tritikálénál és az őszi árpánál a N fennmaradó részét tavasszal elegendő egy alkalommal – szárba indulás előtt –, amint a talajra lehet menni taposási kár nélkül kijuttatni. Az őszi búzánál viszont a N fennmaradó mennyiségét tavasszal akár 2–3 alkalommal, további megosztással kijutattni is lehetséges, sőt fontos lehet, mert a kitavaszodáskor és még a szárbaindulás előtti N trágyázással a termés még ha kalászoláskori N kijuttatással a minőséget a fehérjetartalmat tudom növelni.
A foszfor és a K mûtrágyát pedig teljes mennyiségben célszerû ősszel, alaptrágyaként kijuttatni.
Amennyiben összetett mûtrágyát alkalmazunk, akkor ennek ősszel a teljes mennyiségét ki lehet juttatni, de ez lehetőleg olyan legyen, hogy nagyobb PK tartalmú, kisebb N tartalommal pl.: 8-24-24, 6-26-30, hogy nitrogént külön fejtrágyaként is tudjunk adni.
Összességében a N mûtrágyát ősszel-tavasszal megosztva juttassuk ki, a P, K mûtrágyát pedig ősszel az alaptrágyázáskor. N mûtrágyát ezért szükséges ősszel alaptrágyaként is kijuttatni, a növény még minimális igénye mellett, hogy a szár/szalma maradvány lebontását (ásványosodását) is elősegítsük.
A megfelelő mennyiségû és a talaj felvehető AL oldható NPK tartalmához igazodó őszi alaptrágyázás időbeni elvégzése azért is fontos, hogy már a növény fejlődésének kezdetén legyen elegendő felvehető tápanyag.
Az őszi búza a szántóföldi növények között az egyik legjobb trágyareakciójú növény. A mûtrágyák közül a N a termés mennyisége mellett a minőséget is javítja, de természetesen a megdőlés adott fajta szárszilárdsága mellett figyelembe kell venni a hatékonysági és környezetvédelmi szempontokat is. Az őszi árpa fajták szárszilárdsága zömében gyenge, könnyen megdőlhet (akár már május hó elején), a rozs fajták viszont olyan magasak, hogy intenzívebb trágyázásuk nem is tervezhető. Természetesen alkalmazhatók az őszi kalászosoknál regulátorok-szárrövidítők, ami az intenzívebb termesztést is lehetővé teszik.
További tény, hogy a három makrotápelem közül a termés mennyiségére és minőségére (de a betegségek fogékonyságára is) a N gyakorol legnagyobb hatást.
Dr. Sárvári Mihály - Baros Renáta
A cikk szerzője: Dr. Sárvári Mihály
