Egyáltalán nem értékén termesztjük, a lucerna áldozata a mezőgazdaságot sújtó szerkezeti problémáknak, amelyeket 20–25 éve nem sikerült (vagy nem is akarják az illetékesek) megoldani. Nevezetesen állattenyésztésünk, különösen annak „nehézipara” a szarvasmarha ágazat mélyrepülése soha nem látott mértékben leértékelte a tömegtakarmány termesztést. 1990 óta évente 2,75%-kal csökkent a szarvasmarha állomány, a lucerna területe pedig mára 134 000 hektárra zsugorodott, hozamai pedig alacsony átlag körül 4,0–5,2 t/ha/évi ingadozást mutatnak. Hol vagyunk már attól, amikor a lucernát a takarmánynövények „királynőjének” nevezték és Pete F. a XIX. század elején valami olyasmit írt, hogy: a lucerna a magyar gazdát soha nem hagyja cserbe! De elszakadva a múltra emlékezéstől szóvá szeretnék ismét tenni néhány, súlyos agronómiai hibát, eloszlatni tévhitet amelyek részben, legalábbis szakmailag felelősek az alacsony hozamokért. Ugyanis ezekről nem először szólok, kollégáimmal együtt (Agro Napló, 2005/8., 2009/3.) már részletes javaslatokkal szolgáltunk a technológia fejlesztést illetően.

Elérhető hozamok és minőség



Ökológiai adottságaink szárazmûvelésben, a jelenlegi fajtákkal 60 t/ha/4 év szénatermést lehetővé tesznek. Ebből a köztermesztésben mintegy 60%-ot realizálni lehet (1. táblázat).

Ez a jelenlegi hozamok 1,7-szerese. Az ehhez szükséges ráfordítások a trágya kivételével csak szakmai többlet tudásként merülnek fel. Ahhoz, hogy a lucerna hosszan, biztosan sokat teremjen nem kevés mûtrágyára van szükség (2., 3. táblázatok).

Azonban ennek egy része visszatérül a feltörés után. Már régóta tudjuk, hogy a jóminőségû feltörés nyomán a terület 30 t/ha jóminőségû istállótrágyának megfelelő tápanyagokkal gazdagodik és akkor még a mikrodrénező, szerkezetjavító hatásról nem is beszéltünk (4. táblázat).

 Persze, ehhez az is kell, hogy a feltörés indoka ne a kezelhetetlen elgyomosodás legyen (1. kép).

Az öntözés hozamnövelő hatása pedig legalább további 40–50% lehet. Ami a minőséget illeti, közismert, hogy a lucerna a kérődzők, de bizonyos fajták és tartási mód esetén az egygyomrúaknak is kiváló biológiailag értékes fehérje és β-karotin forrása. A minőséget a betakarításkori fenológiai fázis, a tartósítási mód és az időtényező határozzák meg. A vegetatív fázisban kaszált lucerna kb. 30%-kal több és jobban hasznosuló fehérjét, β-karotint tartalmaz (a nyers fehérje és a karotinoid tartalom pozitív korrelációban vannak), mint a virágzásban vágott. Azonban az okszerû használat elve megköveteli, hogy a kaszálások egy részét, a növény biológiai igényeit is figyelembe véve javavirágzásban végezzük. Ma sokféle tartósítási mód van a gyakorlatban, azonban mindegyiknél mennyiségi veszteséggel és minőségromlással kell számolni. Nem mindegy viszont a mérték! A renden történő, olcsónak mondott szárítgatás a veszteségeket tekintve a végelszámolásnál talán a legdrágábbnak bizonyul. A csak kereskedelmi célra szénát készítőket úgy-ahogy megértem.



Az állattartókat már kevésbé, különösen az álló lucernások évi első növedékének konzerválási gyakorlatával van gondom. Közismert, hogy április végén– május elején vágott első növedék az éves hozam meghatározó része (35–45%). Ilyenkor a legvastagabb a rend, napi vendég a reggeli harmat. Ilyenkor fohászkodunk az aranyat érő esőért. Sajnos ilyenkor feledkezünk meg az édes-keserû paraszti tapasztalatról, miszerint „májusi eső fehér kenyér, de fekete széna”. Szóval, aki teheti az első növedékből készítsen inkább szenázst, azzal csak egy, max. kétnapi a kockázat. A meleglevegős szénakészítés, még inkább a forrólevegős zöldliszt előállítás lenne az ideális, de ezek úgymond drága eljárások manapság. A termés mennyiségét, minőségét a gyomok is számottevően csökkentik. Kevés kultúrára illik jobban, mint a lucernára, hogy a gyomok lényegesen több kárt okoznak, mint a kártevők és a kórokozók együtt. Különösen veszélyesek a mérgező, élősködő, ízrontó fajok, akkor, ha már a terület a telepítés idején is fertőzött (2., 3. kép).

A mennyiség (az életteljesítmény) és a minőség megalapozása a telepítéssel kezdődik. A szakszerûen telepített lucerna kompetíciós képessége jó, megerősödve különösebb károsodás nélkül tûri a meteorológiai szélsőségeket, elviseli az elkövetett agrotechnikai hibákat. Viszont a rosszul telepített, hiányos állomány feljavítására már nincs mód. A telepítési hibák okozta fejlődésbeni különbségek miatt nem lehet az első (szerintem kötelező) postemergens gyomgyérítési kezelést optimális időben végrehajtani. Végül csokorba szedtem néhány a termesztés során elkövetett szakmai hibát, amit jobbhíján tévhiteknek nevezek.

Dr. Késmárki István

professzor emeritus • NyME-MÉK

Növénytermesztési intézet

A cikk szerzője: Dr. Késmárki István