Márpedig amíg rágcsálók mozognak állattartó telepeinken, addig biológiai biztonságról, hatékony szalmonellamentesítésről nem beszélhetünk. Ráadásul a rágcsálóirtásra nem csak állategészségügyi okok miatt kell sort kerítenünk, hanem a 18/1998 sz. járványügyi rendeletben leírtaknak megfelelően, mint közegészségügyi kártevőkkel szemben is kötelesek vagyunk fellépni.
A megtelepedett rágcsálók kártétele telepenként eltérő. Zavaró hatásukon túl jelentős gazdasági veszteséget okoznak. Rágásukkal számottevő mértékben károsíthatják a mûszaki berendezéseket (számítógépek, jármûvek, gépek mûanyag és gumialkatrészei), a takarmányt, tárolt terményt, a vetőmagot. Ürülékükkel, vizeletükkel az elfogyasz-tott takarmánymennyiség többszörösét szennyezik be, amely így használhatatlanná válik, illetve állategészségügyi kockázatot jelent. Mozgásukkal, ürítésükkel fertőzési gócokat hoznak létre, tönkre téve a legprecízebb fertőtlenítést is.
Az egerek elsősorban a szalmonella, a baromfipestis, a száj- és körömfájás, a mastitis, a juhok orbagócsossága, a patkányok (vándorpatkány) a leptospirózis, a toxoplazmózis, a trichinellózis, az enterális betegségek és a trópusi patkánybolha köztigazdájaként a humán pestis terjesztésében játszanak kulcsszerepet.
Ezeket a rágcsálókat rendkívüli szaporaság jellemzi, a patkányok például számukra megfelelő körülmények között évente 600–800, az egerek 800–1000 utódot is világra hozhatnak. Szaporodásuk elsősorban a fészkelőhely zavartalanságától és a rendelkezésre álló táplálékmennyiségtől függ. Ezeket a tényeket a biológiai védekezésben használhatjuk ki.
A rágcsálók elleni védekezést végezhetjük magunk, de kiadhatjuk kártevőirtó szakvállalkozásnak is. Bizonyos alapszabályokat azonban mindkét esetben be kell tartanunk, illetve tartatnunk. Legfontosabb, hogy a védekezés tervszerû legyen és a felmérés, megelőzés, irtás, fenntartás négyesére épüljön.
- A védendő telep felmérése során állapítsuk meg a kártevő fajtáját, a gócok, fészkek elhelyezkedését, a fertőzöttség mértékét, a lehetséges bejutási pontokat.
- Megelőzésként szûntessük meg a táplálékforrásokat (pl. kiszóródott takarmány), a lehetséges fészkelő helyeket (szeméthalmok, gazos területek), javítsunk a zárt épületek valódi zártságán (ajtók, ablakok, csatornafedél stb.). Ezek az intézkedések a telepen megszülető populáció számát nagyságrendekkel redukálják (biológiai védekezés).
- Az irtást – bár rendeleteink minimum évi két irtást határoznak meg –, folyamatosan kell végeznünk. Az irtószert mindig megfelelően feliratozott, zárt csalétekkihelyező ládákba helyezzük ki. Fontos, hogy a kihelyezett ládákat beszámozzuk és a kihelyezés helyét – az etetődoboz számával – egy térképvázlaton feltüntessük. Az etetődoboz védi a kihelyezett csalétket, biztonságot nyújt az állatnak a táplálkozáshoz. A csalétekállomásokat folyamatosan ellenőrizni kell. Az ősztől tavaszig tartó szezonban, illetve jelentős fertőzöttség esetén hetente, később kéthetente végezzünk ellenőrzést. A csalétekfogyásokat monitoring naplóba jegyezzük fel, a csalétekállomásokat töltsük fel friss csalétekkel. A fogyás jelzi a fertőzöttséget, illetve a gócpontokat. A rágásnyomból a rágcsáló fajára is következtethetünk. Monitorozás szempontjából fontos, hogy a megrágott darabokat is el kell távolítani, hogy egyértelmû legyen a friss rágás a következő ellenőrzésnél. Hatékonyak csak úgy lehetünk, ha a rágcsálók előtt mindig van csalétek.
- A gyakorlatban pénzügyi okokra való hivatkozással elterjedt évi kettő vagy negyedévente történő irtás sajnos nem elégséges, ily módon maximum a rágcsáló állomány gyérítését és nem a teljes mentességet érhetjük el. A mentes állapotot később folyamatos irtószer kihelyezéssel és a prevencióban leírtak betartásával tudjuk fenntartani.
Irtószer választáskor célszerû nem vagy kevésbé szóródó, a nedves, párás időnek is ellenálló pépes, illetve paraffinos termékeket választani. A szabadforgalmú termékek mindegyike a véralvadás gátlásán alapulnak (a legelterjedtebb hatóanyagok a bromadiolon, a difenakum és a brodifakum), késleltetett hatásuk fontos a rendkívül óvatos patkányok táplálékkal szembeni bizalmatlanságának kijátszásában, illetve a termékek felhasználásának biztonsága szempontjából, mivel véletlen fogyasztás után (gyerek, kutya) van idő az ellenszer (Konakion inj.) beadására.
A hatékony rágcsálóirtással még egy lépést teszünk célunk felé, hogy az élelmiszer előállítás alappilléreit jelentő állattartó telepeket, biológiailag biztonságos zónává alakítsuk. Különösen fontos ez akkor, amikor a szalmonellamentes baromfi hús előállítása már nem csak piaci előny, hanem 2010. december 11-től az értékesítés, ezzel együtt termelésünk alapfeltétele lesz.
Kiss Barnabás
A cikk szerzője: Kiss Barnabás
