A szeptemberrel megérkezett az állandó csapadék is, de augusztusban volt pár nap, amikor lehetett akár lazításos alapmûvelést is végezni, vagy kultivátorozni, szántani. Aki elkapta ezt a pár napot, volt lehetősége jó kultúrállapotú talajt létrehozni az igényes repcének, aki viszont lecsúszott ez időszakról, annak nemcsak a talaj minősége, de a vetés lehetősége is megkérdőjeleződött. De még a szerencsével, jó időben elvetett repce is nehéz napokat élt meg a keléstől, hiszen nem várt mennyiségû csapadék és lehûlés nehezítette a kezdeti fejlődését. Az elvetett, lehengerezett repcetalajokon sok helyütt megállt a víz. Előre vetíthető, hogy aki az időjárási nehézségek ellenére szép repcét tud majd a télbe engedni, az már reménykedhet a jövő évi magas felvásárlási árakban…
De nem csak a repce termesztésében okozott problémákat a szeptemberi özönvíz. A napraforgó betakarítását csak kevés helyen tudták időben elvégezni. Szintén abban a szerencsés néhány augusztus végi napban lehetett minőségi napraforgót aratni. Aki fel volt készülve az igen korai betakarításra és korán le tudta deszikkálni az állományokat, jó döntést hozott. A legtöbb helyen ekkorra még állomány szárítani sem lehetett a napraforgókat, annyira magas volt a kaszatok nedvessége. A száradást nem segítette, inkább a rothadást indította be a szeptember közepi csapadékos időszak. Az sem járt jobban, aki korán, augusztus végén deszikkált, de az esős napok előtt nem tudott már aratni. A száraznak tûnő tányérok belülről rothadtak, puha volt a közepük, miközben az eső csak esett és esett… Bizonyosan országszerte okozott hihetetlen kárt a sok víz és emeli csillagászati magasságokba a napraforgó árát. Csak nehogy úgy járjunk, mint a repcével késő tavasszal… A kereskedők és a média optimista becslései miatt mindenki repcedömpingre számított, igyekezett lekötni akkor jónak ígérkező áron, hiszen „ennél magasabbra nem megy már az ár”… Aki óvatosan, kétkedve becsülte meg termésátlagait, annak lett igaza. Repcéből hiány van, a keresleti piac mostanra 50–60%-kal emelte meg az árszintet a májusihoz képest. Aki akkor örült a szerződött árnak, most mérgelődik. Vélhetően hasonló jelenség fog kialakulni a napraforgó, de még talán a kukorica piacán is. Döntsünk megfontoltan!
Nehéz – ha lehet így fogalmazni – tanácsot adni az őszi talajmûvelésre. Az őszi kalászosok alá kevés esély van jó minőségû talajmûvelésre. A nedves talaj és a megkésett munkák behatárolják a mûvelési lehetőségeket. A napraforgó után kedvelt és szakszerû megoldásnak számító középmély lazítás hatástalan. Ugyanakkor a tárcsás sekélymûvelés is kevéssé lehet eredményes a talajnedvesség miatt. Ez esetben minden bizonnyal erős tárcsatalp alakul ki, melynek káros hatásával az egész tenyészidőszak alatt számolnunk kell, kompromisszumként el kell fogadnunk. Jobb megoldás – ha módunkban áll – döntsünk a szántóföldi kultivátoros mûvelés mellett. Nedves talajon a grubberek a leghatékonyabb munkaeszközök és szakszerû szerszámozás esetén nem tesznek kárt a talajállapotban. A talajt – ha nedves is – mélyen lazítják, keverik és porhanyítják, nagy az átömlési keresztmetszetük, elboldogulnak a vonódott szármaradványokkal is. Ne használjunk azonban lúdtalp alakú mûvelőkapákat, ugyanis a lapos, széles élük elkeni a mûvelési mélységben a nedves talajt és tömörödés alakul ki. Ha az idő engedi, dönthetünk a szántásos mûvelés mellett is. Ekkor ügyeljünk a jó munkaminőségre: kerüljük a felesleges taposást és csökkentsük az eketalp-képzés veszélyét lazítóelemek felszerelésével. Jó szolgálatot tesznek az ekére szerelt vagy vele vontatott elmunkáló egységek. Ezek segítségével elkerülhető a frissen szántott, lazult, de nedves talaj taposása, visszatömörítése, elrontása, hiszen az elmunkáló elemek nyomán többnyire a kalászosok számára vethető talajfelszín alakul ki. Az ekére szerelt, átfordulós rendszerû elmunkálók (Packomat) a jobb megoldások, hiszen nem igényel nagyobb helyet a mûködtetésük, nem jelentenek akadályt a tereptárgyak és lényegesen kevesebb gyakorlattal is hatékonyan üzemeltethetők.
A magágykészítés és a vetés során kerüljük a nedves talaj visszatömörítését. Előnyt élveznek azok a termelők, akik rendelkeznek magágykészítő-vetőgépekkel, ezek alkalmazásával elkerülhető a külön menetes magágykészítés során óhatatlanul bekövetkező tömörítés és nem utolsó sorban időveszteség. Nem véletlenül terjednek egyre inkább e célgépek…
A rendhagyó időjárási körülmények rendhagyó döntéseket kívánnak a földmûvelésben is. Nem lehet sablonosan felépíteni a mûvelési rendszereket, a talajállapot és a rendelkezésre álló idő ismeretében kell döntéseket hozni. A nedves talaj, a vonódott szármaradványok miatt sok helyütt rossz minőségben lehet csak a talajt mûvelni. Szükséges lehet a megszokottnál több kompromisszum elfogadása. A kialakult mûvelési hibákat tartsuk észben, ütemezzük be orvoslásukat.
Bottlik László
A cikk szerzője: Bottlik László
