A magyarországi biocid szabályozás és irtószer rendelet a különböző irtószereket veszélyességük és felhasználási kockázatuk szerint osztályozza. Ez alapján megkülönböztet szabad forgalmú (III. forgalmazási kategória), illetve „veszélyes” készítményeket (I., illetve II. forgalmazási kategória), melyet kizárólag szakképesítéssel lehet megvásárolni és felhasználni. Megfelelő képesítés (a növényvédelmi zöld, illetve fehér könyv nem ilyen!) hiányában ezeket a készítményeket az állattartó telepeken sem használhatjuk.
Extra költség letális dózis nélkül
Ezen készítmények körébe tartoznak a „gyors” és egyszerû kijuttatás miatt népszerû rovarirtószer-koncentrátumok, melyeket légtér- vagy felületkezelésre használunk. Felhasználásuk azonban rendkívül kockázatos. Nem megfelelő szakértelemmel használva, ezen készítmények ellen gyorsan rezisztencia alakulhat ki, amely az anyag
„kimerülésében”, hatástalanságában jelentkezik. Ennek oka, hogy a roszszul megválasztott szerkoncentráció, hatóanyag, kijuttatási mód, vagy a kezelt felület reakcióképessége miatt, a vegyszerrel érintkező legyek nem kapják meg a letális dózist, így az ellenállóbb példányok túlélik a kezelést és tovább szaporodva rezisztens populáció alakul ki. Ilyenkor a laikus felhasználó rendszerint növeli a szerkoncentrációt, ami azonban csak extra költségekhez, a környezet fokozott terheléséhez, illetve a rezisztencia felerősödéséhez vezet. A koncentráció növelése helyett a kezelés módját, illetve a felhasznált hatóanyagot célszerû a körülményeknek megfelelően megváltoztatni. Ez azonban szakértelmet, szakembert igényel!
Érintőmérgek helyett
Ezen érintőméregként ható „permetek” helyett célszerûbb a gyomorméregként ható csalétkek szélesebb körû használata. Nagy előnyük, hogy a légy a csalétekből a
tápcsatornáján keresztül sokkal nagyobb valószínûséggel veszi fel az elpusztulásához szükséges dózist, mint a kutikulán keresztül bejutó érintőmérgekből. Ez a rezisztencia elkerülésének fontos eleme. Fontos továbbá, hogy cukor alapú vivőanyagaik, a kiegészítő csalogató anyagok (pl. feromon, tejsavó), illetve színezőanyagok (sárga vagy UV) a legyekre kiváló csalogató hatással bírnak, fokozva a kártevő és az irtószer találkozásának esélyét, ezzel együtt az irtás hatékonyságát. A légyirtó csalétkek ráadásul szabadforgalmú irtószerek, így az állattartó telepeken „szabadon” használhatják, megvásárlásukhoz sem kell képesítés. Kijuttatásuk egyszerû, felületekre, trágyára szórva vagy vízzel péppé keverve, kikenéssel alkalmazható. Fontos, hogy kikenéssel alkalmazva ne egy nagy felületet kenjünk le, hanem az istállóban a legyek által látogatott felületeken, sok helyen húzzunk kb. 10 cm széles, 50 cm hosszú csíkokat. Ha beporosodásuk elkerülhető, hosszú, minimum 4 hetes hatástartammal kalkulálhatunk. Keserûanyag-tartalmuk a felhasználás biztonságát növelik. Fontos, hogy az elhullott legyeket házi- vagy haszonállataink ne tudják elfogyasztani, mert nagyobb mennyiségben másodlagos mérgezést okozhatnak!
A légyirtó csalétkek hátránya hogy a „szúró” legyek ellen hatástalanok. Nagyfokú szúrólégy-fertőzöttség esetén elkerülhetetlen az érintőmérges kezelés.
Összegzés
A legyek elleni védekezés, a megelőzés csak a biológiai és vegyi módszerek kombinált és következetes használatával oldható meg. Sarkalatos kérdés a tenyészőhelyek felszámolása, az utánpótlás megszûntetése vagy csökkentése. Ez vonatkozik mind a nagy létszámú állatot koncentráltan tartó telepek épületeinek rendszeres és alapos takarítására, megfelelő higiéniai státusz fenntartására. A légyirtó szerek használata csak ezen, úgynevezett biológiai módszerek alkalmazását követően indokoltak. Alkalmazásukkor a vonatkozó szabályok és a szakmai feltételek betartása mind törvényi, mind hatékonysági szempontból elengedhetetlen.
Kiss Barnabás
A cikk szerzője: Kiss Barnabás
