Az istálló levegő szennyezettsége a bejövő levegő szennyezettségének csökkentésével, illetve az istállóban képződő szennyező anyagok képződésének csökkentésével, illetve azok eltávolítási intenzitásának növelésével tartható a kívánt szinten. Brojlercsirkék esetében, csak az állatok által kibocsátott szén-dioxid 0,5–54 g/állat/óra és 1,8–8,5 g/óra vízpára (az értékek 100, illetve 1000 grammos madarakra vonatkoznak). Belső levegőt felhasználó fûtőkészülékek használata esetén például figyelembe kell venni a fokozott szén-dioxid képződést, illetve a képződő páramennyiséget, ami az alom fokozott nedvesedéséhez, ezen keresztül a fokozott ammóniaképződéshez vezet.
A jó minőségû levegőt csak korszerû és folyamatos szellőztetéssel, jól kiépített szellőzőrendszerrel tudjuk biztosítani. A szellőztetés azonban biológiai kockázatot rejt magában. Mivel a levegő szûrésére jelenleg még nincsen kialakult technológiánk, így a kockázatokat csak a szellőző rendszer megfelelő higiéniájával és az istálló környezetének biológiailag biztonságosabbá tételével tudjuk biztosítani.
Az istálló környezete
A megfelelő izolációs távolság betartásával a másik telepről történő átfertőzés kockázata csökkenthető. Az istállók körüli vadmadarak fészkelési lehetőségét kell csökkentenünk. Biztosítsuk az istállók közötti terület rendezettségét, szüntessük meg a poros területeket. Különös kockázatot jelent, az alá nem csatornázott istállókból kifolyó és a környezetben elszikkadó trágyalé és mosóvíz, melyek „szárazanyag” tartalma a felületen megszáradva a környezet biológiai terhelését, ezáltal az istállók és a turnusok közötti átfertőzés kockázatát növeli. Ne feledjük a közlekedő utak rendszeres takarítását és fertőtlenítését sem.
A szellőzőrendszer
A szellőzőrendszer elemei önmagukban is a kórokozók rezervoárjaként mûködhetnek, ha takarításukra nem fordítunk fokozott figyelmet. Első körben ellenőrizzük az oldalfalak, illetve a berendezések hézagmentes csatlakozását, mivel ezekben a résekben az alombogár és a szennyeződés is jól megbújik. Lehetőleg szüntessük meg a legkisebb hézagot is. A szellőztető rendszer nagyrészt (légbeejtők, elszívó kürtők) nagynyomású vízzel tisztítható. A technológiától függően azonban, bizonyos részeken csak kézi takarítással tudunk megfelelő tisztaságot elérni. Az elektromos részek (pl. villanymotor) tisztítása szárazon vagy nagynyomású levegővel történhet. A kézi vagy száraz tisztítás természetesen lassabb, így a megfelelő idő biztosítása elengedhetetlen.
Fontos, hogy a szellőzés elemeit ne csak az istállón belül, hanem kívül is letakarítsuk, fertőtlenítsük. A külső zárófedelek, zsaluk, fény- és szélcsapdák, szélvédő fedelek és védőrácsok takarítását különös precizitással végezzük, mivel a befelé áramló levegő az itt lévő kórokozókat egyenletesen az istállóba teríti.
Nem szabad megfeledkezni az evaporatív hûtők betéteinek, a beépített párásító és hûtőrendszerek csővezetékeinek tisztításáról, illetve a hûtésre használt víz kezeléséről sem a jelentős algásodás miatt. Új beruházáskor, illetve technológia felújításkor a szellőzőrendszer elemeinek elérhetőségét és takaríthatóságát is fontos figyelembe venni.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a szellőző levegő, mint folyamatos input anyag a biológiai biztonság és a szalmonella gyérítés szempontjából fontos kockázati tényező. Mivel a szûrés nem megoldott, az istálló környezetének és a szellőzőrendszer elemeinek megfelelő higiéniájával tudjuk a kockázatot csökkenteni.
Kiss Barnabás
A cikk szerzője: Kiss Barnabás
