Az állattartás egyik legmeghatározóbb termelési tényezője a takarmány, éppen ezért nem elhanyagolható, hogy a kedvező élettani, higiéniai, és gazdasági hatások érdekében „szépen terítsük meg az asztalt” a következő turnusnak. A kitelepítés után az épületeket elő kell készíteni, alkalmassá kell tenni a tisztításra, fertőtlenítésre.



Az egyik leggyakrabban előforduló hiba, hogy a régi takarmány benne marad az etetőrendszerben. A fel nem használt takarmányt nem szabad az egyik állományról a másikra hagyni. Lehetőleg úgy tervezzük meg a takarmánytárolók feltöltését, hogy azok az állomány elszállítására kiürüljenek. A régi takarmány akár fertőzhet is, illetve a megromlásából adódó kellemetlenségek érdekében, azt maradéktalanul el kell távolítani.

A komplett etetőrendszer a takarmánytárolóval, behordó rendszerrel, behordó motorokkal, garatokkal, surrantó csövekkel, etető berendezésekkel, etető tányérokkal nagy felületet képeznek, a sok illesztés, toldás, sarok, rögzítés, rés nagy mennyiségû szennyeződés lerakódását eredményezi, kórokozók rejtekhelyéül szolgálhat. Ezért a kiürített etetőrendszert teljes hosszán ajánlott kívül-belül alaposan kimosni, kifertőtleníteni. Nedves etetőrendszerek esetében a belső mosás megoldott, hiszen a program minden etetés befejeztével átöblíti a teljes rendszert. Száraz berendezések esetében viszont a legkedvezőbb lenne a rendszert szervizperiódusban szétszerelni és az alkatrészeket külön elmosni.

A silók, illetve behordó csövek belső tisztítása méretüknél fogva és zártságukból adódóan jelent kihívást. Vannak azonban már olyan mûszaki, illetve kémiai megoldások, melyekkel rendkívül hatékonyan, a mosást végzők testi épségét sem kockáztatva viszonylag egyszerûen el lehet érni a kívánt eredményt.



A belső felületeken szerves szennyeződés jelentkezik, ezen lerakódások kitakarítására lúgos, erős zsíroldó, lehetőleg fertőtlenítő hatású, habosítható tisztítószert kell alkalmazni. A megfelelő hatóidő után a tisztítószert tiszta vízzel ki kell mosni. A külső mosásnál szintén a lúgos tisztítószer ajánlott a szerves szennyeződésekkel szemben, tisztavizes öblítés és száradás után viszont a szervetlen lerakódások (vízkő, rozsda stb.) eltávolítását valamilyen savas, szintén habképzőt tartalmazó tisztítószerrel kell elvégezni. A mosást hangsúlyozottan nagy odafigyeléssel, aprólékosan kell végezni, akár a „fogkefe” is előkerülhet a nehezen elérhető részek megtisztításához.

Sajnálatos módon gyakran előfordul, hogy a mozdítható elemeket nem szerelik le, vagy már a kifertőtlenített istállóba érintetlenül kerülnek viszsza, pedig elmosásuk technikailag könnyebben kivitelezhető, hiszen ezek viszonylag könnyû, kézbe vehető alkatrészek. Nagy számuk miatt viszont megfelelő számú dolgozót kell biztosítani, hogy megtörténhessen a lúgos és savas tisztításuk, és nagyon fontos hogy biztosítani lehessen a cseppmentes száradást.

A mosást követően lehetőleg csak a szellőzést használjuk az épület kiszárítására. A száraz épületben a javítási munkák mellett, visszakerülhetnek a mozgatható elemek a helyükre. Közben át lehet nézni, hogy mennyire volt hatékony az etetőrendszer elmosása, külön hangsúlyt fektetve a „kényes” helyekre. Az esetleges hiányosságokat még ekkor lehet kézzel, tisztító eszközökkel javítani.



A tökéletesen elmosott etetőrendszert lehet tökéletesen fertőteleníteni. Fertőtlenítésre habosítható, lehetőleg biofilmréteget képező fertőtlenítőszert ajánlott használni.

Fábián Imre

A cikk szerzője: Fábián Imre