A téli fagy és a már-már szokatlan hóborítás könnyen elmunkálhatóvá porhanyította a szántások felszínét. Ahol az őszi szántások nyomán nem maradt rögös, vagy szalonnás a felszín, ott kora tavasszal jó minőségû elmunkálásra és magágykészítésre nyílt lehetőség. A tél folyamán megülepedett, homogén felszínû szántásokat a böjti szelek kevésbé szárították ki, elmunkálásukra, lezárásukra több idő állt rendelkezésre. Elmondható, hogy a kora tavaszi talajmunkák optimális időzítését és eredményességét a szántási minőség alapvetően befolyásolja. Könnyítsük meg a dolgunkat, tanuljunk meg jól szántani!

A kora tavaszi szántáselmunkálás egyik – ha nem a legjobb – eszközének a rugós-simító henger kombinációk bizonyultak. A rugózott simítólapok kíméletesen és hatékonyan porhanyítják a felső, megszikkadt talajrészeket, míg a henger lezárja a felszínt, hoszszú időre visszatartva a nedvességet. Örömteli, hogy gyorsan terjednek ezek a kiváló ár-érték ­arányú és szerény karbantartás-igényû munkagépek, bár még mindig sokan járatnak sínvasból, gerendákból, padlódeszkákból készült simítókat. Ezekkel könnyen leronthatjuk a kedvező tavaszi talajállapotot, ugyanis felhozzák a még nedves talajrészeket, amik hamar elmunkálhatatlan rögökké száradnak. A szárazabb, fagymorzsás felszínt pedig túlzottan elporosítják.

Az egészen korai magágykészítést és vetést igénylő kultúrák (mák, borsó, tavaszi árpa) talajmunkáit a jelentős téli csapadék és az elhúzódó télvége miatt nem volt könnyû időben és kedvező minőségben elvégezni. A nedvesség miatt a könnyû – esetleg tömörítő henger nélküli – kombinátorok bizonyultak az egymenetes magágykészítés legeredményesebb eszközeinek. Ezekkel sikerülhetett a téli csapadék nyomán megülepedett, éppen csak megpirkadt talajt a vetéshez előkészíteni.

A napraforgó és a kukorica magágykészítési munkálatai március utolsó dekádjában kezdődtek. Ez időre sokan már elmunkálták a szántásokat, de volt olyan gazda is, aki egy menetben kívánta elvégezni a mûveletet. Helyesen érveltek az egymenetes magágykészítés mellett azok, akik jó minőségben szántanak, egyenletes, nem rögös felszínt tapasztaltak a hó elolvadása után. Feleslegesen terhelték volna a tábláikat külön elmunkálással, lezárással, majd vetőágy készítéssel. Elég taposást, tömörítést jelent majd a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem… Ehhez a kombinátorok és a kompaktorok bizonyultak a legeredményesebb eszközöknek. Kivételt a nehezen szikkadó réti agyag- és öntéstalajok, szikesek, mély fekvésû területek jelentenek, melyekre nem lehetett e nehéz gépekkel rámenni. A nehezebb magágykészítő gépek alkalmasak a durvább felület elmunkálására és a precíz vetéshez szükséges, kellően ülepedett magágy kialakítására. Jótékony hatásuk továbbá, hogy a tömörítő hengerek nyomán ellenállóbb talajfelszínt hagynak. A böjti szelek és a húsvét utáni esőzések alatt tapasztalhattuk, hogy menynyire fontos a védőfelszín kialakítása.



A deflációs és az eróziós károkat kevésbé megszenvedett mulcsmûvelésû talajokat üdvözöltük. Megbizonyosodhattunk számos helyen arról, hogy a tarlómaradványok bekeverése és a felszín részleges takarása hatékony eszköze a szél és a heves esőzések talajt elhordó és szerkezetromboló hatása ellen. A mulcshagyó mûvelés nem ok nélkül terjed országunkban is, a nedvesség megőrzésének és a talaj védelmének fontossága ismét megmutatkozott.

A fejtrágyázás hatására az őszi kalászosok és a repce kiheverte a hóolvadás utáni jelentős tápanyaghiányt. A húsvét előtti meleg, majd az újabb csapadék hatására gyorsan fejlődnek az állományok, a kalászosok bokrosodása igen meggyőző. Egyedül a repce kompenzálja nehezen a kelési nehézségekből adódó tőhiányt, nem képes mindenütt oldalhajtásokkal kihasználni a rendelkezésre álló többlet teret. Az őszi kalászosokat sok helyütt hengerezték le a felfagyások gyógyítására, és – főleg a mezőföldi és a dél-dunántúli térségben – mind többen járatnak gyomfésût a korai gyomosodás visszavetésére és a bokrosodás elősegítésére. A gyomfésû megfelelő hatékonysággal csak enyhén nyirkos talajon gyéríti a gyomokat, szárazabb talajállapot esetén csak a bokrosodást segíti, nem elhanyagolható eredménnyel. Így a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a felfagyásra kevésbé hajlamos (homok, homokos-vályog) területeken célszerûbb a gyomfésû alkalmazása.

A Húsvétot követő csapadékos időszak félbeszakította a magágykészítési és vetési munkálatokat. A nedves talajállapot komoly nehézségeket jelentett a mûveletek elvégzését tekintve, ismét a könnyebb kombinátorok bizonyultak kevésbé kártékonynak. A nehéz munkaeszközök túltömörítik a talajt, akár a teljes mûvelt réteg minőségét lerontva. A belvízre hajlamos területeken (szikesek, réti-agyagtalajok, árterek) mindenképpen várjuk meg, amíg a talaj hordképessé válik. Folyamatosan vizsgáljuk a nedvességi állapotot, ne siessük el a magágykészítést. Szükség esetén vessünk rövidebb tenyészidejû fajtákat.

Bottlik László

A cikk szerzője: Bottlik László