Világpiac
Az elmúlt 50 évben a főbb gabonanövények termőterülete a világban folyamatosan növekedett, míg a köles termőterülete visszaesett. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a köles kivételével az összes jelentősebb gabonanövény termésátlaga – elsősorban a növénynemesítések, a GMO megjelenésének és a technológiai eszközök tökéletesítésének köszönhetően – jelentősen nőtt, míg a köles vonatkozásában a kutatások és fejlesztések terén nem sikerült hasonló eredményeket elérni (1. ábra). A köles nemesítése az elmúlt évtizedekben elsősorban a szemméret és a szemtömeg növelésére irányult, a termésátlag növelését nem, vagy csak korlátozottan sikerült elérni. Ennek oka az is lehet, hogy a kölest elsősorban a világ olyan területein termesztik, ahol a talaj minősége gyenge, illetve az időjárási viszonyok szélsőségesen szárazak, így más gabonafélék nem teremnek meg.
A világon Afrikában és Ázsiában termesztettek 2012-ben a legnagyobb területen – 19,5, illetve 11,1 millió hektáron – kölest, ami a világ köles termőterületének közel 98 százalékának felel meg. Bár a termésátlagok Afrikában és Ázsiában a legalacsonyabbak, ennek ellenére a termés 97,1 százaléka szintén ebben a két kontinensre összpontosul. A világ legnagyobb kölestermelője India, amit Niger, Nigéria és Kína követ. India termelése 12,09 millió tonnát tesz ki, ami a világtermelés több mint 42 százaléka.
A köles külkereskedelme nem jelentős, az össztermelés alig több mint 1 százaléka került exportra a 2006–2010-es évek átlagában. Ennek következtében a köles fogyasztása elsősorban Afrikában és Ázsiában magas. Európa fogyasztása alacsony, ugyanakkor a takarmány célú (madáreledel) felhasználás jelentős. A világ legnagyobb köles exportőre India, amit az USA, Ukrajna és India követ (2. ábra). India éves átlagban 139,5 ezer tonna kölest exportál, ami éves termelésének alig több mint 1%-át jelenti, a többit saját maga használja fel, illetve fogyasztja el. A köles importőrök országa már nem annyira koncentrált, mint exportáló országoké. A legjelentősebb köles importőr a 2006–2010-es évek átlagában Szudán (29,8 ezer tonna), amit Belgium (28,1 ezer tonna), Németország (20,5 ezer tonna) és Jemen (19,6 ezer tonna) követ.
Hazai piac
Magyarországon éves szinten 6–14 ezer hektáron 6–20 ezer tonna kölest termesztenek, elsősorban a Dél-Alföldön, valamint a közép- és észak-magyarországi régióban (3. ábra). Az egyes évek között azért tapasztalható ekkora eltérés, mert a termelők sok esetben kényszerből (pl. elhúzódó belvíz) termesztik a kölest, kiváltva ezzel más, hosszabb termés- idejű gabonákat. A termesztésen belül egyre meghatározóbb a hatóságilag minősített ökológiai termesztés aránya, amely 2011-re meghaladta az össztermés 30%-át. Ennek oka az, hogy a piacon egyre keresettebb az étkezési köles, melyen belül a bio köles átvételi ára akár a kétszerese is lehet a konvencionálisan termesztettnek. A köles termésátlagában éves és régiós szinten jelentős eltérések lehetnek, amelyet a különböző vetőmagok használata, az egyes évek eltérő évjárata, a termőterületek minősége és átlagos nagysága, valamint a biotermesztés aránya okozhat. Magyarország vonatkozásában a köles exportjában csökkenés, importjában növekedés tapasztalható az ezredforduló óta (4. ábra). Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy 2004 óta hazánk köles termőterülete – s ezzel együtt termésmennyisége is – csökken. Külpiacainkon – például Hollandiában és Belgiumban – az importigény csökkent, ugyanakkor Ukrajna alacsony áron, egyre nagyobb mennyiségben szállítja kölesét hazánkba. Legjelentősebb export célpiacunk Németország, Belgium, Olaszország és Svájc, míg importunk meghatározó része Ukrajnából érkezik.
SWOT-elemzés
A köles termesztésében erősséget jelent az, hogy az alacsonyabb aranykorona értékű, gyengébb minőségű földeken is jó átlagtermést biztosít. Ugyanakkor termelése nem minden esetben nyereséges, de belvizes években, illetve belvizes területeken alternatívát jelenthet, ugyanis a többi gabonához képest – alacsony termőideje miatt – később is, akár másodvetésként is el lehet vetni. Emellett kevesebb műtrágya-felhasználást igényel, mint más gabonák és termesztésekor nem, illetve csak minimálisan kell növényvédő szert használni. Ez utóbbinak és a magasabb felvásárlási áraknak köszönhetően a biotermesztés aránya országosan magasnak mondható (30% feletti). A termesztést elősegíti, hogy stabil kutatói háttér – a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézete és a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. – áll rendelkezésre Magyarországon.
A kölestermesztés gyengeségei közé sorolható, hogy más gabonákhoz képest alacsony termésátlagot biztosít, s bár a fajtakísérletek folyamatosak, eddig csak a szemtömegben sikerült javulást elérni, a hozamban nem, illetve csak kis mértékben. Nem kedvező, hogy termesztésekor viszonylag sok gyomnövényt tűr meg maga mellett, így ha a gyommag azonos méretű, akkor nem lehet kirostálni a nem odavaló szemeket, hanem más, speciális és ezzel együtt költségnövelő eljárásokat kell alkalmazni. A termék specialitása, hogy három fajta (fehér, sárga és piros héjú) található meg a piacon, keresletük és felvásárlási áruk minden évben változik. Általánosságban elmondható, hogy az a fajta a legdrágább, amelyikből kevesebb van a piacon, de ezt előre nagyon nehéz megtervezni. Az értékesítést megnehezíti az a tény, hogy a madáreledel belpiac éves szinten kb. 5 százalékkal zsugorodik. Ennek oka az, hogy a galambászok folyamatosan kiöregednek, s csak nagyon alacsony az utánpótlás. Hasonló tendencia figyelhető meg Nyugat-Európában is. Hollandiában és Belgiumban 2001-ben még 70 ezer volt a galambászok száma, amely 2012-re 48 ezerre esett vissza, ami takarmányköles kivitelünk visszaesésének egyik alapvető okát is jelenti. Kisméretű köles termelő ország lévén a konvencionális termékek vonatkozásában nem vagyunk ármeghatározóak, a piacon az ukrán ár a mérvadó.
A kölestermesztés lehetőségei között említhetjük meg, hogy a feldolgozása (hántolása) során keletkező melléktermék alternatívan felhasználható, például a köleshéjból párnatöltet készíthető. Az országon belül és Európában folyamatosan növekszik az élelmezési célra történő felhasználás, melyre nagy hatással vannak az új étkezési szokások, például a gluténmentes étrend és az allergiás megbetegedések, például a lisztérzékenység számának erős növekedése. Ezzel együtt a biotermékek iránti kereslet is nő, melynek átvételi ára akár kétszerese is lehet a konvencionális termesztésűnek. Már működő, nagy hagyományokkal rendelkező kutatói-fejlesztői háttér található az országban (Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézet, Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft.), melynek megőrzésével, fejlesztésével a termelés még hatékonyabbá, versenyképesebbé tehető. Jelenleg készülőben van a magyar ágazati köles-stratégia, amely a termék népszerűsítésével, átgondolt és összehangolt kutatási és fejlesztési programjaival lökést adhat a termelésnek, fogyasztásnak egyaránt.
A köles termesztésében fenyegetést jelent a jövőben, hogy mind Magyarországon, mind Európában zsugorodik a takarmánycélú felhasználás, amely évtizedeken keresztül biztos felvevőpiacot jelentett a termelőknek. A köles ter- mesztésének – bár jó szárazságtűrő képességekkel rendelkezik – nem kedveznek az extrémen szélsőséges időjárási körülmények. Veszélyt jelenthet a jövőben az, hogy a GMO-növények esetleges megjelenésével a biotermesztés veszélybe kerülhet, így egy biztos, magasabb árat jelentő és dinamikusan fejlődő termékkörtől esne el az ágazat. A magyar termelők számára hátrányos a nagy kölestermelő ország, Ukrajna közelsége is, mert alacsony áraival nagy hatással van a magyar belpiaci árszintjére.
Györe Dániel, AKI
A cikk szerzője: Györe Dániel
